2022 január 20-án csütörtökön a Dā‘iš ismét hirtelen és zajos feltűnést keltett, amikor támadást indított a kurd Qasad milícia központi börtöne ellen a szíriai al-Ḥasaka városában. A nyilvánosságban legtöbbet köröztetett verzió szerint á terrorista szervezet két autóba rejtett pokolgépet robbantott a helyi műszaki iskola épületéből ideiglenesen kialakított – és erősen túlzsúfolt – börtön bejáratánál, majd lerohanta azt. Az első siker után állítólag a terroristák nagyrészt uralmuk alá tudták venni a börtönt és ki tudták szabadítani a bent fogva tartott társaikat. Bár meg akartak szökni, hamarosan heves küzdelmek alakultak ki, amibe az amerikai csapatok is bekapcsolódtak a város számos épületét tarolva le.
A harc még mindig folyik, eddig mind a két oldalon több száz fegyveres és kisebb számú polgári személy halálát okozva. Jelentések szerint a harc még mindig heves és koránt sem ért véget, ám a kezdetektől több ezer helyi családot űzött el a harcok tépázta negyedekből.
A helyzet bizarr. Al-Ḥasaka nemcsak Kelet-Szíria egyik nagyvárosa, amit nagyrészt közösen irányítanak a szír kormányzati erők és az amerikai zsoldos Qasad (Szíriai Demokratikus Erők) milícia, de az utóbbi években a háború viszontagságaitól viszonylag biztonságos helynek bizonyult. Még ereje csúcsán sem volt képes a Dā‘iš komolyan területet szerezni a városban, ahol az erőszakot általában a városért versengő különböző kurd milíciák közti hatalmi harcok jelentették a rendet fenntartó szír kormányzati erőkkel szemben. Ez a település számít a Qasad egyik legbiztosabb hídfőállomásának – dacára annak, hogy a város nincs teljesen a kezükben -, minthogy a környéket vagy egy tucat törvénytelenül felállított amerikai támaszpont segíti őket. Ezek alapján fura, hogy egyrészt a Dā‘iš miért döntött a város megtámadása mellet, másrészt pedig, hogyan nem ért még véget a küzdelem.
Ez a furcsa eset, ami rég nem látott érdeklődést váltott ki a nemzetközi médiából, épp egybeesik az Amerika iraki és szíriai jövőbeli szerepéről folyó vitákkal; azzal, hogy az amerikaiak olaj létesítményeket állítanak fel a Qasad számára Szíriában; a Dā‘iš hirtelen felívelésével az országban; valamint a kurdok legalább ennyire hirtelen megélénkült aktivitásával a térségben. Mindezeket egybevéve sokakban merült már fel a gyanú, hogy mindez együtt nem lehet véletlen.
Harc al-Ḥasaka városáért
Mint láttuk, minden január 20-án kezdődött a Qasad milícia központi börtöne elleni hirtelen rohammal. Az ilyen esetek nem számítanak teljesen újnak. Úgy Szíriában, mint Irakban a Dā‘iš fogolylázadások már történtek 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is. Szintén a Szíria ellen zajló háború 2011-es kezdete óta több esetben történt meg, hogy egész városok, vagy városrészek jutottak terroristák kezére, amikor azok lerohanták a helyi börtönt és felfegyverezték a fogvatartottakat.
Két tényező azonban most furcsa. Amióta a Dā‘išt nagyrészt felszámolták 2017 végén, az ilyen börtönlázadások csakis a kurdok által fenntartott börtönökben törtek ki. Sosem történt ilyen eset a szír hadsereg által működtetett börtönökben, holott kétségtelen tény, hogy a szír állam is több ezer korábbi Dā‘iš fegyverest és vezetőt tart fogva. A másik érdekes jelenség, hogy az ilyen esetek időben jellemzően egybeesnek a térség helyzetének nagy változásaival. Ami most szintén fennáll Kelet-Szíriában, ahol egyre nő a feszültség a szír, az orosz és az amerikai erők között.
A legtöbb Dā‘iš foglyokkal kapcsolatos zavargás Szíriában épp ebben a kurdok által összetákolt börtönben történt al-Ḥasakában, ami már magában is figyelmeztető jel kellett volna legyen. Az utóbbi hónapokban az amerikai erők fokozták is ezeknek a foglyoknak az átszállítását a fennhatóságuk alatt álló börtönökbe Szírián és Irakon belül. Ami felveti a kérdést, hogy ugyan a szervezet hogyan tudhatta az ebben a börtönben lévő tagjainak számát, illetve, hogy hogyan tudott egy ennyire nagyszabású támadást megtervezni. Bárhogy is, ezúttal a korábbi esetekkel ellentétben a Dā‘iš nemcsak az embereit próbálta kiszabadítani a börtönből, hanem heves utcai harcokba is kezdett és megpróbált mélyebben benyomulni a városba.
A háború eredményeként al-Ḥasaka, az azonos nevű tartomány központja gyakorlatilag megosztottá vált a Hābūr-folyó mentén. A folyótól délre lévő részt főként a Qasad tartja ellenőrzés alatt, míg attól északra a szír állam irányít a gyakorlatban. A kérdéses börtön is épp a folyótól délre van, pont a város ipari parkja mellett. Az ipari parkot az utóbbi időkben egyfajta közös irányítás jellemezte a Qasad és a szír állam között a két fél kölcsönös előnyére, együtt ellenőrizve a központi gabona raktárat és az olajtarolót. A park mellett található két nagyobb lakónegyed, az az-Zuhūr és a Ġuwayrān. Ez két olyan negyed, ahol a háború alatt gyakran voltak összecsapások, most pedig itt dúlnak a legnagyobb harcok. A mostani csata főként a város központjától távolabb, a déli és keleti külvárosokban zajlik. Ám ahogy a helyi lakosságot egyre inkább űzik északra, a harc terjed tovább. Szándékosan, vagy sem, de a Qasad csapatok – és az őket közvetlenül támogató amerikai erők – igyekeznek egyre nagyobb részt szerezni a városból. Főként létfontosságú ipari park a cél, a város ellenőrzésének és működtetésének a kulcsa.
Jogos a kérdés, hogy hogyan nem ét még véget a harc, de több tényező is sötét árnyat vet a város jövőjére. Ilyen mértékű menekülthullámra eddig nem igen volt példa a városban. S minthogy most nagyon hideg idő van Szíriában, ez komoly humanitárius terhet ró a helyi igazgatásra. Ez a teher azonban a Qasadot egyelőre nem érdekli. Az sem mellékes, hogy a viszony a Qasad és Damaszkusz között egyáltalán nem felhőtlen, amit Damaszkusz és Washington között is. Kétséges tehát, hogy a korábbi állapotokat hogyan lehet majd visszaállítani ezután a csata után. S minthogy számos korábbi és esetben a kurd milíciák nem engedték visszatelepülni a helyi lakosságot otthonaikba, valószínűnek tűnik, hogy itt is hasonló helyzet alakul majd ki. Ez pedig felveti a gyanút, hogy a Qasad egyáltalán nem siet befejezni a harcot. Sokkal inkább egy etnikai átrendezésben reménykedik, hogy idővel “megbízható” kurd elemekkel töltse fel a várost.
Al-Ḥasaka szerepe
A feszültség sem a városban, sem az egész tartományban nem új. Amióta a Dā‘iš megbukott, a törvénytelen amerikai jelenlét sokat tett a Qasad megszilárdulásáért, ami cserébe az amerikai támaszpontok de facto őrző-védő vállalkozása lett. Ettől a támogatástól felbátorodva az utóbbi években a Qasad az etnikai helyzet erőszakos megváltoztatásába kezdett al-Ḥasaka vidéki részein, kiszorítva az itteni arab törzseket, örményeket és asszírokat. Ami érthetően fegyveres ellenállást váltott ki főként az itteni arab törzsekből, amit mindig amerikai beavatkozás tartott féken.
Bár sokszor úgy tartják, hogy Kelet-Szíria egy “kurd vidék”, ez egy erősen megtévesztő felfogás. Először is ma, 2022-ben, csakúgy, mint 2011-ben, nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikák a tétet etnikai viszonyairól. Ugyanakkor közismert, hogy a kurdok még azokat is beleszámítva, akik nem rendelkeznek szír állampolgársággal, nem képezik a helyi lakosság többségét. Sem a három kelet-szíriai tartományban, sem a nagyvárosokban, még ha vannak is messze többségében kurdok lakta települések. Ezek a falvak és negyedek azonban nem alkotnak egységes tömböt, azt arab, asszír, örmény, vagy erősen szórt települések és negyedek tarkítják.
A háború aztán minden bizonnyal felforgatta ezt a képletet. Sokfél helyi közösséget űztek el, akik közt a leginkább az arab törzsek bizonyultak ellenállónak. Egyes közösségek visszaköltöztek, míg egyesek helyét más helyiek vették át,vagy Irakból, Törökországból és még Iránból is átköltöző kurdok. Az így átalakuló etnikai helyzet pedig komoly feszültség forrása. Ki lesz tehát a helyzet ura, amikor a háború – ha egyáltalán valaha – véget ér? Mindez egy viszonylag ritkán lakott, de gazdaságilag kiemelten fontos területről szól, ami az egész szíriai rendezés ügyében központi kérdés.
A szír olaj és gáz tartalékok – amelyek teljesen elégségesek a szír polgári és ipari igények kielégítésére – közel 80%-a itt található. A területet azonban nagyrészt a törvénytelen amerikai támaszpontok ellenőrzik. Ez az amerikai megszállás gazdasági alapja, de egyben egy esetleges jövőbeli kurd autonómiáé is az iraki recept szerint. Csakhogy Kelet-Szíria egy fontos elemnek eddig híján volt, mégpedig az olajfinomítóknak. Ezek a létesítmények Szíriában mindig is a tengerparton voltak, ez a vidék pedig messze esik a kurdok ellenőrzi területétől. Csakhogy nemrég az amerikaiak elkezdtek felállítani egy olajfinomítót az egyik legnagyobb Qasad ellenőrizte olajmezőnél. Damaszkusz heves tiltakozása ellenére a finomító január 17-én működésbe lépett, vagyis alig pár nappal a mostani csata előtt.
Ennek a térségnek a jövője már jó ideje vita tárgyát képezi. Damaszkusz kész tárgyalni a Qasaddal, de nem akar megengedni egy iraki típusú helyi autonómiát, vagy elfogadni itt az amerikai jelenlétet hosszú távon. Az amerikai tervezés jelenleg azzal számol, hogy végül kivonulnak, vagy legalábbis erősen csökkentik jelenlétüket. Hagynak azonban maguk után egy kurd enklávét, amit alkalmasint később két felhasználhatnak. Egyelőre a kurdok örülnek az amerikai támogatásnak, de érthetően szkeptikusak a jövőjüket illetően, ha nem szereznek biztosítékot Damaszkusztól. Minthogy ez valószínűtlennek tűnik, nemrég kiterjedt tárgyalásokba kezdtek Moszkvában az oroszokkal. Bár novemberben a Qasad vezetői találkoztak Lavrov orosz külügyminiszterrel, semmi kézzel fogható nem született a megbeszélésekből.
Világos tehát, hogy a térség vita tárgya, miközben rendkívül fontos. Ha bármilyen stratégia egyfajta helyi kurd önigazgatásra épít – főleg, ha az iraki minta alapján – akkor fontos tényező, hogy Szíria nagyban különbözik Iraktól. Irakban nemcsak viszonylag homogén kurd területek vannak, hanem olyan nagyvárosok is, amiknek tisztán kurd többsége van. Szíriában nem ez a helyzet. Vannak ugyan kurd többségű falvak, akár kisebb területek is, de Kelet-Szíriában nincs többségében kurdok lakta nagyváros. Ahogy nincs olyan nagyváros sem, amit tisztán a Qasad ellenőrizne. Vitatható, de ehhez legközelebb al-Qāmišlī áll. Ezt azonban nemcsak többségében a szír állam ellenőrzi, hanem hanem viszonylag elszigetelten is áll a főbb olajmezőktől. Egy esetlegesen kialakítandó tömb legnagyobb akadálya épp al-Ḥasaka városa e terület közepén.
Egy ilyen vetületben nem alaptalan azt feltételezni, hogy mostani csata valójában épp a város ellenőrzéséről szól. Ha a Qasad saját irányítása alá tudná venni ezt a várost, akkor kurdokkal tölthetné azt fel más vidékekről. Ezzel pedig ez a város lehetne a feltételezett Szíriai-Kurdisztán új “fővárosa”.
Hasonló terv létezett már korábban ar-Raqqa kapcsán is. Az a város is a háború előtt megosztott volt a kurdok és az arabok között. Aztán a Dā‘iš de facto működési központja lett. Amikor a terroristák elveszítették a várost a kurd milíciák – a Qasad elődei – azt saját “fővárosukká” akarták tenni. Egy sor összetett folyamat eredményeként azonban végül ezt a meccset elveszítették.
Amióta a Qasad elveszítette ar-Raqqa városát sokkal szervezettebb lett, de szenvedett attól, hogy nem volt kizárólagos ellenőrzése alatt egyetlen nagyobb lakott település sem, ami működése központja, egyben későbbi gazdasága szíve lehetett volna. Világosan látszik ez a játszma a szír “ellenzéki” médiában. Az olyan felületek, mint az Orient TV, amik a korábban nyugati támogatást élvező terrorista frakciók – mint az an-Nuṣra Front, vagy az ún. Szabad Szír Hadsereg – éltetői voltak, most nyíltak Qasad-Dā‘iš összeesküvésről beszélnek. Ezek a felvetések arról beszélnek, hogy a két fél egyazon forgatókönyv részei, hogy átvegyék az uralmat a város fölött. Minthogy elviekben a Qasadnak elsöprő túlerővel kellene bírnia, illetve az őket támogató amerikai erőknek nem lenne feladat a Dā‘iš utánpótlásának elvágása, ezeket a felvetéseket nem lehet egyszerűen szőnyeg alá söpörni. Máskülönben nehéz megmagyarázni hogyan nem ért még véget a harc, miközben állítólag a Dā‘iš több ezer harcosa adta már meg magát.
Bármi is a helyzet valósága ma al-Ḥasakában, ez egy sötét játszma. De nem ez az egyetlen ide kapcsolódó fejlemény a térségben.
Irak jövője
A 2021 októberében megrendezett legutóbbi iraki választások óta még mindig nincs stabil új kormány Irakban. Ez a két kormány közti bizonytalan időszak volt az, amiben Washington eldöntötte, hogy végre kivonul Irakból, miközben a támaszpontjai elleni támadások egyre fokozódtak. Igen sok iraki politikai csoport régóta követelte, hogy az amerikai a csapatok végleg hagyják el az országot, amire ígéret is történt, ám sok vita maradt a végső részletekről. A követelés ugyan a teljes kivonulás volt minden iraki területről, ám Washington nem szívesen vonult volna ki teljes egészében és csak a közvetlen harci műveletek befejezését fogadta el.
A végső alku szerint az amerikai és nyugati csapatok továbbra is az országban maradnak, de jelenlétük csak két támaszpontra korlátozódik iraki fennhatóság alatt, feladatuk pedig a hírszerzési és kiképzési támogatásra. A kérdés azért is fontos, mert amennyiben az amerikaiak elhagynák az országot, vagy legalábbis valóban erősen lekorlátoznák mozgásterüket, akkor szíriai jelenlétük is nehezen lehetne tartható. Ez pedig jelezné, hogy hamarosan elhagyják Szíriát is.
A Qasad segítésére tettt legutóbbi lépések önmagukban is kétségessé teszik ezt, de az iraki fejlemények még inkább. Január 18-án ugyanis, vagyis megint csak pár nappal az al-Ḥasakában kitört harcok előtt az ún. Nemzetközi Koalíció parancsnokai találkozót tartottak Iraki-Kurdisztán helyi kormányzatának vezetőjével. Ezen a találkozón a Koalíció, vagyis gyakorlatilag az amerikaiak ígéretet tettek a Pešmarga, a helyi kurd milícia kitartó támogatására. Hivatalosan persze a Dā‘iš elleni küzdelemre a térségben.
Figyelembe véve az időzítést a helyzet tükrében úgy Irakban, mint Szíriában ez annak a jelzése, hogy a nyugati tevékenység a térségben nem fog csökkenni. Inkább csak átalakul egy új stratégia jegyében. Ebben pedig a kurdok megint kiemelt szerepet töltenek majd be. S nemcsak Irakban.
Mi a Komala?
A megannyi kurd fegyveres szervezet, mint PKK Törökországban, a Pešmarga Irakban, avagy a Qasad és elődje a YPG Szíriában viszonylag ismertek. Ellentmondásos történetük és az ezek közti erős együttműködés ellenére a Nyugat szemében megítélésük, mint szabadságharcosok megingathatatlannak látszik, holott sok helyen terroristákként kezelik őket. Az ilyen ellentmondások gyakran ütköznek ki, mint például 2016-ban, amikor Washington nyíltan támogatta a YPG-t és általában a kurdokat Szíriában, miközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy ugyanez a hálózat Törökország szemében terrorista szervezet.
A körülöttük lévő ellentmondásokat meg csak tetézi, hogy a YPG, miközben a szélsőségességgel elleni küzdelemben az egyik fő szövetségesnek kezelték időnként készséges partnere volt az ún. Szabad Szír Hadseregnek és a hasonló terrorista szervezeteknek.
Egy kevésbé ismert része ugyanakkor ennek a kurd milícia hálózatnak a Komala, a csoport iráni ága, aminek az összes központja Iraqi-Kurdisztánban van. A Komala még valamikor a ‘70-és évek végén alakult és aktívan harcolt a sah bukását követő belharcokban, majd az iraki-iráni háború során. A háború után aztán fegyverszünetet kötött Teheránnal, de 2016-ban bejelentette, hogy újrakezdte fegyveres küzdelmét az iráni állam ellen. Bár keveset hallani róla és nem jelent valódi, lételemi fenyegetést Iránra, növekvő szervezetről van szó, ami nyílt támogatást kap Iraki-Kurdisztánból. Ami kétségtelenül mérgezi a viszonyt Teherán, Bagdad és Irbil között.
Amint láthattuk, a bejelentések ellenére, hogy minden amerikai harcoló alakulat elhagyta Irakot, Kurdisztán továbbra is kiemelt szerepet tölt be az amerikai jelenlét számára a térségben. Így tehát az olyan tagszervezeteket, mint a Komala, nem lehet szabad lebecsülni. Mutatja helyzetüket, hogy 2018-ban a Komala regisztrált külföldi lobbi csoport lett az Egyesült Államokban, míg 2021-ben a BBC arab nyelvű csatornája egy hosszas dokumentumfilmet szentelt a szervezetnek. A film nem is rejti el, hogy egy Irakban Irán ellen működő fegyveres csoportról van szó.
Ugyanakkor a Komala az egyik legtisztább példája az eredeti gerilla szellemnek, kommunista ideológiának és az egyes vezetők körül kiépült személyi kultusznak. Mint szinte az összes kurd szervezet esetében. A tény, hogy egy ilyen szervezet nyíltan egy olyan fél-állam védelme alatt működik, ami a Nyugat kiemelt partnere kérdéseket kellene felvessen. Ehelyett növekvő támogatást látunk.
Kinek a fegyverese “jó fegyveres”?
Nem újdonság ilyen ellentmondást látni a Nyugat részéről a kurd fegyveres szervezetek kapcsán. Megítélésük megingathatatlannak tűnik fegyveres tevékenységük és kommunista ideáljaink ellenére.
A köztük fennálló olyan valóban éles megosztottság ellenére a Közel-Kelet különböző területein, együttműködésük nemcsak stabil, hanem azt a Nyugat ápolja is. S nem is csak a Nyugat.