Az Amaraia Modern Közel-Kelet Tanulmányok Műhely 2019-ben azzal a céllal jött létre, hogy új színt vigyen a Közel-Keletről folyó közbeszédbe, a térség modern eseményeinek kutatásába, mégpedig egy új szemszögből.

            Napjainkban a Közel-Kelettel kapcsolatban egyre nő a hírigény, a tudásvágy, mivel a térség eseményei kiemelt szerepet töltenek be a sajtóban. Gondoljunk itt az úgynevezett “Arab Tavasz” eseményeire és hatásaira, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet cselekedeteire, a szíriai és iraki válságokra, a migrációra, vagy a törökországi esményekre, a térség tagadhatatlanul ott van a napi híreink között. Közvetve, vagy közvetetlenül hatással vannak a közbeszédre. Mindazonáltal a hozzánk eljutó, amúgy bőséges információ általában egy erős politikai szűrőn keresztül ér el hozzánk. Merthogy a híreink döntő többsége nyugati forrásból származik. Ennél fogva tehát egy markáns nyugati értelmezés és felfogás érvényesül még a tudományos közbeszédben is. Nem arról van szó, hogy a Közel-Kelet arab, török vagy perzsa nyelvű országai ne ontanák a híreket, ne lenne ott egy élénk politikai közbeszéd.  Megvannak a szakemberek is, akik ezeken a nyelveken beszélnek. Ám miért, miért nem ez az élénk diskurzus szinte egyáltalán nem jut el hozzánk, csakis az események nyugati, részben orosz értelmezése. Ez pedig szükségképpen korlátozza azt a képet, amit a térségről szerzünk.

            Vagyis míg éhségünk egyre nő, hogy jobban megértsük a Közel-Kelet népeit és az ott zajló eseményeket, valójában csak arról tudunk meg egyre többet – jól vagy rosszul –, hogy hogyan látják és értelmezik mindezt Nyugaton. Ám mindarról, ami a közbeszédet uralja Rabattól Mashadig, Isztambultól Szanaaig, vagy Erzrumtól Nouakchotig valójában kevés ismeretünk van. Másképpen szólva, a Közel-Kelet hangja, hangjai nem érnek el minket, csakis ennek nyugati narrációja. Mi ebben szeretnénk valami újat adni.

            A másik nagy probléma, hogy az eddigi kutatásokban sokszor jelentkezett valamilyen célzott igény. Valamilyen téma, politikai álláspont, vagy történelmi paradigma keresett önigazolást és ezen a szűrön keresztül gyűjtötte, értelmezte és adta közre a híreket. Márpedig – s ezt talán könnyű megérteni – a térség népeit ezek a paradigmák nem kötik, ellenben olyanok, amelyek talán nálunk nem is léteznek, igen. A legalapvetőbb politikai fogalmak is sokszor teljesen más értelmezési keretben élnek a Közel-Keleten, mint nálunk. Vagyis amíg európai, vagy nyugati szemüvegen keresztül értelmezzük a „keleti” világot, sosem leszünk képesek megérteni a helyi döntések mögötti mozgatórugókat. Talán evidensnek tűnhet, de mégis szükségét érezzük kihangsúlyozni, hogy helyismeret, nyelvismeret és kulturális háttértudás nélkül nem lehetséges megfelelő módon értelmezni a közel-keleti eseményeket.

            Hasonló problémát jelent, hogy a 2000-es évek elejétől, a technológiai fejlődés eredményeképpen óriási hírdömping alakult ki. A Közel-Kelet médiaóriásai is elkezdtek nyugati nyelveken közvetíteni. Gondoljunk csak a már angolul is működő arab al-Jazeerára, a török TRT World-re, vagy az iráni PressTv-re. Ezek ma már sok egyéb nyelven is közvetítenek. Az azonban sokszor rejtve marad előlünk, sokszor sajnos még a tudományos közbeszéd előtt is, hogy ezek a hírforrások és értelmezéseik kifejezetten a nyugati publikumnak szólnak. Csak igen kevéssé, vagy egyáltalán nem jelenik meg bennük az a gondolatvilág, ami akár ugyanezen csatornák arab, török, vagy perzsa nyelvű verzióiban él. Vagyis azt látjuk, amit be akarnak nekünk mutatni, s azt kevéssé, amiről egymás között beszélnek. Másrészt viszont, főként szintén a 2000-es évektől számos nyugati csatorna elindította a maga arab, török, vagy perzsa nyelvű verzióit, amelyek mind befolyásolják a Közel-Ékelt közebeszédét, ám valójában nagyon másként viselkednek, mint ahogy megismertük őket. Ezt a szemszöget is észben kell tartanunk, hogy jobban megérthessük ezt a változékony térséget.

            Ez a mi küldetésünk, hogy a Közel-Keletet megszólaltassuk. A Közel-Kelet érthetőbbé tétele. Az, hogy el tudjuk hozni azt, amit mások csak ritkán. Nem zárjuk ki a nyugati forrásokat, hiszen azoknak megvannak a maga érdemeik. De el akarjuk kerülni, hogy kizárólag rájuk hagyatkozzunk. Sokkal inkább azt igyekszünk elhozni az érdeklődőknek a Közel-Keletből, amit és ahogyan azt ott látják.