Figyelembe véve az összes általánosítást, hinné valaki, hogy az arab világnak van egy Nobel-békedíjasa, aki sosem viselt politikai, vagy kormányzati hivatalt? Mi több, egy hölgy? Aki valójában úgy kapta ezt az elismerését, hogy ő volt saját országában “a forradalom anyja”?
A térségről élő ugyanazon általánosítások mellett hinné valaki, hogy a Facebook új felügyelő testületének (Oversight Board) van egy muszlim női tagja is? Méghozzá Jemenből, miközben még a leírások is küzdenek azzal, hogy ezt a hölgyet inkább aktivistának, újságírónak, vagy írónak tartsák?
Aztán elnézve a Nyugat és a iszlám világ kapcsolatainak minden rossz tapasztalatát, hinnénk, hogy van egy muszlim női aktivista, aki gyakori vendége lett olyan hírességeknek, mint Hillary Clinton, vagy akár Leonardo DiCaprio? Nem is akármilyen hölgy, hanem egy olyan, akinek egész szigorú nézetei vannak az iszlámról, a muszlim hagyományokról és azok kapcsolatáról a nyugati világgal. Ismervén a Nyugat megközelítését a női emancipációhoz, s főleg a muszlim nőkéhez, vajon egy a fejkendőjéhez mereven ragaszkodó hölgy nem furcsa választás, hogy ennek a “felszabadító” kísérletnek a reklámarca legyen?
S vajon hinné-e valaki, hogy ezek mind ugyanazt a személyt írják le? Egy szerény körülmények közül jött békeszerető jemeni hölgyet, aki felszabadította hazáját, Nobel-békedíjat kapott, majd idővel az egyik legünnepeltebb nőjogi aktivista lett Nyugaton, miközben kitart fejkendője és muszlim értékeinek felsőbbrendűsége mellett. Egy személyt, akinek kapcsolatai a világnak a demokrácia és az emberi jogok megsértése miatt olyan híresen támadott kormányaihoz, mint a török, a katari, vagy a jemeni sosem zavarták meg útját az ünnepelt hírességek közé.
Ő Tawakkul Karmān. Egy az arab világban kevéssé ismert név, aki mégis ünnepelt személy lett Törökországban és a Nyugaton “szellemi” munkájáért. Ám e meglepő hölgy és karrierje még csak nem is egyedi eset, hanem olyan személyiségekkel, mint a libanoni születésű Amal Clooney vagy a szomáli születésű holland-amerikai Āyān Ḥirṣī ‘Alī inkább jelenség. Igaz, egy sajátos csavarral. Ennek az ünnepelt és emelkedőben lévő hölgynek a szerény története renekül megmutatja a török-katari befolyást a Közel-Keleten és a Muszlim Testvériség jelenlétét a nyugati politikai közbeszédben. Ám ezen is túl, beszédes a nyugati politikai és társadalmi elitről, hogy ugyan milyen szellemi irányzátoknak nyújt támogatást.
Ugyanannak a névnek a folyamatos feltűnésével a legkülönbözőbb ügyekben az utóbbi tíz évben nagyon helyénvaló a kérdés: Ki az a Tawakkul Karmān? S ugyan kik állnak mögötte, hogy segítsenek neki elérni ezt a lenyűgöző karriert?
“Szerény” kezdetek.
Tawakkul Karmān 1979-ben született a Jemen déli részén lévő Ta‘izz tartományban, ahol a tartományi székhely külvárosában nőtt fel. Ta‘izz nemcsak Jemen harmadik legnagyobb városa, de délen a második legnagyobb és egyben Jemen talán legnagyobb üzleti csomópontja is. Családja aztán Szana’ába költözött, ahol Tawakkul természettudományokat, majd később politológiát tanult a szana’ai egyetemben, mely az egyedüli képzettsége. 2005 körül egy emberi- és nőjogi csoportot alapított hét másik női újságíróval, melynek a Női Újságírók Láncok Nélkül, arabul Bilā Quyūd (láncok nélkül) nevet adta és amely a nő jogokért, de egyben a demokráciáért is kiállt ebben a híresen tekintélyuralmi országban. Emellett, gyakorlatilag ugyanabban az időben tüntetéseket és ülősztrájkokat kezdett szervezni a Szana’aban a kormány ellen, főként a kormánynak a sajtóval való bánásmódja ellen emelve szót, de a nőket is nagyobb társadalmi szerepkörre hívva. Saját elmondása szerint rendszeresen kapott fenyegetéseket kormányzati tisztviselőktől és elnyomással találkozott, de folytatta aktív politikai szerepét egészen az ún. “Arab Tavasz” kitöréséig 2010-ben.
A tunéziai majd később egyiptomi tüntetések új lökést adtak jemeni tevékenységének, s ahogy ezek egyszerre a hírek keresztüzébe kerültek a jemeni “Arab Tavasz” szimbóluma lett. Ez főleg az al-Jazeera riportjainak volt köszönhető, ami után hamarosan olyan nagybecsű nyugati lapokban jelentethetett meg cikkeket, mint a The Guardian. Karmān hangosan támogatta az ún. demokráciapárti változásokat Jemenben – ahol később a Jemeni Forradalom Anyja becenevet kapta -, Egyiptomban és az össze többi országban. Hamarosan azonban, ahogy Jemen az egyre nagyobb felfordulás közepette kezdett szétesni, Karmān egyre nagyobb nehézségekkel nézett szembe, de egyben növekvő híre is egyre több feladatot rótt rá és Törökországba távozott. Ideje nagyrészét ma is Törökországban tölti, de mára bejáratott név lett a nyugati sajtó és politikai elit számára. Azzal pedig, hogy Isztambulba költözött új távlatok, egy egész új világ nyílt meg előtt.
Tevékenységének java szinte teljesen ismeretlen volt Jemenen kívül egészen 2010-11-ig, amikor az al-Jazeera – majd nyomában hamarosan a nyugati sajtó is – elkezdett hosszasan beszámolni tetteiről. Általában mindez azt a színezetet kapta, hogy ő nem egy semmiből előtűnt akárki, hanem egy az országban már közismert demokráciapárti aktivista. Úgy festették le, hogy ő egy átlagos, de nagyon bátor jemeni nő, a szabadságért és egy aktívabb szerepért küzdő elnyomott arab nő szimbóluma, akivel mindez el is érhető. Nyilván ha kap kellő támogatást, amit Karmān kapott is.
Mindazonáltal azt már kevésbé tárják a nyilvánosság elé, vagy magyarázzák el, hogy ő aligha az az “átlagos bátor jemeni”, aminek beállítják. Ő a legidősebb gyermeke ‘Abd as-Salām Karmān-nak, másnéven Karmān sejknek, aki 2016-ban húnyt el. ‘Abd as-Salām Karmān ügyvéd és igen aktív iszlamista mozgalmár volt a ‘80-as években, vagyis Dél-Jemenben, egy akkor mereven szocialista országban. Az egyesülés után a jogi ügyek minisztere lett ‘Alī ‘Abd Allah Ṣāliḥ egységkormányában. Ezt ugyan a nyugati források is nagyjából el szokták ismerni, ám jelentéktelen színben tüntetik fel azzal, hogy később lemondott, és valóban igaz, hogy ‘Alī ‘Abd Allah Ṣāliḥ hosszú elnöksége alatt számos kormányátalakítást vezényelt le. Tehát egy miniszteri poszt nem feltétlenül jelent éppen sokat. Ámbár ‘Abd as-Salām Karmān a jemeni parlament tagja volt több cikluson át, és ő volt a jemeni Tanácsadó Gyűlés (Mağlis aš-Šūra), vagyis a jemeni parlament 1997-ben megalakított felsőházának első főtitkára. Ugyanebben az időben a parlament Iszlám Joggyakorlat Kanonizációs Bizottsága elnöke is volt. Vagyis ‘Abd as-Salām Karmān Ṣāliḥ elnök legbelsőbb köréhez tartozott egy ideig, méghozzá feltűnő szunni iszlamista háttérrel. Mi több, alapítótagja volt Ṣāliḥ pártjának, az Általános Népi Kongresszusnak (ÁNK – al-Mu’tamar aš-Ša‘bī al-‘Ām).
Hozzá kell ehhez tenni, hogy akkoriban, az egysülés után azonnal gyakorlatilag négy évig “polgárháború” folyt a korábbi északi és déli állam között, amiben az észak, Szana’a győzött. Ennek eredményeként a korábbi déli elit vagy megsemmisült, vagy elmenekült az országból. Akik viszont maradtak, mint az egykori déli tábornok és mostani elnök Hādī, vagy Karmān felbecsülhetetlen értékűek lettek Ṣāliḥnak a stabilitás megtartásáért. Ezeket az embereket előtérbe helyezve – Hādī lett Ṣāliḥ legtovább szolgáló alelnöke és a gyakorlatban ő képviselte Ádent – úgy lehetett a helyzetet feltüntetni, mint valódi egyesülést, nem pedig mint északi hatalomátvételt. Ezért aztán ezek az emberek, mint a Ta‘izz-t képviselő Karmān, gyakorlatilag érinthetetlenek voltak, hacsak nem léptek fel nyíltan az elnök ellen. Ha pedig megtették, mint az al-Ḥūtī mozgalom, akkor először mindig praktikus megegyezést kerestek velük, még mielőtt erőszakot alkalmaztak volna. S pontosan ezt látjuk Tawakkul Karmān esetében. 2005-ben 26 éves volt. Ha ebben a korban csak egy egyszerű középosztálybeli lány lett volna, aligha lettek volna meg az eszközei a tüntetésekhez, és szinte biztosan egyszerűen eltüntették volna. Nincs hivatal, ami a fenyegetésével fáradozott volna abban az országban, ami már eleve hírhedt volt az emberrablásokról és a sajtó elhallgattatásáról. Az apja alig tíz évvel korábban – s az csak nehezen tudható, hogy meddig – igen befolyásos tagja volt annak a rendszernek, ami akkor még csak foltozta össze az országot. A legvalószínűbb oka annak, hogy nem bántották, hogy célravezetőbb volt eltántorítani, vagy lebeszélni, mint feldühíteni egy befolyásos családot és vele együtt egy egész térséget.
A család felső tízezerbe tartozása jól megmutatkozik abban, hogy Tawakkul testvérei is nagy hírnévre tettek szert, s nemcsak Jemenben. Öccsét, Ṭāriqot általában mint híres költőt írják le. Futtatott költő is volt a 2000-es évek elején – nemsokkal testvére tüntetései előtt a kormány ellen -, ám 2011-re már jegyzett üzletember és politikai aktivista volt, aki 2014-ben aztán hűséget esküdött Ṣāliḥ pártjának és máig aktív politikai szereplő. Ám ő soha nem hagyta el Jement. A ritkán emlegetett másik testvér, Muḥammad csak ritkán kerül elő, de ő is politikai szerelő és a család erős embere volt, mígnem 2017-ben Szana’ában elrabolták. Vagyis évekkel azután, hogy az al-Ḥūtīk átvették a hatalmat és megkezdődött a szaúdi agresszió, amiben a Karmān család általában véve Rijád mellé állt.
Ám Tawakkul húga, az 1987-ben született Ṣafā’ az, aki a család második legnagyobb neve, szerepét pedig Tawakkul karrierjében nehéz lenne alábecsülni. Általánban úgy írják le, hogy Ṣafā’ sikeres és befolyásos oknyomozó újságíró volt, jogi MA diplomáját a Harvardon és Oxfordban szerezte, mindekettőt ugyanabban az évében, és ezzel ő az első jemeni ember valaha, akinek ez sikerült. Emellett az al-Jazeerának dolgozik, főként dokumentumfilmeket készítve. Valójában, s ezt nem is rejtik véka alá, Ṣafā’ alig volt 20, amikor 2007-ben megválasztották az Ifjúsági Šūra Jogi és Alkotmányos Bizottsága alelnökének, mely szerv a jemeni törvényhozás felsőházának hivatalos tanácsadó szerve. Pont annak a szervnek, aminek az apja volt az első főtitkára. Két évvel később szerezte meg BA diplomáját a szana’ai egyetemen jogi és šarī‘a területen, azaz iszlám vallás jogot tanult. 2010-ben Katarba költözött és az al-Jazeerának kezdett el dolgozni. Ami nem lehetett különösebben nehéz neki, mivel Jemen egyik legkiválóbb magániskolájában tanult és két évig angoltanárként dolgozott. Összehasonlítva az ő és Tawakkul angoltudását elég világos, hogy jól ment a családnak a ‘90-es években. Míg Tawakkul nagyon gyengén tud angolul és erős akcentusa van, addig Ṣafā’ angolja könnyed és világos. Ṣafā’ volt az al-Jazeera első jemeni tudósítója főként az “Arab Tavasz” jemeni és egyiptomi eseményeit közvetítve, ami megintcsak nem lehetett túl nehéz neki, amikor a nővére volt az egyik szervező és a család révén neki magának is bőséges rálátása volt a jemeni belpolitikára. Ṣafā’ volt a leginkább felelős, hogy Tawakkul a jemeni forradalom szimbóluma lett.
Ṣafā’ Jemennel foglalkozó “oknyomozó újságíróként” legalább akkora karriert futott be mint nővére, főként az Irán-ellenes vonalat eröltetve, ami nagyon népszerű is Nyugaton, ám egyben ugyanazokat a társadalmi témákat is futtatja, amiket a nővére. Gyakori vendége lett a nyugati egyetemek előadásainak, konferenciának és kerekasztal-beszélgetéseinek. 2018-ban aztán alig pár hónap különbséggel MA fokozatot szerzett a Harvardon és Oxfordban, mint az első jemeni, aki valaha is itt végzett. Mindebben pedig ugyanazt a nagyon fura Testvériségre jellemző viselkedést produkálja, amit a nővére. Néha politikáról és regionális biztonságpolitikáról beszél nyugati üzletasszonynak öltözve, míg máskor társadalomról és a saját életéről konzervatív, de divatos muszlim nő ruhában.
Ezeket a darabkákat összeillesztve tisztán látható, hogy Tawakkul Karmān nagyon távol van attól az átlagos jemeni nőtől, aki elérte a lehetetlent. Sokkal inkább egy nagyon befolyásos és kiválasztott család legidősebb gyermeke, aki politikai szerepet játszott, de egyben remek nyugati kapcsolatokra is szert tudott tenni.
A török kapcsolat.
Tawakkul Karmān a legtöbbet idézett és kérdezett jelenti politikai aktivista volt a nyugati sajtóban, mígnem a jemeni kormány kezdett bedőlni és ‘Alī ‘Abd Allah Ṣāliḥ el nem kezdett engedményeket adni, főként azoknak a Testvériséghez tartozó elemeknek, akik mögött ott volt a GCC, és amikhez a Karmān család is tartozik. Amikor létrejött az egyezség a politikai átmenetről és Ṣāliḥ elnök kész volt távozni, állítólagosan a halálos fenyegetések megszaporodtak Tawakkul ellen és az élete az eddigieken is túl veszélybe került. Nem tudta már bevárni a jemeni átmenet végét, mert 2012 októberében török állampolgárságot kapott, amit maga Ahmet Davutoğlu nyújtott át, az akkori török külügyminiszter.
Addigra azonban már híres ember volt, merthogy 2011 októberében Nobel békedíjat kapott két libériai hölggyel megosztva, akik mindketten politikusok. Saját szerény elmondása szerint nem tudott sem a jelölésről, sem arról, hogy nyert, amit csak a hírekből hallott, mert épp egy tüntetés közepén volt. Furcsa választás volt a személye akkoriban, hiszen Tawakkul gyakorlatilag ismeretlen volt az Közel-Keleten, ám ez láthatóan nagy lökést jelentett az “Arab Tavasznak”. Világos jelzés volt, hogy a Nyugatnak tetszik, amit lát. A díj Karmān biztosította hírnevét egy életre. Még ma is sokszor gondot okoz a leírásoknak, hogy miként írják le. Merthogy nem jogász, nem kifejezetten tudós, nem is igazán újságíró, míg a politikai aktivista nem igazán az a titulus, ami ekkora hírnevet érdemelne. Ámde Nobel békedíjas!
Miután megkapta török állampolgárságát Nyugaton számos egyetemi és tudományos fórum sokat idézett és megvendégelt előadója lett mint Jemen szakértő és muszlim feminista. Két barátság kiváltképp egyengette útját. Az első egy Esra Albayraq nevű hölgy, aki testvérével, Sümeyye-vel együtt számos előadást tart a politikai iszlámról és a nők szerepéről, még amerikai fórumokon is.
Amíg az Esra Albayrak név valószínűleg nem mond sokat, a hölgy leánykori neve már sokkal beszédesebb, hiszen az Esra Erdoğan, vagyis Erdoğan török elnök lánya. Az idősebb lány, Sümeyye az egyik legbiztosabb támasz apja mögött, míg Esra férje, Berat Albayrak miatt fontos. Albayrak szép üzleti karriert futott be a házasság előtt, majd képviselő lett, később energetikai miniszter, 2018 óta pedig pénzügyi és kincstári miniszter. Hihetetlen gyors karrierje során az AKP (Igazságosság és Fejlődés Pártja) számos vezető tagját szorította ki, majd Erdoğan legmegbízhatóbb jobbkeze lett. Állítólagosan remek viszonyt és üzleti kapcsolatokat ápol Jared Kushnerrel, Trump vejével. Mindkét lány, Esra és Sümeyye is nagyon aktív társadalmi és politikai munkát végeznek megerősítve az AKP szellemi hátterét. Remek kapcsolataik vannak Nyugaton is, részben köszönhetően annak, hogy mindkét lány az Indiana egyetemen végzett. Tisztán és világosan a Muszlim Testvériség eszmeiségét képviselik, de azt egy vállalhatóbb, nyugatiasabb csomagolásban. Tawakkul semmiben sem különbözik a két Erdoğan lánytól, szellemileg még el is maradt tőlük, mégis a Nobel békedíjas nagy nyereség volt az AKP számára, míg a Karmān cserébe kapott egy új hazát, remek kapcsolatokat és hatalmas anyagi hátteret. Annyira stabilat, hogy mostmár saját – természetesen adómentes – alapítványa is van az igen szerény Tawakkol Karman Foundation néven.
Mint egy rakéta a csillagok közé.
Az már kevésbé világos, hogy ezen az úton török közvetítéssel, vagy húga segítségével jutott el a katari elithez, de 2013 után nagyon szívélyesen fogadták Dohában. Rendszeres vendég lett ott, akit fogadott Tamīm emír is, de még többször annak legközelebbi palesztin tanácsadója, ‘Azmī Bišāra. Ő lett a második legfontosabb barátság.
Ezek alapján aligha meglepő, hogy rendszeres vendég lett az al-Jazeera műsoraiban, amik ugyan mindent megtettek a felfuttatásáért, mégis számos angol interjú nem vált épp a javára. Az ilyen helyzetekben látszik igazán mennyire nehézkesen fejezi ki magát angolul. Ez pedig igen csak elgondolkoztatóvá teszi, hogy hogyan vált rendszeres szerzővé a nyugati lapokban.
A Nobel és a folyamatos politikai előadások után rendszeres vendége lett az olyan nyugati hírességeknek is, mint amilyen Leonardo de Caprio.
De olyan politikusok is szívesen találkoztak vele, mint Hillary Clinton, ami több mint bizarr párosítás. Nemcsak Clinton igen agresszív politikai álláspontja miatt a Közel-Kelettel szemben, hanem mert ő volt az egyik legközvetlenebb felelőse az amerikai szerepvállalásnak Jemenben, Egyiptomban, Líbiában és Szíriában 2011 után, mégpedig igen véres eredményekkel. Mindezt soha nem is bánta meg. Al-Qaddāfī megdöntése és halála után volt képes azt mondani: “Jöttünk, láttunk és ő meghalt!”
Mégis Tawakkul Karmānt, pont azt a hölgyet, aki a demokráciáért harcolt és elítélte az erőszak minden formáját Jemenben, majd 2013-ban híresen kiállt az egyiptomi katonai puccs ellen és Mursī elnök mellett, nem talált semmi problémát Clintonnal.
Ez a kettősség és a hírnév utáni vágy jól megmutatkozik a nőjogi szerepében, de a politikai szerepvállalása is ellentmondásos. Állítólagosan ő hívta életre a jemeni forradalmat, amit el is hagyott a GCC-vel történt megegyezés, az Öböl a gyakorlati hatalomátvétele után. Aztán ismét szerepet vállalt az al-Ḥūtīk hatalomátvétele után elítélve azt, de a szaúdi beavatkozás után nemcsak háttérbe vonult, de még Hādī elnöknek, a GCC beavatkozás bábjának is lelkes támogatója lett.
Nagy támogatója volt a Muszlim Testvériség kormányának Mursī elnök alatt Egyiptomban, majd hangos kritikusa az azt megdöntő puccsnak 2013 nyarán, de sosem szólalt fel a Mursī alatt elkövetett kihágások ellen, vagy annak támogatása ellen a Szíriában működő terrorista csoportok felé. Akkora támogatója volt ennek a kormányzatnak, hogy a puccs után reklámarca lett egy rövid ideig az ar-Rābī‘a al-‘Adawiyya kampánynak. A Mursī elleni puccs után támogatói masszív tüntetéseket és ülősztrájkot szerveztek az ar-Rābī‘a al-‘Adawiyya mecset és negyed körül Kairóban, ami fegyveres felkeléshez és brutális vérengzéshez vezetett. Az áldozatok száma valahol 300 és 2000 között mozog, amit az egyiptomi kormány iszlamista terrortámadásnak tart az állam és a civilek ellen, míg a Testvériség számára ez a mártíromság szimbóluma lett és egy egész mozgalom indult ennek emlékére Törökországból a felmutatott híres négy újjal.[1] Tawakkul Karmān ennek lett a reklámarca.
Tény, hogy az egyiptomi puccsnak megvannak a maga nagyon súlyos jogi és morális problémái, ám ezek az álláspontok nagyon visszásak. Talán nem egyenként nézve, inkább a dolog összességében. Mintha csak megválasztaná a helyet és az időt, amikor kiáll bizonyos értékekért, míg más esetekben igen kényelmes módon túl elfoglalt, hogy ezekkel foglalkozzon. Furcsa módon ezek az ellentmondások sosem állították meg a kerrierjét Nyugaton, mint harcos demokrácia és békeaktivistát. Sőt!
Politikai szerepe talán nagyon ellentmondásos, de a társadalmi programja az, ami ma ennyire híressé teszi. Nézetei a női jogokról és a társadalmi befogadasról semmivel sem kevésbé ellentmondásosak és pont ez az pont, ahol jövő héten folytatjuk.
[1] A mecset neve egy azonos nevű híres szúfi aszkéta hölgyre nyúlik vissza. A névben a ar-Rābī‘a negyediket jelent. A feltartott négy új erre utal.