2021 december 21-én Teherán bejelentette, hogy szana’ai nagykövete, Ḥasan Īrlū elhunyt. Két gyökeresen ellenkező verzió jelent aztán meg az esetről. A Teherán áltál közölt hivatalos verzió szerint Īrlū Iránban halt meg, nem sokkal azután, hogy visszatért Jemenből és ekkor már koronavírus fertőzés miatt válságos állapotban volt. A másik, főként szaúdi források által terjesztett verzió azt hangoztatja, hogy Īrlū valójában egy szaúdi légicsapásban, vagy nem sokkal azután halt meg, amikor a frontvonalakon az al-Ḥūtīkat támadták.
Maga az eset, illetve az azt belengő ellentmondások és kétes beszámolók ismét megmérgezték a Teherán és a Rijád közti kapcsolatokat. Ez azonban csak az egyik olyan pont, amitől a szaúdi-iráni kapcsolatok ismét leszállóágba kerültek.
Ugyanebben az összefüggésben fontos, hogy Szana’a csapatainak műveletei Ma’rib körül, amelyek novemberben ismét nagyon ígéretesnek tűntek, ismét elakadtak. Az al-Ḥūtī csapatok műveleteiket áthelyezték Jemen egyéb területeire, főként a szaúdi határ mellé és Šabwa tartományba. Ez arra utal, hogy Ma’rib felszabadítása vagy túl nehéz lett, vagy a kérdés ismét a térség nagypolitikai számításai miatt állt le. S minthogy mind a szana’ai vezetés, mind teheráni szövetségeseik most nagyobb előnyt látnak a Rijádra gyakorolt nyomásban, mint egy gyors átütő győzelemben, más érzékeny pontok után néztek.
Ezzel együtt is a szaúdi hadjárat Jemenben válságos helyzetbe jutott. Ez arra kényszerítette a szaúdi erőket, főként az al-Ḥudayda körül tapasztalt megalázó visszaszorulás után, hogy taktikát váltsanak. Ennek eredménye egy hatalmas bombázási hullám lett Szana’a, illetve szerte Észak-Jemenben a polgári infrastruktúra ellen. Aminek kapcsán ma már a szaúdi elemzők sem tagadják, hogy a célja Szana’a rákényszerítése a kiegyezésre.
Mi jelent ez a visszaesés a nemrég javulásnak indult szaúdi-iráni viszony számára? Hova tart a jemeni válság? S mennyiben változtatta meg a képletet Ḥasan Īrlū halála?
Ḥasan Īrlū halála
Ḥasan Īrlū 1959-ben Teherán egyik külvárosában született és nemzetközi kapcsolatokat tanult a külügyminisztérium egyetemén. Nemzetközi kapcsolatokból szerzett doktori címet és a minisztériumban kezdett dolgozni. Egyben a ‘80-as években az Irakkal vívott háború szolgált a hadseregben, és mint a forradalmi rendszer elkötelezett követője az elit Forradalmi Gárda sorait erősítette. Ezt az utat a mostani iráni politikai elit számos tagja járta meg. Ez nem feltétlenül jelent kifejezetten katonai karriert, de mutatja Īrlū belsőséges viszonyát az egész adminisztrációval. Kialakult gyakorlat, hogy a Forradalmi Gárda felső és középvezetői a katonai szolgálat után megbízható hivatalnokokként vagy a Gárdán belül folytatják karrierjüket, vagy az állami közigazgatásban, vagy az üzleti életben. Sikereiket viszont nagyrészt a Pāsdārānon szerzett ismerestségeiknek köszönhetik.
Még az iráni források sem osztanak meg sokat nyilvánosan Īrlū karrierjéről a Forradalmi Gárdán belül, csak annyit, hogy harcolt és meg is sebesült legalább egy alkalommal a ‘80-as években egy iraki gáztámadás során. Ekkoriban azonban komoly ismereteket szerzett az arab viszonyokról és miután a 2000-es években diplomáciai szolgálatba lépett, az arab világ megbízható szakértőjének számított. Szakterülete azonban Jemen volt, egy akkoriban viszonylag szürke terület az iráni stratégiai tervezésben. Idővel az iráni külügy jemeni részlegének igazgatója lett, meg évekkel a 2014-ben kezdődött jemeni háború előtt. Gyakran említik vele kapcsolatban, hogy mélyen érintett volt Libanonban az iráni műveletekben a ‘90-es és 2000-es évek során, ám erről kevés megbízható információ van. A kevés elérhető információ azonban arra utal, hogy viszonylag magas rangú stratégiai tervező volt akár a minisztériumban, akár a Forradalmi Gárdán belül. E kettő azonban nem zárja ki egymást.
Neve a 2014-ben Jemen ellen megkezdett a szaúdi hadjárat után lett ismertebb, minthogy Īrlūt tartották az egyik legfontosabb iráni stratégának Jemen kapcsán. Őt tartották az egyik főbb döntéshozónak, hogy milyen politikát folytatott, milyen politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújtott Teherán Szana’ának. Az al-Ḥūtīknak nyújtott segítség keretében – ami Teherán szerint hivatalosan mindig is diplomáciai és humanitárius segítségre korlátozódott – 2019-ben Szana’a kinevezte első nagykövetének Teheránba. Erre egy olyan időben került sor, amikor Szana’a gyakorlatilag nem bírt nemzetközi képviselettel, minthogy minden korábbi jemeni diplomáciai jelenlét vagy leállt, vagy – legalábbis hivatalosan – az Ádenbe menekült kormányt képviselte. Iránt leszámítva az al-Ḥūtīknak csak az ENSZ misszió és segélyprogramok felé volt egy összekötője. Mely utóbbi érthető is, hiszen az ország jelentős részét ellenőrizték. Ez azonban messze nem jelentett nemzetközi elismertséget. Ezt Szana’a ma is nagyon igyekszik elérni, de eddig kevés sikerrel.
Egy nagykövet kinevezése Teheránba, főként, hogy ezt az iráni fél el is fogadta, fordulópontot jelentett. Ez jelezte, hogy az al-Ḥūtī Mozgalom túlélte a szaúdi támadást, biztosította helyzetét, és megindult a szaúdi-emirátusi erők kiszorítása. Bár Irán azonnal viszonozta a lépést, sokáig nem kapott nyilvánosságot, hogy ki is a Szana’ába akkreditált iráni nagykövet. Csak 2020 októberében lett hivatalosan ismert, hogy Ḥasan Īrlū lett ez az új nagykövet, amikor megérkezett Szana’ába. Teherán azt hangoztatta, hogy a lépésben semmi rendkívüli sincs, hiszen mindig is fenntartotta diplomáciai kapcsolatát Szana’ával és sosem ismerte el a korábbi elnök, Hādī vezette disszidens kormányt. Ellentmondó hírek jelentek meg viszont arról, hogy a nagykövet közvetlenül Teheránból érkezett-e Rijád tudtával, egy iráni humanitárius segélyt szállító gépen “csempészték-e be”, vagy az ENSZ juttatta be. Bárhogy is történt, a nagykövet érkezése nagy felzúdulást keltett a szaúdi támogatást élvező jemeni kormányban délen. Ugyanis ekkoriban az al-Ḥūtī Mozgalom csapatai komoly sikereket értek el Ma’rib körül, illetve először hajtottak végre sikeres rakétatámadásokat Szaúd-Arábia ellen, mélyen a királyságon belül.
A szaúdi és jemeni panaszok nyomán Washington elítélte a nemzetközi szabályoknak ezt az állítólagos megsértését. A szaúdi és amerikai vád az volt, hogy Īrlū az iráni Forradalmi Gárda aktív tagja volt, jelenléte tehát Teherán közvetlen katonai beavatkozását bizonyítja. Ezután megszaporodtak az állítólag titkos, kiszivárgott videók, amelyek Īrlūt gyakorlatilag Iráni jemeni helytartójának, az al-Ḥūtī Mozgalom “tartótisztjének” mutatták be. Akármi is volt megbízatásának valódi természete, az tagadhatatlan, hogy Īrlū megérkezésével Irán egyik kiemelt szakértője vette át a jemeni ügyeket. A siker nem maradt el és a szana’ai kormány stabilan biztosította helyzetét. Erősen kérdéses, hogy Īrlū valóban érintett volt-e közvetlenül a katonai műveletekben, az azonban biztos, hogy messze nem egy átlagos nagyköveti munkáról volt szó. Azt pedig későbbi iráni beszámolók is elismerték, hogy Teheránnak jó ideje voltak katonai szakértői a terepen.
Alig több, mint egy évet töltött Jemenben, amikor decemberben hirtelen bejelentették, hogy Īrlū visszatért Teheránba, ahol Jemenben szerzett Covid fertőzés nyomán elhunyt. Minden beszámoló szerint az őt szállító gép Teheránból érkezett a szana’ai reptérre és Rijád tudtával szállította őt el. Hivatalosan a lépés a mostanában javuló szaúdi-iráni kapcsolatok felé tett gesztus volt.
Innentől viszont a beszámolók élesen ellentmondanak egymásnak. Bár Teherán hivatalosan tartózkodott attól, hogy vádolja Rijádot, ám még a hivatalos nyilatkozat is utalt “bizonyos országok késlekedésére”. Iráni és szana’ai jemeni beszámolók szerint Rijádot értesítették és kérték Īrlū kimentésének lehetővé tételét humanitárius alapon, amit két napi alkudozás követett. A szaúdiak ugyanis cserébe azt kérték, hogy Teherán gyakoroljon nyomást Szana’ára, hogy az állítsa le a szaúdi és szövetséges erők elleni akciókat. Főként Ma’rib körül. Eszerint a verzió szerint a késlekedés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Īrlū már csak a betegség válságos szakaszában ért vissza Teheránba.
Ezzel szemben Rijád azt hangoztatta, hogy bár Īrlū nem számított “hivatalos” nagykövetnek, jóváhagyták a kimentését és együttműködtek. Szaúdi elemzők szerint Rijád “48 órán belül” hozzájárulását adta az akcióhoz. Ez pedig némiképp igazolja, hogy volt valamifajta egyezkedés. Ugyanakkor szinte azonnal szaúdi elemzők és közösségi médiát ellepő állítólagos helyi képeket mutató videók Īrlūról azt állították, hogy az iráni tisztségviselő egy szaúdi légicsapás nyomán halt meg.
Egy ennyire kiemelt szakértő elvesztése nagy veszteség Teheránnak, illetve ezzel levesztette hivatalos összekötőjét Jemenben. Ez önmagában nem egy helyrehozhatatlan probléma, de a szaúdi állítások ismét megmérgezték a Rijád és Teherán közti hangnemet. Akar csak késlekedtek segítséget adni, akár ők okozták a nagykövet halálát, az eset komoly kétségeket kelt a két fél közti tárgyalások jövőjét illetően. Amiket csak nehezíti Rijád hangvételének és a Jemenben alkalmazott katonai lépéseinek hirtelen változása.
A katonai patthelyzet
A katonai helyzet 2021 novemberére gyökeresen megváltozott, mégpedig Szana’a javára, bár áttörés egyelőre nem ígérkezik. A helyzet azonban van annyira súlyos, hogy politikai és taktikai lépésekre is kényszerítette Rijádot, még ha egyelőre nincsenek is nagy eredmények.
Politikai szinten Muḥammad ibn Salmān szaúdi koronaherceg tavaly év végén egy regionális körutat, egy sor látogatást tett a GCC államokba, aminek célja, hogy legalább politikai támogatást szerezzen a szaúdi álláspontnak a térségben, főként Jemen kapcsán. Ugyanakkor az is, hogy lehetőséget teremtsen Törökország, vagy Irán közvetítésére. A két fő szempont Omán támogatásának megnyerése volt a közvetítésre, illetve, hogy rendezze az amúgy feszült viszonyt az Emirátusokkal és katonai segítséget kapjon tőle. Egyelőre csak az utóbbi eredményei látszanak, mivel dróntámadásokkal és az emirátusi támogatást élvező fegyveres csoportok útján az Emirátusok felújította segítségét a szaúdi műveletekhez. Még ha ez nem is kapott nagy nyilvánosságot.
Ezt a szaúdi aktivitást főleg az okozta, hogy november végére a kezdeményezés egyértelműen az al-Ḥūtīk kezébe került át, akik ismét offenzívába kezdtek. A harcok négy fő területre összpontosultak. A Ma’rib körüli frontokra; al-Ḥudaydā kikötőjére, ahonnan máig vitatott körülmények között az emirátusi csapatok novemberben hirtelen kivonultak; a szaúdi-jemeni határvidékre; illetve a Ma’ribtól délkeletre eső Šabwa tartományra.
Míg október és november folyamán a Ma’rib felszabadításáról szóló hírek napi szintűek voltak, mostanra gyakorlatilag nincs megbízható hír az itteni frontok állásáról. Ez arra utal, hogy a frontok itt ismét megmerevedtek és mind a két fél máshol próbál áttörést elérni. Al-Ḥudaydā kikötője hosszú évek harcai és az ENSZ által elért itteni tűzszünet gyakori megsértése után a szaúdi-emirátusi csapatok visszavonulása után stabilan Szana’a irányítása alá került. A kikötő kiemelt fontossággal bír, mert ez lenne Szana’a első stabil kijárata a külvilág felé, még a nemzetközi blokád és az ENSZ megfigyelő misszió jelenléte ellenére is. Rijádot sokként érte ez a fejlemény, ám nincs abban a helyzetben, hogy itt egy új hadjáratot indítson a város elfoglalására, miközben állásai az összeomlás szélére jutottak egy sor más fronton. Így tehát a szaúdiak azzal igyekeznek nemzetközi támogatást szerezni a blokád szigorításához és lehetőleg a kikötő teljes lezárásához, hogy azt a rakéták és a csempészet hídfőjeként állítják be.
2022 január 08-án a Szaúdi Koalíció szóvivője, Turkī al-Mālikī tartott egy sajtótájékoztatót a katonai helyzetről Jemenben. Ennek során al-Mālikī egy videó felvételt mutatott be, ami állítólag bizonyította volna, hogy al-Ḥudaydā kikötőjében ballisztikus rakétákat szerelnek össze, raktároznak, illetve csempésznek ki iráni segítséggel. A felvétel azonban hamisnak bizonyult, azt egy Severe Clear nevű amerikai filmből vágták ki, ami az amerikai csapatokat mutatta be Irakban.
Nagyjából ugyanabban az időben, amikor ismét elkezdtek megritkulni a hírek Ma’ribról, Šabwa tartomány lángolt fel ismét. A tartományban 2015-ben voltak utoljára nagyobb műveletek, amikor Szana’a sikertelen támadást indított a térség ellenőrzésére. Szana’a szerint ezúttal a tartomány északi részét most sikerült ellenőrzése alá vonnia. Rijád ugyanakkor azt állította, hogy bár az itteni harcok súlyosak, az al-Ḥūtī erőket megint visszaverték. Január 11-én Turkī al-Mālikī a tartomány szaúdiak támogatta kormányzójával tartott közös sajtótájékoztatót, ami pont ezt igyekezett igazolni. A valós helyzetet nehéz felméri és valószínű, hogy az igazság valahol a kettő közt van. Ugyanakkor ez mutatja, hogy az al-Ḥūtī csapatok itt próbálták megtörni a Ma’rib körüli patthelyzetet azzal, hogy a várost keletről és délről is elvágják. Ez közelebb hozná a város felszabadítását, vagy legalább engedményekre kényszerítené Rijádot. Ezt a vélt eddig nem sikerült elérni.
Ellentmondásos hírek és értékelések szólnak ugyanakkor a szaúdi határ mentén elért jemeni sikerekről. Ezek és a folytatódó jemeni rakétacsapások a királyság ellen azt mutatják, hogy bár valamilyen okból Szana’a nem tud előrehaladást elérni Ma’rib körül, továbbra is megpróbálja megtörni a patthelyzetet és nem vesztette el a kezdeményezést.
Az új szaúdi katonai doktrína
Al-Ḥudaydā után a szaúdiak egyértelműen bajban voltak és sürgősen javítani akartak a kialakult helyzeten. Egyben meg akarták akadályozni Ma’rib elestét és a lehető leginkább le akarták csökkenteni a veszteségeket. Rijád végre kész volt tárgyalásokba kezdeni, de ehhez el kell érnie, hogy Szana’a is egyezkedjen és hosszú távon elfogadja délen a szaúdi és emirátusi jelenlétet.
Ehhez új hozzáállás kellett. Kíméletlen bombázási hullám indult meg Szana’a és az által ellenőrzött északi részek polgári létesítményei ellen. Az első lépés nagy lépés 2021 december 20-án a szana’ai reptér bombázása volt. Rijád azt hangoztatta, hogy a támadás jogos volt, miután az al-Ḥūtīk katonai célokra használták, innentől pedig katonai célpont lett. Ennek ellenére ez a támadás sokkal inkább volt egy szimbolikus üzenet, sem is feltétlen csak a jemenieknek. A reptér ugyanis évek óta nem fogadott menetrend szerinti gépeket, csakis diplomáciai, ENSZ, vagy humanitárius segélyeket szállító repülőket. Ezt aztán kiterjedt bombázási hullám követte Szana’a és több észak-jemeni város ellen, kifejezetten célozva a polgári létesítményeket is. Ezt még a szaúdi értékelők is elismerték.
Ennek eredményessége legalábbis kétséges, hiszen Jemen már így is sokkoló közállapotok közt él. Ez mutatja, hogy a szaúdiaknak egyre nehezebb kivédeni Szana’a katonai lépéseit. Bár talán nem véletlen, hogy újabban Szana’a kifejezte, kész átfogó tárgyalásokra a korábbi iráni kezdeményezés elfogadásával. Ez talán utalhat arra is, hogy most Teherán is kész közvetítőként fellépni, vagy legalábbis tárgyalásokra ösztönzi Szana’át.
Változó barátságok?
Teljes a patthelyzet. Az al-Ḥūtī erők haladnak előre és északon egyértelmű győzelmet arattak. Lehetnek még további sikerek Ma’ribban, vagy a Vörös-tenger partján, miközben a légicsapások is egyelőre meggyőző eredményeket mutatnak. Ez mindenképp bizakodásra ad nekik okot. Ugyanakkor az állam katasztrófális körülmények közé jutott és a legutóbbi szaúdi légicsapások immár polgári létesítmények ellen sokkolóak. Eredményeik dacára ezek ellen a bombázások ellen nem tudnak tenni semmit, nincs módjuk rá, hogy ezeket megállítsák. Ám a gond még ennél is nagyobb. Gyakorlatilag elérték azt a határt, amit még stabilan ellenőrizni tudnak. A földgázban és olajban gazdag Ma’rib megszerzése, vagy al-Ḥudaydā kikötőjének felszabadítása még hasznos gazdasági többletet jelentenek, de ezek az utolsó esélyes nyereségek. Itt van a gond. Merre tovább? Innen a háborút vagy a szaúdi államon belülre viszik tovább, hanem hatalmas nemzetközi felzúdulást jelentene, vagy dél felé törnek tovább. Csakhogy ott nem a messze gyengébb szaúdi hadsereg áll majd velük szembe, hanem nagyon is motivált és ugyanannyira kemény dél-jemeni milíciák és törzsek. Ebben nincs ésszerűség, mivel az összes eddigi ilyen, észak-déli jemeni háború nagyon nehéznek és véresnek bizonyult, s még akkor is egy megegyezéssel ért véget, ha amúgy az északi részt került ki győztesen. Szana’a persze megtehetné, hogy alkut köt Ádennel. Csakhogy ez addig aligha történhet meg, amíg Rijád és Abū Zabī döntő befolyással bír minden déli politikai szervezetre.
Ami Rijádot illeti, szintén zsákutcába jutott. Mostanra már sokkal inákbb ki akarja vonni az erőit, nem újabb csapatokat küldeni be. Mostmár örülne egy megegyezésnek Jemenben, de nem kész lemondani itteni befolyásáról délen. A szaúdiaknak nincs eszközük megállítani a folyamatos jemeni légicsapásokat, és az is világos, hogy Washington ettől már meg sem próbálja megvédeni őket. Így tehát nemrég Szaúd-Arábia olyat lépett, ami korábban elképzelhetetlen volt. Közös ballisztikus rakéta és légelhárító rendszer fejlesztésébe kezdett Kínával. A lépés azt mutatja, hogy mostmár Rijád is kész átértékelni az amerikaiakkal ápolt partnerségét. Ez pedig több mint aggasztó lehet Washington számára.
Az eredmény két élesen eltérő elképzelés a folytatásról. Bár mind a két fél továbbra is katonai sikerekről beszél, ironikus módon mindketten be akarják már fejezni a háborút. Szana’a ki akar egyezni a déli területekkel. Vagy minden külföldi részvétel kizárásával, vagy a lehető legszélesebb nemzetközi közvetítés mellett. Egyik sem túl valószínű. Rijád is megegyezést akar, meg akár a szana’ai kormányt is képes elismerni, de csakis egy a megszégyenülést elkerülő módon. Úgy, hogy megtarthatja délen szerzett katonai pozícióit. Ami pedig megint csak nem egy valós forgatókönyv.
Ez így arra utal, hogy most megint egy hosszabb időszak következik, amikor nem lesz nagy elmozdulás, csakis a válság és a humanitárius katasztrófa mélyül. Innen pedig az elmozdulást vagy az erőszak újbóli fellángolása hozza majd el egy éven belül, vagy valamilyen nemzetközi közvetítés. Erre pedig a legígéretesebb, ha Irán és Szaúd-Arábia megegyezésre jut egymással.
A Rijád és Teherán közötti tárgyalások, főként az iraki közvetítéssel folytatottak az utóbbi pár hónapban ígéreteseknek mutatkoztak. Ez abban is megmutatkozott, hogy most a szaúdiak nem melyek kifogásokat a Bécsben zajló atomtárgyalások ellen, ellentétben azzal, amikor a JCPOA-t aláírtak. Ḥasan Īrlū halála és Rijádnak az ügyben mutatott hozzáállása azonban sötét árnyat vet minden jövőbeli megegyezés lehetőségére.