Jemen az ún. “Arab Tavasz” óta folyamatos válságban van. ‘Alī ‘Abd Allah Ṣāliḥ elnök hosszú kormányzása a hatalmas tömegtüntetések és a szomszédos országok részéről kifejtett nyomás után véget ért, hogy aztán azt ezt követő törékeny béke 2014-ben végül összeomoljon.
A gyenge központi kormányzat miatt az elégedetlenség egyre nőtt, ami végül szabad utat adott az országot szétfeszítő erőknek. A dél a teljes lázadás felé haladt, miközben északon a síi al-Ḥūtī Mozgalom folyamatosan növelte befolyását és végül átvette a főváros, Szana’a fölötti irányítást. Ezzel egy rövid időre az al-Ḥūtī Mozgalom lett a törvényes kormány, még ha erősen vitatott körülmények között is. Ez azonban nem tartott sokáig, mivel sem a belső feltételek, sem a térség erői Szaúd-Arábiában az élen nem engedték meg, hogy ez a mozgalom meggyökeresedjen. Főleg arra tekintettel, hogy a múltban is pusztító – ám sikertelen – háborúkat vívtak ellene.
2015 februárjában aztán az egész helyzet felborult és az események zavaros láncolata végül elvezetett a Szaúd-Arábia vezette koalíció megalakulásához. Ugyan a koalíció hamar leszűkült gyakorlatilag Rijádra és Abū Zabīra, a háború, amit az elején rövid és könnyű műveletnek terveztek egyre nagyobb terhet kezdett róni a beavatkozó államokra.
Minden ellentétes várakozással szemben Szana’a azonban kitartott és az utóbbi pár évben keményen vissza is tudott vágni Szaúd-Arábiának és az Emirátusoknak. Az al-Ḥūtī csapatok a korábbi Észak-Jemen legnagyobb részét fel tudták szabadítani, amíg el nem értek a stratégiailag fontos Ma’rib város határáig. Az utóbbi két év során a város kétszer is közel került ahhoz, hogy felszabaduljon, de bizonyos okok miatt ez sosem történt meg.
Miközben az ország lassan elmerült a világ egyik legnagyobb humanitárius katasztrófájába a háború az al-Ḥūtī csapatok és törzsi szövetségeseik, illetve a zsoldosokkal megtámogatott szaúdi-emirátusi csapatok tovább háborúztak, az áttörés esélye nélkül. A Ma’rib felszabadítására tett sikertelen hadműveletek után a tavalyi év végén a kezdeményezés ismét a szaúdiak és a háborúba visszatérő emirátusiak kezébe ment át. Csakhogy Szana’a ismét kemény csapásokat tudott mérni az Emirátusokra, illetve nemrég Szaúd-Arábiára.
Az utóbbi pár hét során úgy tűnik a felek végre elfogadták az keserű, de elkerülhetetlen tényt, hogy kompromisszumra kell jutniuk. Rijád békekonferenciát kezdeményezett, amit Szana’a először elutasított, de ez az álláspont még nem végleges. Ezután egy újabb szaúdiakkal szembeni sikeres csapásmérés után tűzszünetet ajánlott, amit nem sokra rá egy szaúdi egyoldalú tűzszünet követett.
A harc nem ért véget, de érdemileg csillapodott, végre utat nyitva egy megállapodás felé. Tekintve, hogy erre most mind a nemzetközi, mind a regionális felállás kedvező, talán tényleg most jöhet el az ideje a háború befejezésének. De vajon fenntartható lesz-e?
A frontvonalak
A mostani jemeni válság eseményei és kitörésének folyamata mind igen szövevényes, ám korábban foglalkoztunk ezekkel a tényezőkkel. Hasonlóképpen a tavalyi év végén történt mélyreható változásokkal, amikor a Rijád és Teherán közti felállás változni kezdett a jemeni frontokon.
Igen röviden összefoglalva a helyzet nagyon összetett. Az északi rész stabilan az Anṣār Allah Mozgalom és szövetségesei kezében van, amit az al-Ḥūtīk dominálnak. Ugyanakkor eljutottak annak az övezetnek a határára, amit a helyi és törzsi szövetségek és katonai támadások útján még ellenőrizni tudnak, mivel ezen túl már a mozgalom támogatottsága nagyon korlátozott. Két fő kérdéses pont maradt. Al-Ḥudayda kikötője, amit Szana’a ugyan évek óta kezében tartott, de a szaúdi vezetésű erők szoros ostromgyűrűben tartották és a város körül létrejött törékeny tűzszünet rendszeresen sérült. Ez alapvetően fontos pont Szana’a számára, mert ez a nagy és viszonylag jó infrastruktúrával bíró kikötő lehetne a jemeni gazdaság túlélésének a csomópontja. A kapcsolat a külvilággal. A másik ilyen alapvetően fontos pont Ma’rib városa, az azonos nevű tartomány központja és stratégiai kulcsa. Ez a földgázban és olajban gazdag, finomítókkal bíró tartomány önellátóvá tehetné az északi részt a legalapvetőbb fűtőanyag és ipari cikkek tekintetében.
2021 során az al-Ḥūtīk két nagy offenzívát is indítottak Ma’rib megszerzésére. Bár a várost 2021 decemberére gyakorlatilag sikerült elvágniuk a külső utánpótlástól, a csata végül holtpontra jutott és a szaúdi vezetésű erőknek sikerült is némileg visszaszorítani az al-Ḥūtīkat a város körül. Mind a két esetben, amikor Szana’a közel került a város felszabadításához nagyrészt máig is ismeretlen okokból a harcok leálltak. Egyre világosabb, hogy Ma’rib tárgyalási alap lett egyrészt Rijád és Szana’a, másrészt Rijád és Teherán közt. A város tehát egy esetleges megegyezést jelentő megoldás záróköve lett. Csakhogy ez a megegyezés meg nem öltött testet.
Ami al-Ḥudayda-t illeti, ez az ügy is alapvetően fontos volt Szana’a számára, csakhogy nem volt esélye, hogy meg tudja törni az ostromgyűrűt. Azonban máig sem teljesen világos okokból 2021 novemberében az emirátusi erők hirtelen visszavonultak a területről, ami miatt a szaúdiak is kénytelenek voltak hasonlóképpen tenni. Ma sem világos mi is történt pontosan és minden várakozás ellenére nem kerültek napvilágra erről részletek. Lehetséges, hogy mindez az akkor nagyon élénk tárgyalások része volt az Emirátusok és Irán között, ahogy más okai is lehettek, de egyszerre úgy tűnt, hogy a teljes jemeni nyugati part Szana’a ellenőrzése alá kerül. Ez azonban nem történt meg, mivel Szaúd-Arábia kemény tengeri blokádot vont a kikötő köré. Főleg azután, hogy az al-Ḥūtī erők elfogtak egy emirátusi teherhajót, ami fegyvereket szállított. Bár januárban még úgy tűnt, hogy Szana’a elérte céljainak a minimumát és stabil, fenntartható fennhatósági területet tud kialakítani, amely alapot ad a jövőbeli tárgyalásokra, végül nem tudta elérni ezt a kitűzött célt.
Ennek a két városnak a biztosításával az al-Ḥūtīk jó eséllyel készek lennének átfogó béketárgyalásokra mégpedig két döntő okból. Először is, a jelen helyzetben semmi esélye, hogy le tudnák rohanni a déli tartományokat, ahol a helyi szintű ellenállás jóval erősebb. Másodszor, erre nincs is szükségük. Merthogy az Ádenből irányított területeken mély megosztottság uralkodik a szaúdiak által támogatott és az egyszer már lemondott Hādī elnök vezette “Egységkormány”, illetve az emirátusi erők által támogatott ‘Aydarūs az-Zubaydī vezette Déli Átmeneti Tanács között. A két fél között gyakoriak az összecsapások, sőt a nyílt hadműveletek is, de hasonlóképpen az elvileg a Déli Átmeneti Tanács alá tartozó különböző fegyveres csoportok közt is. Az ezek közt dúló küzdelmek mögött a Rijád és Abū Zabī közt zajló viták állnak, hiszen alapvetően különböző módon képzeli el Jemen jövőjét. Rijád a kezdetekben egy egységes Jemenben gondolkodott a saját befolyása és Hādī elnöksége alatt, aminek mára semmilyen reális esélye sincsen. Ezzel szemben az Emirátusok még sokszor Szaúd-Arábia kárára is a Déli Átmeneti Tanácsot támogatják, ami a déli szeparatista erők laza ernyőszervezete. Ezzel pedig a cél egy önálló Dél-Jemen kialakítása az Emirátusok befolyása alatt.
Mostanra Rijádot egyre inkább csak az érdeki, hogy valamilyen vállalható módon véget vessen katonai lekötöttségének és érdekeinek legalább egy részét megmentse. Ehhez képest az Emirátusok még most sem kész lemondani megszerzett pozícióiról. Ám mivel kétséges, mennyire lenne képes egyedül megvédeni vazallusát, szüksége van a szaúdi katonai jelenlét fenntartására. Legalábbis addig, amíg egy átfogó rendezés nem születik.
A nagypolitika szövevénye
A Jemenben dúló háború végső soron három küzdelem egyben. Az egyik az államon belül zajlik az al-Ḥūtīk vezette észak és aközött a dél között, ami mélyen megosztott a független államban reménykedő szeparatisták és az egységes Jemenben érdekelt unionisták között.
Mögöttük egy másik háború dúl, a regionális érdekek harca. Irán ugyanis üdvözölné, ha szert tehetne egy hathatós szövetségesre a szaúdiak közvetlen hátában, míg a szaúdiak – és egyben a legtöbb öbölállam is – ezt meg akarja akadályozni egy gyenge és kihasználható vazallus állam kialakításával. E két színtér közt viszont ott áll a Szaúd-Arábia és az Emirátusok közti éles párharc, ahogy mind a két fel saját szövetségeseit és elképzelését próbálja győzelemre juttatni.
Így tehát, bár egy helyi rövid távú békemegállapodás Jemenben nagyon is lehetséges, az átfogó megoldás még mindig igen messze van. Ehhez egy sor olyan feltételnek kell teljesülnie, amik messze a jemeni feleken felül állnak.
Hogyan jutottunk idáig?
A frontvonalakon a legfontosabb téma egész 2021-ben Ma’rib ostroma volt, ami kétszer is közel került a teljes felszabadításhoz, de végül egyik kísérlet sem járt sikerrel. Szana’a erőinek viszonylag komoly sikere köszönhető volt annak, hogy a helyi törzsek egy részét sikerült megnyerni, az ellenfél mélyen megosztott és a Déli Átmeneti Tanács nem sok segítséget nyújtott Hādī összeomlás előtt álló erőinek, illetve, hogy az Emirátusok nem avatkozott ebbe bele. Bár az Emirátusok hivatalosan 2019 augusztusában befejezte szerepvállalását Jemenben, a valóságban ez inkább volt politikai nyilatkozat és csapatait teljesen sosem vonta ki. Továbbra is pénzelte a Jemenben harcoló szudáni erőket, a Déli Átmeneti Tanácsot és sor egyéb szélsőséges milíciát. Ugyanakkor az igaz, hogy az Emirátusok nagyban csökkentette közvetlen szerepvállalását.
Legalábbis 2021 decemberéig, amikor Abū Zabī újraindította műveleteit, főként Ma’rib körül. Egyben aktivizálta a befolyása alatt álló hírhedt al-‘Amāliqa milíciát, ami Ma’rib körül a legsikeresebb védelmi egység volt. A lépés nagyrészt az akkor a szaúdi-emirátusi viszonyban tapasztalható gondoknak tudható be, ahogy Rijád egyre távolodott az Abū Zabīval ápolt partnerségtől. Ez pedig arra kényszerítette az emirátusi vezetést, hogy segítő kezet nyújtsanak Ma’rib körül gyűrűbe szorult szaúdi csapatoknak. Ezzel a 2021 decemberétől folyó emirátusi segítséggel az al-Ḥūtīk haladása teljesen leállt. A lépés ugyanakkor meglepte Szana’át. Az Emirátusok és Irán közötti pár hónappal korábbi magas szintű biztonsági egyeztetések után ugyanis arra lehetett számítani, hogy az Emirátusok nem avatkozik közbe.
Az eredmény egy pusztító és sokkoló csapásmérés volt az al-Ḥūtīk részéről 2022 január 17-én az Emirátusok ellen. Két légicsapás találta el a dubaji repteret, teljességgel kijátszva a légvédelmet. Ezzel egyidőben érzékeny csapások érték az emirátusi erőket Jemenen belül is. Ezek a támadások és az, hogy a dubaji reptér mellett találat érte a Jemenbe szánt fegyverszállítmányt, aggasztó jelzést adott a jemeni hírszerzési képességekről is. A támadást még kétszer megismételték, utoljára január 25-én. Együtt ez a három Jemen Hurrikánja hadművelet azt mutatta, hogy ugyan Szana’a nem tud áttörést elérni Ma’ribnál, megvannak az eszközei arra, hogy keményen visszacsapjon. A szaúdi válasz egy pusztító bombázás volt Észak-Jemen ellen, amivel azt ígérték, hogy minden jemeni drón és rakéta telepet meg fognak semmisíteni. Csakhogy a kiterjedt pusztításon túl világos volt, hogy a szaúdi felderítés nem tudja megtalálni az összes ilyen létesítményt és nem tudja megakadályozni Szana’a újabb válaszcsapását. A szaúdi légierő kifogyott az érdemi katonai célpontokból és egyre inkább már csak véletlenszerűen bombázott szinte bármit Észak-Jemenben.
Nagyjából az első Dubaj elleni támadással egyidőben Szana’a jelezte, hogy kész elfogadni a korábban Irán által előterjesztett békekezdeményezést. A jelzés világos volt, hogy Szana’a nem tudja bevenni Ma’ribot, ahogy más frontokon sem tud előretörni ezzel pedig a kezdeményezés a szaúdiak kezébe jutott vissza. Ez azonban ekkor még nem nyitott utat a tárgyalások felé, mivel a szaúdi vezetés tett még egy kísérletet a katonai megoldásra és egy sor légicsapást indított.
2022 március elején Rijád bejelentette, hogy átfogó béketárgyalásoknak ad otthont minden jelenti fél részvételével a háború befejezése érdekében. A kezdeményezést a GCC is támogatásáról biztosította és kész volt politikai támogatást nyújtani a folyamatnak, minden felet, köztük az al-Ḥūtīkat is arra ösztönözve, hogy vegyenek részt rajta. Ők egyelőre vegyes reakciókat mutatnak és eddig távol maradtak. A tárgyalások március 30-án Rijádban valóban meg is kezdődtek, egyelőre Szana’a részvétele, vagy érdemi eredmények nélkül.
Ebben a politikai patthelyzetben az al-Ḥūtīk ismét megmutatták mennyire hathatósan vissza vágni ütni a szaúdiaknak és minden béketeremtési kísérlet eleve kudarcra van ítélve. Március 24-én újabb pusztító csapásokat mértek a szaúdi királyságra, amivel napokra megbénították annak olajlétesítményeit. Ami az ukrán válság közepette nem csak Rijádnak jelent óriási problémát. Mindezzel azonban mostmár mind a két fel számára nyilvánvaló lett, hogy a konfliktus tisztán katonai megoldása kilátástalan. S ezzel végre megnyílt az út a közvetett párbeszéd felé.
A tűzszünet és annak részletei
Az eddigi utolsó bombázás után, amit március 24-én Szana’a indított kijózanítóan emlékeztetve Rijádot, hogy nem tudja megtörni jemeni ellenfeleit és nem tud véget vetni a pusztító válaszcsapásoknak, nem kis meglepetést okozott, hogy március 26-án Szana’a 3 napos egyoldalú fegyverszünetet hirdetett. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy az utolsó támadás után a jemeni erők pontos célpontokat megnevezve további támadásokat ígértek. A szaúdi vezetés az ajánlatot nem fogadta el és március 27-én keményen bombázta Szana’át és több északi területet. Ezzel ismét hiábavalóan próbálta elérni azt a célt, hogy megsemmisítse a további csapásokra bevethető jemeni fegyverzetet.
Mindez a már jól ismert forgatókönyv szerint zajlott, hiszen Rijád már számos alkalommal próbálta felderíteni és megsemmisíteni az összes jemeni csapásmérő drónt és rakétát, ám ezek a támadások az okozott kiterjedt pusztítás ellenére sosem voltak sikeresek. Valószínűleg a szaúdi katonai vezetés is teljesen tisztában volt azzal, hogy ez a bombázás még ha némiképp erőt is mutat és javítja megítélésüket, de nem hozhat sikert. Ugyanis március 29-én Rijád is egyoldalú tűzszünetet hirdetett, egyben bejelentve, hogy minden katonai akció leállítását Jemenben.
A Rijád és Szana’a közti ellenségesség és bizalmatlanság tükrében nem is meglepő, hogy egyik fél sem volt hajlandó felkarolni a másik tűzszüneti ajánlatát, de bárhogy is, két egyoldalú tűzszünet lépett ezzel érvénybe. Legalábbis hivatalosan, de mind a két fél leállította a fő hadműveleteket. Bár már az első naptól folyamatosan érkeztek jelentések szaúdi légicsapásokról, a harcok valóban nagymértékben lecsillapodtak. Ez volt a megfelelő alkalom, hogy az ENSZ fellépjen, mégpedig amint utóbb kiderült, hathatós ománi és iráni közvetítéssel. Bár egyik fél sem szívesen oszt meg részleteket, úgy tűnik Omán a közvetített a szaúdiak felé, míg Irán az al-Ḥūtīkkal és ösztönözte őket egy legalább időleges tűzszünet elfogadására. Ezt pedig aztán tovább lehet fejleszteni egy politikai folyamattá a rijádi tárgyalásokon. Másrészt viszont Omán és Irán az ENSZ különmegbízottjával is kapcsolatba lépett, hogy az ajánljon egy ENSZ közvetítette tűzszünetet, amit így mind a két fél el tudna fogadni, hiszen egymással nem hajlandók közvetlen kapcsolatba lépni. Ezt az ENSZ már korábban is felvetette Ramadán havára, hogy lehetőség legyen a tárgyalásokra, majd március 31-én ezt el is fogadták és azonnal hatályba is lépett. De mit tartalmaz ez a tűzszüneti egyezmény?
A legfontosabb dolog, hogy bár ez egy ENSZ tűzszünet, sem az ENSZ, sem semmilyen más nemzetközi szervezet nem felügyeli azt. Ez most egyedül a két fél jóindulatán múlik. Még ha ez elsőre furcsa is, valójában ez egy ígéretes formula, hiszen eddig minden helyi nemzetközi közvetítéssel létrejött tűzszünetet megszegtek, vagy kijátszottak, ami aztán csak további muníciót jelentett a nemzetközi szervezetek elfogultsága bizonygatására és a harcok folytatására. Egyben az is igaz, hogy nincs olyan szervezet, aminek meg lenne a képessége az egyezmény teljes felügyelésére, és hogy független közvetítőként eljárjon. A megoldást tehát az jelentette, hogy komoly engedményeket és biztonsági garanciákat adtak.
A legalapvetőbb megegyezés az volt, hogy minden katonai cselekményt leállítanak és minden front a jelen állapotában méregetik meg. Bár kifejezetten nem tettek említést róla, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Szana’a beleegyezik, hogy nem hajt végre további légicsapásokat Szaúd-Arábia és az Emirátusok ellen, illetve nem próbálja meg egyelőre felszabadítani Ma’ribot. A másik oldal részéről a szaúdiaknak is le kell állítaniuk minden légicsapást és nem használhatják ki a tűzszünetet a Ma’rib körüli ostromgyűrű feltörésére. Ez nyugodt alapot teremt a rijádi tárgyalásokhoz, ahol a szaúdi vezetés be mutathatja legújabb ajánlatát és végre elkezdheti befejezni katonai misszióját Jemenben.
Ezért cserébe az al-Ḥūtīk is elérték számos alapvető követelésük teljesítését. 18 hajó futhat be al-Ḥudayda kikötőjébe és rakodhat ki zavartalanul. Ezek a hajók csak olajat szállíthatnak be, amire most Észak-Jemenben óriási szükség van. Ez a szállítmány lehetőséget ad a gazdaságnak északon, hogy működjön egy adott szinten, de egyben valamelyest enyhíti az amúgy borzalmas humanitárius helyzetet. Emellett megnyílik a szana’ai reptér, bár csak nagyon szabályozott keretek között. Kizárólag heti két járatot engedélyeznek, és csakis Egyiptomba és Jordániába. Ennek ellenére ez nagy előrelépés, hiszen bizonyos árucikkeket be lehet majd hozni az országba és bizonyos fokú szabad mozgást tesz lehetővé. Minthogy azonban a járatok csakis Egyiptomon és Jordánián keresztül üzemelhetnek, a szaúdiak garanciát kaptak, hogy ezen az úton nem jut be katonai ellátmány, vagy bármilyen közvetlen iráni támogatás.
Mindezeken túl Jemenen belül, kiváltképp Ta‘izz körül minden mozgást szabaddá kell tenni mind a két fél részéről, ami végre lehetőséget nyújt a humanitárius folyosók üzemeltetéséhez, mint a két árukat juttathat cél és megindulhat a nemzetközi segélyek eljuttatása. Bár kevésbé nyilvános, de a megállapodásnak része a fogolycsere folytatása mind a két fel részéről, ami már meg is indult.
Kifejezetten érdekes, hogy amíg al-Ḥudayda kikötőjét és Ta‘izz városát – az utóbbi körül az utóbbi hónapokban szintén heves harcok dúltak – konkrétan is megemlítették, szó sem esett Ma’ribról. Nincs utalás a város jövőjére, ami valószínűleg továbbra is a tárgyalások sarokköve a felek között. Ez azonban azt is jelzi, hogy a mostani fegyverszünet eleve csak ideiglenes megoldás.
A jelen helyzetben mindez nem jelent sokat. De ettől még az előrelépés hatalmas. Ilyen, az egész országra kiterjedő tűzszünet a háború 2015-ös megindulása óta nem volt, csak helyi szintű törékeny megegyezések. Mind a két részéréről és felé is érezhető a jószándék, ami annak lehet a jelzése, hogy a háború további folytatásának értelmetlenségét végre belátták és elfogadták. Megszületett a kedvező alap a további átfogó tárgyalásokhoz, az pedig még csak biztatóbb, hogy a tűzszünetnek nincs pontosan meghatározott vége, ha egyik fél sem ellenzi, akkor automatikusan megújul.
Eljöhet végre a béke?
Erre a kérdésre a válasz nagyban két tényezőtől függ. Mit akarnak a felek rövid és hosszútávon elérni, illetve mit értünk béke alatt.
Míg nemzetközi értelemben most jó esély mutatkozik a békére, azaz a háború befejezésére Szana’a, illetve Rijád és Abū Zabī közt az egyik oldalon, mindez csak egy újabb belső konfliktus nyitánya délen. Ha ezt sikerül megakadályozni, bármilyen formában is, legvalószínűbb módon Hādī és kormánya eltávolításával, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv a két önálló Jemen helyreállítása lesz a gyakorlatban. Ebben az esetben a felek rendezhetik soraikat és remélheti, hogy idővel az esélyek a javukra változnak.
Ezen a ponton nagyon fontos megértenünk az össze oldal motivációit. Ennek következtében megérthetjük, hogy ez a leginkább ésszerű és működőképes megoldás most mindenkinek. Szaúd-Arábiának óriási szüksége van arra, hogy végre lezárja ezt a háborút és ne pazarolja tovább katonai és anyagi eszközeit egy olyan háborúra, aminek mostmár nem lehet érdemleges haszna. Egyelőre egy Iránnal való megegyezés még elég ígéretes Rijádnak ahhoz, hogy azt remélem Észak-Jemen nem lesz közvetlen fenyegetés a számára, csak egy kellemetlenség, amit később gazdaságilag nyomás alatt tarthat.
Ennek elérése érdekében elfogadták az önálló Dél-Jemen kialakítását emirátusi befolyás alatt. Itt a szaúdiak nem remélhetik, hogy stabil ellenőrzést tudnak kialakítani, de minthogy Iránt is hasonlóképpen aggasztja majd egy itteni esetleges emirátusi-izraeli együttműködés, Rijád arra játszhat majd, hogy az irániak vetnek ennek gátat. Másrészt viszont végre meg kell szabadulniuk Hādītól, aki mostanra inkább teher, mint a megoldás része. Ez a folyamat máris megindult GCC felügyelete alatt felajánlott átfogó béketárgyalásokkal. Ezen túl, kihasználva a tűzszünet nyújtotta viszonylagos nyugalmat, szaúdi nyomásra Hādī elnök március 7-én rendeletet adott ki, amivel minden elvi hatalmát és jogkörét átadta az új Elnöki Tanácsnak. Ezzel Hādī gyakorlatilag feladta a hatalmát, hiszen ő nem tagja az Elnöki Tanácsnak. Ugyanakkor a tanács fő feladata az lett, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen az Anṣār Allah Mozgalommal a teljes politikai rendezés érdekében. Érdemes arra is utalni, hogy ezzel a lépéssel Hādī elmozdította minden eddig helyettesét és tanácsadóját is. A tanács 7 tagja közül 3 kifejezetten katonai vezető.
Ők ‘Aydarūs az-Zubaydī, a Déli Átmeneti Tanács elnöke; Ṭāriq Ṣāliḥ, ‘Alī ‘Abd Allah Ṣāliḥ korábbi elnök unokaöccse és annak elit Köztársasági Őrségének parancsnoka, aki egy adott ponton a háború során az al-Ḥūtīk szövetségese volt, majd idővel ellenük fordult és a korább jemeni hadsereg gerincét jelentő erők egy részét fogta össze; illetve ‘Abd ar-Raḥmān Abū Zar‘a, egy zavaros múltú fundamentalista, aki mögött kiterjedt emirátusi támogatás van és ő hozta létre a hírhedt al-‘Amāliqa Hadtesteket, ami a leginkább radikális szunni fundamentalista elemeket gyűjtött egybe.
A tanács másik négy tagja inkább politikai szereplők, jóval kisebb befolyással. Ők Sulṭān al-‘Arāda, Ma’rib kormányzója, aki maga is a városból származik és ő jelentette a fő kapcsolatot a helyi törzsekkel; ‘Abd Allah al-‘Amalī, Hādī eddigi irodavezetője és jobbkeze; ‘Utmān al-Mağlī, egy emirátusi támogatást élvező üzletember és korábbi mezőgazdasági miniszter, a tanács egyetlen északi tagja, aki Ṣa‘ada egy nagyobb törzsének sejkje; valamint Farağ al-Baḥasnī, Ḥaḍramawt tartomány kormányzója és katonai vezetője, gyakorlatilag a tartomány ura. A hatalmat ezzel gyakorlatilag a legerősebb déli szeparatista vezetőknek adtak át, akiktől várható, hogy együtt vissza tudják verni Szana’át. Viszont így az egységes Jemen tervét feladták.
Ez azt mutatja, hogy mind a szaúdi, mind az emirátusi támogatást élvező milíciák vezetése elvileg egyenlő jogokat élvezve egyesül egy kormányzati szerv alatt, hogy aztán Rijádba – vagy más tárgyalási helyszínre – utazzanak aláírni egy békeszerződést. Egyelőre Szana’a elutasította ezt a lépést és nem hajlandó közvetlen kapcsolatba lépni ezzel az új szervvel, de ez hamar megváltozhat.
Ez a forgatókönyv most Iránnak is elfogadható, mert ez lehetőséget teremt a további tárgyalásokra az Öböl államaival. Ezek viszonylag jól is haladnak, az időkéjt felmerülő nehézségek ellenére. Irán most az Emirátusokkal való tárgyalásokat is ösztönzi, és itt is lehetőség van egy időleges megállapodásra. Ha az Emirátusok kész elfogadni, hogy ne legyen komoly izraeli jelenlét Dél-Jemenben, vagy az Öböl bármely részén, akkor ezért cserébe Teherán elfogadja az itteni emirátusi befolyást. Ami nagy nyereség Abū Zabī számára. Ennek a fejleménynek része az is, hogy Iránt aggasztja Abū Zabī megélénkült közvetítése az arab államok között, főként ami Szíriát illeti. Most tehát mindkét fél kész elfogadni egy alkut.
Helyi szinten, amint erről volt már szó, Szana’a hosszútávon reménykedhet abban, hogy idővel átveszi a déli részek irányítását, de csakis akkor, ha a déli szeparatista erők megosztottak. Jelenleg éppen nem ez a helyzet. Bármifajta egyesítés előtt azonban először saját sorait kell rendeznie. Egy sikeres megállapodással újraindulhat a nemzetközi kereskedelem, és még ha ez a katonai együttműködés tilalmáról járna is bármely országgal, iráni segítséggel a gazdaság helyreállítható. Szana’a jóval valószínűbb, hogy rendet és a normalitás legalább valamifajta látszatát helyreállítja, mint a déli rész, ahol idővel a katonai vezetők majd egymásnak esnek.
A déli szeparatisták szemszögéből nézve, őket Szana’a eleve nem is érdekli. Most közelebb állnak egy nemzetközileg elismert Dél-Jemen de facto megteremtéséhez – bármelyik keretek között szülessen is ez meg – mint bármikor korábban, hiszen eddig nemcsak Szana’a, de Rijád és Teherán is mereven elutasított minden ilyen kezdeményezést. Ha a megállapodás létrejön, akkor ők bízhatnak abban, hogy saját államot építenek, aztán pedig emirátusi segítséggel, bizonyos fokú izraeli támogatással ez fenntartható is lesz.
A keretek adottak egy megállapodáshoz. Nem egy megoldáshoz, hiszen minden fél arra játszik, hogy idővel a feltételek az ő javukra változnak. De születhet egy ideiglenes alku, ami igényeik minimumát teljesíti.
Ismét egyre világosabban rajzolódik ki a két önálló Jemen képe. Ez tűnik minden érintett fél érdekének. Az azonban, hogy ez hogyan alakul, az a mostani tűzszünet sikerével és a későbbi rijádi tárgyalások eredményeivel mutatkozik majd meg. Ez utóbbi ugyan jó eséllyel csődöt mond majd, de utat mutathat a tárgyalások következő fordulójához egy másik, semleges helyszínen.