2022 február 2-án Benny Gantz izraeli védelmi miniszter egy titkos látogatás keretében Bahreinbe érkezett. Bár az utazás fő célja egy ideig titokban maradt, az izraeli média nem sokka később felfedte, hogy mégis óriási jelentősége volt. Most először Izrael egy katonatisztet jelölt ki egy arab országba, és nemcsak hivatalosan, de állandó jelleggel is. Az ugyan igaz, hogy Tel-Aviv bizonyos arab országokkal hivatalos kapcsolatot ápol évtizedek óta, kapcsolatai az Öböl országaival főként az utóbbi pár évben gyorsan fejlődnek, mégsem sikerült soha ilyen áttörést eddig elérni. Ebben a tekintetben pedig Bahreinnek külön jelentősége van.
Ez azonban egyáltalán nem elszigetelt eset az utóbbi hetek eseményei közt. Maga ez a látogatás, melynek akkor még valódi célja rejtve maradt, egyből utána nagy reklámot kapott, mivel az izraeli minisztert szállító gép a szaúdi légtérben haladt keresztül. Történt már ilyen korábban is, de ezt eddig mindig titokban tartották , vagy legalábbis Rijád hivatalosan tagadta. Nem így most.
Egyszersmind erre a találkozóra kevesebb mint egy héttel Isaac Hercog izraeli elnöknek az Emirátusokba tett látogatása után került, aki szintén a szaúdi légtérben haladt keresztül. Hercognak ez a látogatását hivatalosan áttörésnek értékelték, mivel a Netanyahu bukása után megmerevedett izraeli-emirátusi kapcsolatoknak végre új lökést adott. Az élénkülő izraeli-emirátusi együttműködésre most egy olyan időszakban kerül sor, amikor Abū Zabī komoly nehézségekkel találta szemben magát Jemenben. Ami egyben ismét élénkítette az amerikai részvételt az öbölországok biztonsági tervezésében.
Dacára annak, hogy az utóbbi időben Irán kapcsolata szomszédaival az Öbölben javul, ezek a fejlemények komoly kétségeket támasztanak, hogy ezek a kezdeményezések mennyire lesznek, vagy akár lehetnek sikeresek. Mindezen megfontolások központi kérdése most a jemeni háború és annak lehetséges kimenetele, miután nemrég Szana’a erői sikeres légicsapásokat hajtottak végre az Emirátusok ellen.
A légkör ismét egyre rosszabb az Öbölben és Teheránnak jó oka van aggódni most, a nyugati államokkal folytatott bécsi tárgyalások újabb fordulója előtt. Ám minden előjel ellenére eddig az épülő öböl-izraeli kapcsolatok nem feltétlenül jelentettek gondot Iránnak. Legalábbis a Bahreinnel most kötött izraeli megállapodásig, mivel ez a pici állam több szempontból is nagyon jelentős a térség stratégiai gondolkodásában.
A bahreini-izraeli biztonsági egyezmény
A hírek szerint, amiket egyelőre még igazán csak az izraeli média köröztet, ennek az új biztonsági egyezménynek a keretében Izrael és Bahrein a jövőben együttműködik majd a biztonsági kérdések minden szintjén, eszközöket és tapasztalatot cserél. Minthogy hasonló megegyezések már az Emirátusokkal is voltak és a pletykák szerint számos öbölországgal titokban évek óta működnek, ez nem feltétlenül egy vízválasztó pont. Lehet aggasztó, de nem teljesen új, vagy akár váratlan Teherán számára.
Azonban ugyanazon források alapján azt is megtudhattuk, hogy Izreal állandó jelleggel egy összekötő tisztet nevez ki Bahreinbe. Az izraeli haditengerészet által kinevezett tiszt hivatalos megbízatása, hogy az amerikai ötödik flottával tartsa a kapcsolatot. Ennek az amerikai egységnek ugyanis az állandó központja Bahrein, s ez egyben a legnagyobb amerikai haditengerészeti támaszpont a térségben. Ez régóta okoz feszültségeket az iráni-öböl kapcsolatokban. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a térségben a legnagyobb amerikai légitámaszpont Katarban van, ám ez mégsem gátolta meg Teheránt abban, hogy kifejezetten nagylelkűen viselkedjen Dohával, amikor azt arab szomszédai 2017 és 2021 között blokád alatt tartották. Egyben számos amerikai támaszpont van még a térségben. Így Szaúd-Arábiában és az Emirátusokban példának okáért, mely két ország az utóbbi időben próbált megbékélni Iránnal, ez pedig kifejezetten jó fogadtatást kapott.
Egy izraeli összekötő tiszt az amerikai flottához Bahreinben azonban mégis nagy fejlemény, mely izraeli készülődésre utal. Tekintettel a még ma is folyó kölcsönös fenyegetésekre Tel-Aviv és Teherán között, valamint, hogy az időzítés most kifejezetten kényes a bécsi atomtárgyalások újabb fordulója előtt, mindezt a helyzet fokozására tett izraeli lépésnek is lehet értékelni. Amivel Irán tisztában is van.
Arra is történt utalás, bár ismét egyedül az izraeli médiára tudunk csak építeni, ami akár az izraeli megfélemlítés része is lehet, az izraeli tiszt egyben a bahreini fegyveres erőkkel is összekötő feladatokat lát majd el. Ha ez igaz, illetve idővel stabilan elmélyül, akkor Tel-Aviv valóban örülhet a sikernek. Merthogy amerikai együttműködésben az izraeli erők közvetlen támadást, vagy fedett titkos akciókat vihet végbe a perzsa állam ellen szinte közvetlen közelről. Mi több, az ilyen akciókat úgy lehet végrehajtani, hogy Iránnak nem lesz sok lehetősége a válaszcsapásra. Ugyanazon források ezt azzal is alátámasztják, hogy Izreal igyekszik egy tartós haditengerészeti támaszpontot szerezni a szigetállam területén akár az amerikai támaszponton belül, akár annak tőszomszédságában, egyben annak védelme alatt. Teherán ugyan kész visszaütni bármely fenyegetés esetén – legvalószínűbben fedett akciók útján -, de az már nem valószínű, hogy nyílt háborút is megkockáztatna, ha abba automatikusan érinti az amerikaiakat is. Főleg most nem, amikor az atomtárgyalások még ígéretesek. Kiemelten fontos lenne Iránnak, hogy még azelőtt meggátoljon egy ilyen elmélyülő izraeli-bahreini-amerikai együttműködést, mielőtt az megszilárdulna. Az idő tehát itt kifejezetten fontos tényező. Nemcsak Bahrein tekintetében, hanem azért is, mert ha ez a kapcsolat megszilárdul, akkor az követendő minta lesz a többi öbömállamnak is. Nem alaptalan azt feltételezni, hogy a szaúdi és emirátusi jóváhagyás – hiszen semmilyen ellenvetést nem fogalmaztak meg – próba is, az iráni reakciók feltérképezése.
A közvetlen jelentősége ennek a fejleménynek az, hogy ezek szerint az izraeli politikai és katonai vezetés olyan úton halad, hogy ütőkártyát szerezzen Irán ellen, vagy beváltsa ígéreteit és a nagyon is közeli jövőben pusztító csapást mérjen az iráni atomlétesítményekre. Mégpedig, hogy ezzel minden esetleges nukleáris megállapodás eredményeit Bécsben ellehetetlenítse, vagy értelmetlenné tegye. Tel-Aviv ugyanis mostanra kifutott a diplomáciai lehetőségekből a tárgyalások megakadályozására. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy meg ha ez is a valódi cél, az a szándék még nagyon kezdeti fázisban van. Ez egyelőre még ezen a ponton nem jelent gyökeres elmozdulást az Öböl stratégiai felállásában, azzal együtt, hogy kétségtelenül aggasztó Irán számára. Amit nem is becsül alá.
Kiújult amerikai érdeklődés?
Miután az amerikai erők kivonultak Afganisztánból, illetve hivatalosan – még ha csak korlátozottan is – kivonultak Irakból, számos térségbeli amerikai szövetséges elkezdte átértékelni kapcsolatát Washingtonnal, valamit az amerikai védelemre való feltétlen hagyatkozást. Ez a folyamat már évek óta érzékelhető, ahogy az Egyesült Államok figyelmét egyre inkább Kína és Oroszország ellen hangolja át. Ez volt az egyik alapvető oka, hogy az Öböl államai stratégiai tervezésükben Tel-Aviv felé kezdtek nyitni. Ezzel ugyanis hosszútávon igyekeznek alternatív biztonsági partnert szerezni maguknak.
A Jemenben nemrég elszenvedett kudarcok és az Emirátusok elleni kijózanító jemeni légicsapások után azonban Amerika hirtelen újra élénk érdeklődést mutat. Látva azt a passzivitást, amivel Washington a Szaúd-Arábia elleni hasonló légicsapásokat kezelte, legalábbis feltűnő, hogy a mostani jemeni csapások után az amerikaiak azonnal ígéretet tettek, hogy fejlett Patriot és THAAD légvédelmi rendszerekkel látják el az Emirátusokat. Ezt pedig kifejezetten harcias nyilatkozatok követték úgy a politikai, mint a katonai vezetés részéről, hogy mindenben segíteni fogják Szaúd-Arábiát és az Emirátusokat a jemeni háború során, illetve garantálják biztonságukat. Ilyen nyilatkozatokat persze korábban is hallottunk, csakhogy most a hangvétel – ami kifejezett Irán elleni éllel is bír – egészen más.
Mindez persze lehet pusztán figyelem elterelés is, de külön súlyt ad a lehetséges izraeli támaszpont körüli találgatásoknak Bahreinben.
Miért számít Bahrain?
Több okból is fel lehet tenni a kérdést: Miért Bahrein? Miért épp Bahrein a kísérleti terep erre az izraeli-öböl biztonsági együttműködésre, kifejezetten Irán elleni éllel? Ezt a lépést a legtöbben az Emirátusoktól várták a Tel-Avivval kötött 2020 szeptemberi normalizálás óta. Főleg most, hogy az Emirátusok fájdalmas csapásokat szenved el Jemeből, ami aligha választható el az egész szaúdi-iráni vetélkedéstől, nem lett volna meglepő, ha Abū Zabī tesz hasonló lépést.
Fel kell idézni, hogy az egész normálizálási folyamat Bahreinben kezdődött, ami végül 2020 szeptemberében hozott eredményt, amikor az Emirátusok és Bahrein lettek az elsők az Öbölben, hogy hivatalos diplomáciai kapcsolatot építsenek ki Izraellel. Ez az folyamat közvetlenül a Bahreinben 2019 júniusában tartott Béke és Prosperitás Csúccsal kezdődött, ahol először merült fel hivatalosan a hírhedt “évszázad alkuja”. Bár az a kezdeményezés, mint láthattuk, végül megbukott, de mégis hozott eredményt az Öböl és Tel-Aviv közelebb hozásával.
Ebben a tekintetben Bahrein ideális kísérleti terep minden hasonló érzékeny politikai kísérletre. A királyság stabilan szaúdi-emirátusi befolyás alatt áll 2011 óta, amikor a közös szaúdi-emirátusi katonai beavatkozás elfojtotta a helyi monarchia elleni tüntetési hullámot és megerősítette az Āl Halīfa uralkodócsaládot a hatalomban Rijád és Abū Zabī stabil szövetségeseként. Ennek köszönhetően minden komolyabb külpolitikai döntést az említett két “felvigyázó állam” gondosan ellenőriz. Ezzel egyidőben viszont Bahrein mégis szuverén állam. Tehát bármilyen kellemetlen fejlemény esetén sokkal könnyebb Szaúd-Arábiának és az Emirátusoknak visszatáncolnia, és tagadni minden közvetlen érintettséget. Ha viszont az adott lépés sikeres, akkor az olyan példa, amit idővel követni lehet.
Bahreinnek ez a szerepe nem új, nem is idegen tőle, ám Manáma mindig óvatosan járt el a taktikus miniszterelnök, Halīfa ibn Salmān Āl Halīfa irányítása alatt, a mostani király, Ḥamad ibn ‘Īsa nagybátyja volt. 2020 novemberi halála óta azonban Bahrein elvesztette az országot de facto irányító erős emberét. Az állam gyakorlati első embere szerepét azóta az amúgy viszonylag gyenge király fia, Salmān ibn Ḥamad vette át, aki egy jóval kevésbé tapasztalt személyiség. Egyben jóval közelebb is áll a nyugati partnerekhez. Vagyis az eddigi erős ember, Halīfa ibn Salmān fokozatos háttérbe szorulása, majd halála után Bahrein sokkal kevésbé képes ellenállni a külső befolyásnak. Minthogy hasonló a helyzet most Kuvaitban is, kevesebb a támogató is arra, hogy a királyság öncélú külpolitikát folytathasson.
Mint láthattuk, Bahreinnek komoly katonai jelentősége is van, amivel ideális helyszín a belsőséges amerikai-izraeli-öböl biztonsági tervezésre. Igaz, vannak amerikai támaszpontok más államokban is az Öbölben. Csakhogy az összes többi állam, még azok is, amik amúgy nyílt, vagy titkos kapcsolatokat tartanak fenn Tel-Avivval, óvatosan szétválasztják a ezeket a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal fenntartott biztonsági szövetségtől. Mégpedig, hogy ne váljanak végzetesen függővé az amerikai és izraeli döntésektől. Bahrein sokkal kevésbé képes ezt megtenni. Ezen túlmenően Bahrein gyakorlatilag egy kicsiny szigetállam, jól elszeparált és nagyon közel van Iránhoz. Ideális helyszín az együttműködésre.
Egyben Bahrein szimbolikus jelentősséggel is bír az Öböl és Irán kapcsolataiban. Nagyon kevés arab államban van síi többség. Bahrein az egyik ilyen, ahol a helyi lakosság egy jelentőség része ráadásul iráni felmenőkkel is bír. Ezzel szemben az uralkodócsalád és a hatalmát biztosító elit nemcsak tisztán arab, de szunni is. Ez a helyzet már többször okozott súlyos belpolitikai gondokat. Ugyanis amíg az államvezetés kifejezetten tart Irántól és erősen a Nyugat és a szomszédos arab államok támogatója, addig a lakosság sokkal inkább az irániak felé nyitott. Emelett Iránnak történelmi igénye is van a szigetre, ami utána nem képezi Teherán hivatalos doktrínájának a részét, de időnként még a politikai vezetés legfelsőbb berkeiben is előkerül. Ez pedig tovább mérgezi az amúgy sem jő viszonyt Teherán és Manáma között, ami talán a legfagyosabb kétoldalú kapcsolat az Öbölben.
Így tehát több okból sem mellékes Teherán számára, hogy éppen mi folyik Bahreinben. Ezzel pedig a kicsiny ország ideális hely Irán provokálására, amire Tel-Aviv most amúgy is minden vonalon törekszik.
Vajon Irán figyel?
A mostani fejlemények egy komoly része betudható a Jemen körüli gyors változásoknak. Valamilyen oknál fogva, ami egyelőre nem teljesen világos, nemrég az Emirátusok visszatért erre a frontra, miután pár éve hivatalosan kivonta erőit. Ugyanez mondható el Egyiptomról is, bár eddig jóval korlátozottabb formában. Teherán meglepően csöndesen fogadta ezeket az eseményeket és visszafogott volt. Ez talán betudható az utóbbi időben beállt közeledésnek és biztonsági tárgyalásoknak Abū Zabī és Teherán közt, amit Irán talán nem akar kockáztatni.
Azonban ez az önmérséklet úgy tűnik a végéhez közeledik, amióta az Egyesült Államok ismét fokozott érdeklődést mutat emirátusi szövetségesei iránt és ígéri, hogy minden Jemenből kiinduló légicsapástól megvédi. Ez persze nem jelenti, hogy nagyban megváltoztathatja a felállást. Az Emirátusok régóta kiterjedt biztonsági partnerséget folytat Amerikával. Egyben amikor Szaúd-Arábia hasonló csapásokat kezdett elszenvedni Jemenből, Washington az ígéreteken és a jövedelmező fegyvereladási szerződéseken túl nem igen tett semmit. Valami azonban most megváltozott.
Szinte azonnal a legutóbbi amerikai és izraeli látogatások után az Emirátusokba Irán nemcsak arra figyelmeztette a térség államait, hogy az Egyesült Államok esetleg hamarosan sorsukra hagyja őket, hanem a legutóbbi fenyegetésekre válaszul új nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát is bemutatott. Amit szimbolikusan “Haybar Šekan”, vagyis Haybar Törő névre keresztelt. Ez üzenet Izraelnek, ugyanis a próféta idejében a Haybar oázis zsidó lakosságáról volt híres. Az üzenet egyáltalán nem burkolt, a bemutatón pedig kiemelték, hogy az új rakétát arra tervezték, hogy áthatoljon az elhárító rendszereken. Szintén mutatja, hogy Teherán nagyon is tisztában van a legutóbbi lépések jelentőségével, hogy nemrég az iráni államfő, Hāmeneī ajatollah nyilvános beszédében kijelentette, “hibrid ellenlépéseket kell alkalmazni az ellenség többoldalú inváziójával szemben. Azt is mondta: “Az ilyen közös agresszió ellenében nem lehetünk folyamatosan védekező állásponton, intenzív és elszánt kampányt kell folytassunk különböző területeken…”.
Ebből az szűrhető le, hogy Teheránnak nyugalomra van szüksége, ahogy a bécsi tárgyalások folytatódnak, és a Szaúd-Arábiával és az Emirátusokkal nyitott békekezdeményezéseket sem akarja veszélybe sodorni, nagyon is tisztában van a fejleményekkel. Egyben figyelmeztet, vissza fog csapni.
Mindezek és az újabban megint harciasra váltó rijádi hangok tükrében a feszültség megint nő. Az, hogy ez végül mihez vezet három fő tényező függvénye. Ezek a jemeni háború kifutása, a bécsi nukleáris tárgyalások eredménye, valamit az Öbölben folytatott izraeli manőverek sikere.