December 30-án Ádennek, az szaúdi-emirátusi támogatást élvező ún. “egységkormány” ideiglenes fővárosának repterét bombatámadás érte. Mégpedig pont akkor, amikor ennek a régi-új kormány tagjait szállító repülő visszaérkezett Jemenbe. Bár azóta eset kezd feledésbe merülni, mégis a Közel-Kelet egyik rejtélye. Nemcsak azért, mert még most sem ismert ki követte el a támadást, légén senki nem vállalta érte a felelősséget, hanem számos messze érő vád lengi körül, ahogy sok fura részlet is.
Az eset sötét belépőnek bizonyult az egyébként ünnepeltnek mutatott kormány számára. Pedig eleve nem volt sok esélye, hogy változást hozzon, dacára, hogy az öbölbéli média mindent elkövetett, hogy jó színben tűntesse fel. Az új kormány a 2019 november 5-én aláírt rijádi egyezemény újjáélesztésével született meg, ami akkor nagy eredmény volt Szaúd-Arábia részéről a különböző dél-jemeni csoportok egyesítésére, de vissza is kényszerítette az emirátusi “szövetségest” a közös irányvonalhoz. Ahogy pedig az eredeti egyezmény sosem vált be, ez a felújított változat is nagyon ingatag talajon állt az elejétől fogva.
A rijádi egyezmény óta azonban a délen zajló belharcok közepette Áden ellenőrzéséért a szana’ai kormány látványos sikereket ért el. Al-Ğawf legutóbb Ma’rib tartomány többségének visszafoglalásával az északi részek többsége stabilan Szana’a irányítása alá került, majd több sikeres dróntámadással Szaúd-Arábiának is vissza tudott vágni.
Az ádeni reptér elleni támadás után sokan azonnal az al-Ḥūtīk ra mutogattak. Mégis ez alkalommal érintettségük még sok szaúdi szakértő szerint is kétséges, és sokan úgy sejtik az ügynek sokkal több köze volt a délen zajló belharchoz és a szaúdi-emirátusi küzdelemhez. Ahhoz a küzdelemhez, mai nemcsak Jemenben éles, de nemrég megmutatkozott az öbölbéli megbékélésben is, visszahozva színre Katart és megnyitva az utat a szaúdi-török kiegyezéshez.
Az ügy azonban, bár eddig kevés hír van arról, hogy mi is történt Ádenben, nemrég sokkal nagyobbra nőtt. Amerikai és izraeli források ugyanis aggasztó iráni tevékenységre figyelmeztetnek Jemenben. Ez a fejlemény pedig most az USA és Irán közt egyre növekvő feszültség, hirtelen amerikai diplomáciai húzások és Szíriában egyre sűrűsödő izraeli csapások között állt be.
Újdonsült egység
Miután Hādī kormánya gyakorlatilag összeomlott 2019 közepén, Rijád még egyszer rá tudta erőltetni akaratát a különböző felekre és létrejött a rijádi egyezmény az akár a szaúdiak, akár az emirátusiak által támogatott főbb csoportok egyesítésére. A cél a Déli Átmeneti Tanács megállítása volt, hogy át ne vegye a hatalmat egész Dél-Yemen fölött, de egyben, hogy az erre irányuló emirátusi szándékokat is keresztül húzza.
Akkor ez sikernek tűnt, de semmi sem lett belőle. Sosem történt meg a hatalommegosztás és hamarosan a két fél ismét háborúban állt egymással, Hādī emberei pedig kezdtek teret veszíteni. Semmit nem léptettek életbe a rijádi egyezményből, 2020 közepére pedig Hādī már világosan köröm kívülre került, hiszen területei javát elveszítette és erői egy része már szabályosan átállt a szana’ai kormány erőihez. Akkor már legtóbb minisztere és meg tanácsadóinak is komoly része lemondott.
Aztán hirtelen 2020 december 26-án egy Hādī vezette új kormányt jelentettek be. Ezt egységkormánynak szánták, amiben a déli és az északi terültekek képviselőinek egyformán adtak helyet, sőt még a Déli Átmeneti Tanács is kapott egy kisebbségi részt. Úgy mutatták be, mint a rijádi egyezmény végre megszületett bevezetését, bár néhány részlet változott. Több hatalmat adtak a déli szeparatistáknak, de ennél fontosabb, hogy ez már nem egy szaúdi-emirátusi megegyezés volt, hanem eg kizárólag szaúdi program. S ez immár nem is annyira Hādī kormánya, aki már csak egy kirakat és hatalma nagyrészét – legalábbis elvben – miniszterelnöke, a megbízható szaúdi kegyenc Ma‘īn ‘Abd al-Malik kapta meg. Ő már 2018 óta miniszterelnök, ám ez mostmár az ő kormánya. Hamar be is jelentették, hogy a kormány azonnal hazatér ‘Abd al-Malik vezetésével Ádenbe, míg Hādī még Rijádban marad.
Az új kormány alkut a Déli Átmeneti Tanács számos tagja is aláírta és elfogadta, de már a kezdetektől kérdéses volt meddig tart ez az újsütetű egység. Főként mert egyre inkább teret vestítenek Szana’ával szemben. A bonyodalmak azonban minden várakozásnál korábban érkeztek.
A bombatámadás
Amint arról már szó esett, pont amikor Hādī kormányának gépe Jemenbe érkezett átvenni a hatalmat december 30-án azonnal három hatalmas robbanás rázta meg az ádeni repteret. A robbanások és az azokat követő fegyvertűz 20 ember halálát és több tucat sebesülést okozott. Abban nem volt semmi meglepő, hogy Hādī nem volt a gépen, hiszen ez már eleve tudott volt. Alig pár perccel a támadás után az Emirátusok máris a Szana’aban székelő al-Ḥūtīkat okolta, azt állítva, hogy a cél a rijádi egyezmény szabotálása volt egyértelműen a kormányt tagjait próbálva meggyilkolni. Ez elét meggyőzőnek is tűnt. Az eset súlyához mérten normális, hogy azonnal érkeztek a nemzetközi elítélések az egész világról, ami rég nem látott támogatást adott Hādī kormányának. Ám sem maga Hādī, sem furcsa mód a szaúdiak nem siettek ennyire a következtetésekkel. A jemeni elnök átfogó vizsgálatot ígért, ami eddig nem hozott eredményt. A legtöbb kormány is, miközben a támadást hamar elítélte, a felelősök megnevezésétől már tartózkodott.
Míg egy ilyen méretű támadás valóban sokkoló még a Dél-Jement uraló kaotikus állapotok közt is, számos fura részlet van itt, ami tényleg kétségessé teszi, hogy valóban az al-Ḥūtīk állnak mögötte.
Először is, s erre még Muḥammad al-Qabībān szaúdi strátégiai szakértő is utalt aznap, érdekes módon a támadás egyáltalán nem a repülőt célozta. Holott egyértelmű esély kínálkozott. Sokkal inkább a reptér épületére összpontosítottak, mintha a cél a vérontás, a pánik és az anyagi kár lett volna. Ez betudható lenne a támadásra használt drónok pontatlanságának, ám ez némiképp kétséges. Áden az egyik legjobban védett város Dél-Jemenben, ahol számos Patriot üteg üzemel a reptér körül. Ahogy erre al-Qabībān is utalt, szinte lehetetlen, hogy egy ilyen támadás úgy történhetett volna meg, hogy legalább utólag ne lenne nyoma a drónoknak. De semmi erre utaló jel sincs. Ami inkább arra utal, hogy a támadást rövidtávú rakétákkal, vagy aknavetővel követték el, esetleg a reptéren belülről. Ami még csak jobban aláhúzta, hogyha a támadók valóban a kormánytagokat vették volna célba, akkor legalább részleges eredményt igenis el tudtak volna érni.
Bár az al-Ḥūtīk valóban rendelkeznek drónokkal és képesek csapást mérni egy ilyen célpontra, az ilyen akciókat eddig elismerték, és általában katonai célpontokat támadnak. Sokan ezt a látható ellentmondást a támadás keltette nemzetközi felháborodással magyarázzák, mintha Szana’a egyszerűen megijedt volna a reakcióktól és visszakozott volna. Ám bárki követte is el a tettet, nyilván ki tudta számítani előre ezeket a hatásokat, így nyilván itt nem egy hirtelen tettről van szó, hanem egy kiszámított támadásról. S még csak ki sem váltotta a legrosszabbat, hiszen ha kormánytagok is meghaltak volna a reakciók is nyilván súlyosabbak lettek volna.
Nagyon is valószínűtlen, hogy az al-Ḥūtīk, akik már világosan megmutatták katonai képességeiket az utóbbi években, végrehajtottak volna egy ennyire ostoba támadást. S ezúttal még csak érdekükben sem állt. Amióta csak kitört a küzdelem Hādī támogatói és az ‘Aydrūs az-Zubaydī vezette Déli Átmeneti Tanács között 2017-ben, a két fél ízekre szedte egymást. Egy szabályos új háború kezdődött délen az egész jemeni háborún belül, amiben épp úgy megjelent a Rijád és Abū Zabī közti széthúzás is, hiszen mindkettő saját vazallusai érdekeit karolta fel. Az al-Ḥūtīk összességében hasznot húztak ebből, nagy területeket szabadítva fel északon és 2020 végére, a szaúdiakat kiszorítva Ma’rib városához értek. A múlt decemberben felmelegített rijádi egyezmény hivatalosan még egyszer összerántotta a két déli felet. Ám az utóbbi két év eseményeit elnézve világos, hogy ez csak ideiglenes szünet a küzdelemben és idővel a háború Hādī és az-Zubaydī között újra ki fog törni. Sokkal hasznosabb Szana’a számára hagyni ezt a kormányt ahogy van, ahogy ezt egy éve is tették, tudván, hogy végül az egyezmény össze fog omlani. A reptér elleni támadás csak nemzetközi szimpátiát és némi belső támogatást adott Hādī kormányának. Márpedig ezeket a hatásokat tisztán előre lehetett látni, ahogy azt is, hogy ez mind nem Szana’a érdeke.
Nemrég pedig egy újabb eredménye is lett a támadásnak, az időzítés pedig ismét furcsa. Bár a jemeni háború már évek óta tart, Pompeo amerikai külügyminiszter csak most döntötte el, hogy az al-Ḥūtīkat és az őket képviselő Anṣār Allah Mozgalmat terrorista szervezetnek nyílvánítja. A lépést számos nemzetközi fél is problémásnak tekintette, hatalmas akadálynak a jemeni béketeremtésben, hiszen teljesen nyilvánvalóan az al-Ḥūtīk stabilan berendezkedtek Szana’ában és működő kormányzatot építettek ki. Némiképp érthető, hogy utolsó napjaiban Pompeo még mindent megtett, hogy a következő Biden kormányzat nem tudjon visszalépni az eddig politikai irányvonaltól. A reptér elleni támadás, véletlen vagy sem, nagyban megkönnyítette ennek igazolásását.
Kinek az érdeke?
Ha valóban nem az al-Ḥūtīk álltak a támadás mögött, akkor ki lehetett? S ami fontosabb, miért? Vannak még felek, amik hasznot húznak a támadásból, akár megrendezett akció volt, akár ha valóban Hādī kormányát meg akarták ölni?
Valójában számos félnek volt érdeke aláásni az ádeni kormányt. A felújított rijádi egyezmény minden gyengesége ellenére világosan azt célozta, hogy Dél-Jemenben legalább látszata legyen egy működő kormánynak. Erre pedig épp akkor kerül sor, amikor a szaúdi erők teret veszítenek északon a határaik mentén és Ma’rib tartományban. Mostmár világos, hogy csődöt mondtak. Úgy politikailag abban, hogy Jemenben egy függő kormányt építsenek ki, mint ahogy katonailag az al-Ḥūtīk megsemmisítésében. Az is világos, hogy mostanra az Emirátusok előnyre tett szert az összes regionális kérdésben, az amerikaiak és nemrég az izraeliek megjelenése a színen pedig az ő helyzetüket erősíti. Innentől világos, hogy Rijád nem tudja keresztülvinni saját akaratát, főleg, hogy kapcsolata Abū Zabīval gyorsan romlik. Ez meg is mutatkozott a Katarral való kibékülésben és most a Törökországhoz való közeledésben. Ezekben a kérdésekben az Emirátusok látványosan más véleményen van.
Így tehát az egész jemeni jelenlét egyre inkább idő- és pénzpocsékolás a szaúdiak számára, amit ideje befejezni. Ma’rib küszöbön álló eleste csak erősíti ezt. Logikus az a felvetés, hogy a szaúdi vezetés, mint megannyi jemeni megszálló korábban, megtapasztalta, hogy katonailag képtelen uralni az országot és ideje kivonulni. Ez azonban komoly gondba ütközik Rijád, és még sokkal inkább maga Muḥammad ibn Salmān számára. Még 2015-ben, amikor az egész szaúdi bevonulás – akkor még egy szélesebb koalíció nevében – megkezdődött, az az akkori helyettes koronaherceg személyes akciója volt. Ő ekkor még csak egy ambíciózus védelmi miniszter volt. Ő úgy képzelte, hogy a háborút néhány hét alatt meg lehet nyerni. Nem meglepő, hogy ez nem történt meg, ám az igazi gond, hogy a legtöbb szövetséges mostanra vagy kivonult – mint Marokkó, Egyiptom, vagy Pakisztán -, vagy szembefordult Rijáddal, mint az Emirátusok.
Ebben a nagyon érzékeny időszakban, pont amikor a Trump kormány távozni készül és a belső ellentétek fokozódtak, Rijádnak ki kell vonulnia és újra kell rendeznie képességeit és politikáját a térségben. A közeledés Katarhoz és Törökországhoz akár még az egyiptomi és emirátusi kapcsolatok rovására is már megindult. De hogy a fejezzék be a beavatkozást? Legalábbis egy a koronaherceg számára annyira elfogadható módon, aki ég a vágytól, hogy végre hatalomra kerülhessen a királyságban.
A megoldás nem is annyira nehéz. Csak az összes nagyhatalom már bevált receptjét kell követnie, ami már valaha vereséget szenvedett egy hosszú kivéreztető háborúban. Ahogy ezt tették az amerikaiak Vietnámban, a szovjetek Afganisztánban, és az egyiptomiak pont itt, Jemenben. Be kell csak jelenteni, hogy az addig támogatott kormány stabilan át tudta venni a helyzetet, az országnak az a része biztosan ellenőrzés alatt áll, és így minden hatalmat át lehet neki adni. A háború végleges befejezéséhez a helyi kormánynak tárgyalásokat kell kezdenie a nemzeti egység megteremtésére és minden rendben is van. Ez pontosan az a modell, amit az amerikaiak most Afganisztánban követnek. Az nyilvánvaló is, hogy a helyi kormány össze fog omlani, de ezért idővel mindenért őket lehet vádolni és azt lehet mondani: “Amikor mi kivonultunk, minden rendben volt!” Ez nyilván nem egy meggyőző, de mégis rendszeresen alkalmazott modell.
A rijádi egyezmény pont erre utal. Hādī, aki mostanra már Szaúd-Arábiában is nemkívánt személy lett, világosan megmutatta, hogy nem képes kézben tartani a helyzetet és gyenge belső támogatottságát is elveszítette. De még így is ő az egyik nemzetközileg legismertebb jemeni arc és a szaúdi politikai eddig őt támogatta. Vagyis egy működő kormány látszatának megteremtéséhez ideális jelölt.
Ha ez a felvetés igaz, akkor, miért próbálná bármelyik fél elszabotálni ezt az utat? Az al-Ḥūtīknak nincs sok félnivalójuk ettől a kilátástól, valójában épp haszonélvezői a szaúdi visszavonulásnak. Az Emirátusok és jemeni klienseik végre szabad kezet kapnának, megszabadulhatnának Hādītól és létrehozhatnák a megálmodott önálló államot. Hādī és csoportja hosszú távon ugyan vesztesen kerülne ki, de ők máris veszítettek és mára nincs sok befolyásuk az eseményekre.
Az igazi gond az, hogy a szaúdi kivonulással a háború minden súlya az Emirátusokra szakadna. Déli szövétségeseikkel igen erősek, de egy hosszú és kimerítő háború Szana’aval már probléma. Így tehát sokkal kedvezőbb a szaúdiakat bent tartani, hogy harcoljanak és sakkban tartsák az al-Ḥūtīkat, elejét véve, hogy igazi fenyegetést jelentésenek az ország déli részére. Csak amikor a helyzet sokkal kézzel foghatóbb izraeli és nyugati támogatással és sokkal nyíltabb nemzetközi támogatással a független Dél-Jemen mögött megvalósul, lesz a szaúdi kivonulás időszerű. A szaúdiak visszatartásához pedig a jemeni kormány szabotálása alapvető. Erre utalnak a nyilatkozatok is, hogy az ádeni reptér elleni támadás igazi célpontja a rijádi egyezmény végrehajtása volt.
Ez ugyan csak egy feltételezés, egy fontos körülmény mégis alátámasztani látszik. Áden az utóbbi bő egy évben stabilan a Déli Átmeneti Tanács, a fő emirátusi szövetséges irányítása alá került. A nemzetközi koalíció nevében az Emirátusok üzemelteti az Ádent védő levédelmi ütegeket. Mégis, nemcsak ők voltak az elsők, akik Szana’át okolták, de pont nekik is kellene a legjobb biztonsági és légtér adatokkal rendelkezniük a reptér körül. Nekik lenne a legkönnyebb bizonyítékokat szolgáltatni az incidensről. Ám eddig nem található részletes jelentés tőlük. Ami rendkívül különös.
Veszélyes pozíciók
Látszólag nem ide kapcsolódó, de a héten megjelent hírek Jemenről az ügyet új megvilágításba hozták. 2021 január 13-án a Newsweek, majd egy nappal később az izraeli Yediot Aharonot hozta a bombasztikus hírt, hogy Irán állítólag modern drónokat telepít a Jemen északi részén fekvő al-Ğawf tartományba, pont a szaúdi határ mellett. Abba a tartományba, amit 2020 közepén teljesen visszafoglalták az al-Ḥūtīk. Az állítás szerint azonban, a cél immár nem Szaúd-Arábia, hanem Izrael.
A Newsweek két – egyáltalán nem meggyőző – műhold képet mellékelt, azt állítva, hogy azok al-Ğawfba telepített iráni gyártmányú Šāhed-136 taktikai csapásmérő – öngyilkos – drónokat mutatnak 2020 december közepén. Az állítást a Washington és Teherán közti regionális küzdelem és a most a Perzsa-öbölben zajló nagyszabású iráni katonai gyakorlat összefüggésébe helyezték, ami erőfitogatással akarja elejét venni, hogy a most távozó Trump kormány az utolsó pillanatban katonai csapást mérjen. Az újság idézte az iráni vezérkari főnököt, Moḥammad Bāqerī vezérőrnagyot, aki nemrég bejelentte, hogy Irán hamarosan hadihajókat vegényel a Vörös-tengerre, hogy megvédje kereskedelmi hajóit a kalózoktól és a provokációktól. A Newsweek szerint a drónok telepítésének a célja, hogy egy olyan pozíciót szerezzenek, ahonnan Irán csapást mérhet drónokkal az amerikai és szaúdi célpontokra a térségben, de egyben Izrael ellen is. Ezeknek a drónoknak hatóköre ugyanis 2000-2200 km. A Newsweek következtetése szerint az irániak ebből azt a hasznot húzzák, hogy olyan támadásokat indíhatnak, amiket nem lehet visszavezetni hozzájuk, csakis Jemenbe, ezáltal pedig minden felelősség elhárítható. Bár a Newsweek nem, egy nappal később a Ynet már összekötötte ezt a jelentést az ádeni reptér elleni bombázással, így bizonygatva a jemeni drón képességeket. Holott már széles körben valószínűsítették, hogy a támadást nem drónokkal követték el. A még drámaibb hatás érdekében azt is közölták, hogy Ejlát körül Patriot és Vaskupola üteget állítottak szolgálatba a várható támadás ellen.
Ez ugyan szenzációsnak hat, a jelentésnek több gyenge pontja van. Ilyen állítólagos drónok izraeli célpontokat magából Iránból is elérnek, ahogy az amerikai és a szaúdi célpontokat is az Öbölben, vagy Irakban. Amint az ‘Ayn al-Asad támaszponttal is történt közel egy éve. Ha a cél az lenne, hogy a támadás közvetett legyen, Szíria és Libanon erre sokkal közelebbi indítási pontokat kínál. Lehet amellett érvelni, hogy a Szíria elleni izraeli légicsapások bizonytalanná tesznek egy ilyen lépést, de minden szempontot figyelembe véve Szíria még mindig sokkal stabilabb és megbízhatóbb hídfő, mint Jemen. Amint pedig több korábbi légicsapás Szudán ellen ezt bizonyítja, az izraeli légierő el tudja érni az ilyen esetleges jemeni célpontokat. Szintén igaz, hogy míg Libanon és Szíria, valamint a feltételezett izraeli célpontok közt nincs köztes ország, Jemen esetében meg mindig ott van Szaúd-Arábia.
Számos jemeni csapásmérés bizonyította már, hogy a szaúdi légvédelem könnyen sebezhető, de ilyen nagy távolságon attól még kihívás. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a szaúdi légvédelem könnyen kijátszható, akkor fura, hogy miért jelentették be az izraeli légvédelem riasztását. Az izraelieknek alapvetően ugyanaz az amerikai gyártmányú Patriot rendszerük van, mint a szaúdiaknak, ami nem igazán védte meg őket. Igaz, hogy emellett Izraelnek ott van a saját fejlesztésű Vaskupola rendszer is, ám az már a palesztinok ellen sokszor elégtelennek bizonyult, nemrég pedig Libanon felől is. Ha Tel-Aviv valóban egy küszöbön álló veszéllyel számolna Jemen felől, akkor légicsapásokat mérne ellenük, nemcsak igen kétes kimenetettel várná a támadást.
Minden lehetőséget figyelembe vége sokkal ésszerűbb azt feltételezni, hogy még ha az irániak terveznek is drónokkal csapást mérni Izraelre, akkor erre szíriai, vagy libanoni állásaikat használnák, Rijád és Washington ellen pedig a saját forrásaikat. Egy ilyen jemeni manővernek óriási logisztikai igényei vannak, sokkal könnyebb megfigyelni és sokkal nagyobb veszélynek van kitéve úgy a földön, mint indítás után. Emellett ez a forgatókönyv teljesen figyelmen kívül hagyja Szana’a saját drón képességeit, ami iráni segítség nélkül is hatalmas fejlődésen ment át.
Érdekes tény, s nyilván nem véletlen, hogy a Newsweek által közreadott információk mind vagy hamisak, vagy erősen kétségesnek. A Newsweek által mutáott képek nem is nagyon mutatnak drónokat, de ha még a jelzett tárgyak valóban azok is lennénk, akkor sem katonai létesítményeket mutatják őket, hanem az elhagyatott pusztában. Az állítólagos drónt bemutató egyetlen fénykép nem illik egyetlen iráni drónra sem. Nincs Iránban regisztrálva Šāhid-136 drón, epsemmilyne fegyveres szerveznél, és Teheránnak alig van ilyen eszköze 2000 km-es hátótávval, azon túl pedig semmilye. Bár a Šāhid drón család az egyik legsikeresebb és legrettegettebb széria és valóban sok változata van, de Irán eddig csak a Šāhid-129-t mutatta be. Ami nagyon sikeres modell is, de egyáltalán nem hasonlít az állítólagos drónról készült egyetlen képre. A Šāhid-136 kódjelzésnek nincs nyoma 2020 január 15 előttről, vagyis minden utalás erre az egyetlen Newsweek hírre és annak névtelen szakértőjére megy vissza. Egy valószínűtlen helyszín egy valószínűtlenebb tervre egy nem is létező eszközzel.
Ez sokkal inkább politikai motivációra utal a jemeni térfél iránt. Annak igazolására, hogy Izraelnek miért kell aktívabb szerepet vállalnia Jemenben. Ami Szokotra szigetén emirátusi segítséggel már zajlik is. Egy aktív szerepvállalás pedig Jemenben újabb tényező lehet a szaúdi-izraeli normalizálás felé. Valami azonban valóban mozog a színfalak mögött a térségben, sokkal közelebb Izraelhez.
A térség sakktáblája
Nemrég, 2020 december 27-én a Ḥizb Allah főtitkára, Ḥasan Naṣr Allah hosszú interjút adott a libanoni al-Mayadeen csatornának. Sok egyéb kérdés mellett felidézte, hogy 2006-ban az izraeli agresszió ellen a siker egyik fő eszköze az orosz gyármanyú Kornet rakéta volt, amit a szervezetnek a szír védelmi minisztérium szállított. Ez nem volt teljesen új információ, bár először kapott megerősítést ennyire hivatalos helyről, ám azóta a Szíria elleni izraeli légicsapások hirtelen nagyon megszaporodtak. Ez sem lenne kifejezetten új jelenség, hiszen az izraeli erők rendszeresen követnek el agressziót Szíria ellen, de ennek gyakorisága most fokozódott.
Csak az elmúlt héten két nagyobb csapást hajtottak végre. Az elsőt a főváros, Damaszkusz déli negyedei ellen, majd január 13. szerdán jóval nagyon műveletet végeztek Kelet-Szíriában célpontokat bombázva Dayr az-Zūrtól az iraki határ mentén fekvő al-Bū Kamālig. Ez a támadás 35 percig tartott és aktív segítséget kapott az illegális at-Tanaf támaszpontról a megszálló amerikai erőktől hírszerzési adatok és elektronikus zavarás útján. Az izraeli és a szír ellenzéki források sok áldozatról számoltak be az iráni erők és az iránbarát milíciák soraiban; míg az iráni és a szír források tagadták ezt, csak kisebb szír veszteségeket ismerve el. Az igazság valószínűleg a kettő között lehet valahol, de ami kifejezetten fontos, hogy helyi forrásaink szerint üres és nagyjából elhagyott raktárakat is bombáztak az izraeliek. A művelet puszta mérete – 35 perc közvetlen berepüléssel – messze túl van a “szokásos” izraeli precíziós csapásokon, amik állítólag a Szírián belüli iráni szállítmányokat célozzák. Ez sokkal inkább arra, utal, hogy az izraeli vezetés lázasan keres valamit, amit nem talál. Ha ez másképp lenne, akkor már látnánk részletes beszámolókat az izraeli médiában hirdetve a sikert.
Ezt nemcsak a Ḥizb Allah többszöri állítása támasztja alá, hogy már rendelkeznek pricíziós rakétákkal, hanem egy nemrég történt drón manőver is. 2020 december 4-én a Ḥizb Allahhoz kötődő libanoni al-Manār csatorna egy videófelvételt hozott nyilvánosságra, amit a szervezet egy drónja készített. Ez könnyedén bejutott az izraeli légtérbe és katonai állásokat filmezett le Galileában, támaszpontokat Brannitban és Ruwaysāt al-‘Ālam-ban.
A drón az izraeli erőket hadgyakorlat közben filmezte le. Nem pedig akármilyen gyakorlat közben, hanem az izraeli hadsereg külön a drónok elhárítására és Libanonból való bejutása ellen rendezett gyakorlata alatt. Ennek fényében Ḥasan Naṣr Allah szavait úgy is lehet érteni, hogy nem a múltról beszélt, hanem sokkal inkább a jelenben utalt valamire. Valamire, amit az izraeliek keresnek és eddig úgy tűnik, nem találtak meg.
Valóban zajlik a térségben egy hatalmi küzdelem, messze az amerikai szerepen túl is. Ebben Szíria és Libanon sokkal fontosabb térfelek Jemennél egyelőre. A növekvő feszültség és a fokozódó izraeli jelenlét ezek a színtéren azt mutatja, hogy ez változóban van. S akkor meglehet, hogy az ádeni repülőtér elleni támadás még csak sokkal nagyobb események első lépése.