Egy hete, november 20-án vette kezdetét Katarban a 2022-es FIFA labdarúgó világbajnokság. Ez mindössze a második alkalom, hogy Ázsiában rendezik, illetve először ad neki otthont a Közel-Kelet. Amióta Katar, ez a kis méretű és lakosságú, de annál nagyobb anyagi és sportdiplomáciai erővel bíró ország 2010-ben megszerezte a rendezés jogát folyamatos volt a kritika a döntés ellen. De egyelőre minden olyan simán és sikeresen halad, amilyenről csak álmodni lehet.
Ez egy hatalmas szimbolikus mérföldkő és óriási siker. Nemcsak Katarnak, hanem az egész Közel-Keletnek. Ugyan a nagyobb államok időnként pályáztak, soha egy arab nemzet sem került ilyen közel egy ekkora világrendezvényhez. Aminél talán csak az olimpia nagyobb. Így tehát ez az esemény most nemcsak Katarnak nagyon fontos, hanem az egész arab világnak. De ugyanúgy az egész térségnek és a muszlim világnak.
Messze nem volt minden ennyire bíztató az utóbbi pár évben. Hónapokkal azután, hogy Katar elnyerte a 2022-es rendezvényt, a hírhedt “Arab Tavasz” söpört végig a térségen évekig tartó felfordulást okozva, aminek nyomai még ma is kísértenek. Ebben pedig Katarnak hatalmas szerepe volt. Komoly kritika érte Katart világszerte, hogy egyáltalán meg tud-e majd rendezni rendesen egy ilyen eseményt, hogyan bánik a munkásokkal, milyen körülmények várnak majd a szurkolókra, illetve még két éve is több szomszédja blokád alatt tartotta a kicsiny országot. Aminek máig nem makulátlan a megítélése a térségben.
Minden rosszindulatú jóslat ellenére azonban Katar rácáfolt kritikusaira. Régóta kiválóan folytatott sportdiplomáciája révén pedig, javította megítélését és összehozta a világot.
De mit jelent ez a világbajnokság valójában Katarnak, és mit az arab világnak?
Az kritikák hullámai
Amióta csak Katar elnyerte a 2022-es FIFA világbajnokság megrendezésének a jogát, döbbenet és kritika övezte a döntést. Ami fokozatosan átalakult a technikai és jogi kritikákból politikai és ideológiai vitákká, hogy aztán az utóbbi pár hónap során kifejezetten provokatív irányt vegyen.
Az első sor kérdés már rögtön 2010-ben felvetődött, amiért magának a FIFA-nak a jelölő bizottsága is “magas kockázattal” illette a vállalkozást. Ezek az alapvetően technikai kérdések két fő aggály köré csoportosíthatóak. Először is, hogy a Perzsa-öböl klímája nyáron kifejezetten forró és párás, vagyis nem lesz képes úgy megrendezni egy ilyen bajnokságot, hogy az ne jelentsen óriási megterhelést a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt. Másodszor, 2010-ben még csak egyetlen stadion állt a világbajnokságra szánt nyolcból. Ami igen kétségessé tette, hogy Katar időben meg tudja-e építeni ezeket és a szükséges egyéb létesítményeket. Főként annak tudatában, hogy az arab világ nem kifejezetten precizitásáról híres.
Az első probléma könnyen megoldódott azzal, hogy a programot a szokásos Nárai menetrendről télre, november közepétől december közepéig tolták vissza. Ezzel épp Karácsony előtt fog véget érni. Ami az infrastruktúrát illeti, Katarnak valóban fel kellett pörgetnie az építkezéseket, hogy időben elkészüljön. Amit bőven menetrend szerint végre is hajtott. Annyira, hogy még egy nagyobb “főpróbára” is volt idő, mivel Katar egy éve, 2021 decemberében adott otthont a 11. Arab Labdarúgó Kupának. A legtöbb mostani létesítmény már állt, hogy ki lehessen próbálni őket, még ha maga a rendezvény jóval kisebb is volt, mint ami ezekben a napokban Dohában zajlik.
Valójában a katariak annyira komolyan vették a kihívást, hogy az egyik legjobban szervezett ilyen esemény lett eddig. Alig három év alatt három vadonatúj és modern metróvonal épült ki Katarban, ami tömegközlekedéssel köti össze az összes stadiont és szurkolói falut. Ami a legtöbb Katarba érkezőnek a világbajnokságra szóló vízummal ingyenes.
Vagyis a “magas kockázat” ellenére Doha tökéletesen beváltotta ígéreteit. Messze a várakozásokon és az időszakos kritikákon túl.
Az ellentmondások másik köre a korrupciós vádakra, illetve Katarban a bevándorló munkások lesújtó körülményeire irányult. Már a kezdetektől komoly gyanú volt, hogy a híresen gazdag Perzsa-öböl menti monarchia kenőpénzeket csúsztatott kisebb szövetségek és vezetők szavazataiért, gyakorlatilag megvette azokat. Ám egészen 2014-ig semmi komolyabb ügy nem lett ebből. Akkor indultak az első nagy vizsgálatok. A megindult nyomozások során a Katar – és a 2018-as rendezés miatt Oroszország – ellen felhozott vádakat nem sikerült bizonyítani, a míg csak egy jóval nagyobb botrány ki nem tört 2015-ben. A híres FIFA korrupciós ügy, amit az FBI nyomozása indított meg. A később vizsgálatok egy egész korrupciós hálózatot tártak fel a szervezeten belül, egy gyanús ki nem mondott “gyakorlatot”, ami aztán 2015 decemberében elsöpörte az akkor már szinte örökös FIFA elnök Sepp Blattert, majd Michael Platini UEFA elnököt is. Mindketten bűnösnek bizonyultak – igen sok FIFA vezetővel együtt – folyamatos törvénytelen gyakorlatok miatt. Bár igen nagy számú tisztségviselőt ítéltek el és az eredeti vádak a kenőpénzek forrásának Katart és Oroszországot jelölték meg, érdekes módon végül a két rendező országra semmit nem bizonyítottak rá. Mi több, mára szinte mindenki elfelejti, hogy kezdetben Oroszország ugyanolyan részese volt a vádaknak. Az ugyan bebizonyosodott, hogy a FIFA belső köreiben igencsak kérdőjeles gyakorlatok uralkodtak, az egész történet egyre inkább azt kezdte mutatni, hogy ha Katar osztott is pénzeket, messze nem arról volt szó, hogy egy dúsgazdag kisállam vitt bűnbe egy makulátlan szervezet törvénytelen módszereivel. Sokkal inkább a másik irányba kezdtek mutatni a szálak, hogy akkoriban a kenőpénzek “a szokásos ügymenet részét” képezték.
Minthogy pedig az ügy messze túlnőtt Kataron, végül mindenkinek kényelmesebb lett fátylat borítani rá és remélni, hogy a bajnokság sikeres lesz, ami aztán szőnyeg alá söpri az egész botrányt. Összességében még ha voltak is komoly kenőpénzek – ami könnyen lehet igaz – messze nem Katar lehetett az egyetlen pályázó, aki ilyen módszerekkel élt. Csak ennek a kis országnak, nagyon is megéri ez a “befektetés”.
Ahogy azonban ez az úgy elült, a kritikák fokozatosan a világbajnokság létesítményeit építő vendégmunkások szegényes életkörülményei felé mozdultak el. 2021-ben például a The Guardian azt írta, hogy 6500 vendégmunkás veszítette életét az építkezések során a feszített munkarend és a hanyag körülmények miatt. Ezt a számot azóta is gyakran, változtatás és kritika nélkül ismételgetik. Ezt csak fokozta, hogy a katari hatóságok nem voltak igazán készségesek ezeknek az ügyeknek a feltárásában. Aztán az ügyek többségét hirtelen, de természetes okokkal indokolták.
Az kétségtelenül igaz, hogy Katar, a 3 millió lakosnál is kisebb dúsgazdag állam, ahol az állampolgárok száma nagyjából 300 ezer erősen hagyatkozik a vendégmunkásokra minden területen. Ez azonban a térségben egyáltalán nem kirívó. A GCC minden tagállama ugyanezt a gyakorlatot folytatja, és a körülmények sokszor valóban tragikusak a beáramló munkások számára. Ezek az államok ezt a gyakorlatot általában azzal magyarázzák, hogy még így is messze jobb fizetéseket és életfeltételeket biztosítanak ezeknek az embereknek, mint amit hazáikban kapnának. Ezzel pedig otthon el tudják tartani családjaikat. Ahogy azt is fel szokták hozni, hogy ez a fajta kettősség a legtöbb fejlett államban tapasztalható, hiszen például a latin-amerikai bevándorlók az USA-ban, vagy a harmadik világból érkező munkások Nyugat-Európában is messze rosszabb körülmények között élnek, mint az állampolgárok és velük szemben a munkajogokat is a szokásosnál “lazábban” értelmezik.
Ez a hozzáállás talán képmutató és sok tekintetben kifejezetten kegyetlen is, azonban azt már a nyugati sajtó is figyelmen kívül szokta hagyni, hogy ezeknek a hatalmas építkezéseknek nem ritkán nyugati cégek is komoly haszonélvezői. Úgy Katarban, mint a többi öbölország nagyberuházásai során. Csakhogy ugyanez a kritikus hang csak ritkán jelentkezik a többi állam projektjei során, dacára annak, hogy a körülmények közismertek.
Aztán a 2022-es világbajnokság előtti pár hónap volt az, amikor a kritikák egy egészen új sorozata indult meg Katar ellen. Mégpedig, hogy egy ilyen “konzervatív” ország hogyan rendezhet egy ekkora világeseményt, aminek egyesítenie kellene a világot. Eközben pedig nincs alkohol és rendszabályok vannak a homoszexualitás ellen. Ennek kapcsán azonban Katar már szilárdan elutasított minden kritikát, megvédte saját kultúrájához és értékrendjéhez való jogát. Miszerint, bár szívesen látja az egész világot és nem avatkozik be mások értékrendjébe, egyetlen rendezvény érdekében sem fogja megváltoztatni azt, ahogy él. S pont ez volt az a kiállás, ami a Közel-Keleten mindenhol nagyon pozitív fényt vetett Katarra, hogy nem kötött kompromisszumot. S valóban, kifejezetten üdítő volt, nemcsak a Közel-Keleten, hogy egy alapvetően mégiscsak sportesemény kapcsán visszautasították annak agyonpolitizálását. Merthogy Katar e csak egy rendezvényt akart vendégül látni. Meg akarta mutatni a világnak önmagát és az arab világot.
Kifejezetten feltűnő, hogy egyetlen kritika sem csak Katarra igaz. Hasonló kérdéseket mind fel lehetett volna vetni Dél-Afrika (2010-es VB), Brazília (2014), vagy Oroszország (2018) ellen, ahogy egy része fel is merült. De sehol nem volt ez ennyire folyamatos és kitartó, mint Katar esetében. Mindezek után kifejezetten irónikus, hogy számos kritika érte az alkohol korlátozást, vagy hogy egy ekkora világeseményt a híresen bizonytalan Közel-Kelet közepén rendeznek meg, valójában Katar 2022-ben a világ legbiztonságosabb állama lett, és nagyrészt pont az alkohol korlátozások miatt, nincsenek pusztító utcai csatározások a szurkolócsoportok között. Mint ahogy szinte az összes korábbi esemény az ilyen botrányoktól volt hangos.
Minden túlzó és sokszor máig kitartó kritika ellenére Doha eddig rácáfolt a kritikákra. Saját karakterét megőrizve pedig kifejezetten jó benyomást kelt a Közel-Keletről, meghazudtolva az előítéleteket.
Megéri ez Dohának?
Látva mennyi erőfeszítést tett ez a kis ország az eseménybe és micsoda infrastruktúrát épített ki hozzá, amire nem is feltétlenül van szüksége, logikus a kérdés: Miért éri ez meg Katarnak? Hol a csapda?
Mint a legtöbb öbölország, ami csak a XX. század második felében nyerte el függetlenségét, Katar is szenved attól a kettősségtől, hogy egyrészt hatalmas bevételei vannak, másrészt kicsiny a lakosság és az ország fejletlen. A történelem során az ilyen körülmények eddig masszív korrupciót váltottak ki, oktalan költéseket, az időleges javak elpazarlását luxusra, fegyverzetre és területi ambíciókra. Ami után általában gyorsan következett az államcsőd. Amikor pedig a hirtelen jött felívelés véget ért, végül semmi nem maradt a “régi szép napokból”. Erre Katar esetében is megvoltak a keserű figyelmeztető jelek, hiszen valaha ezek az országok elképesztő luxust élvezhettek még az “olajkorszak” előtt, amikor a világnak ez a része a gyöngyhalászat és az India és Európa közti kereskedelem szíve volt. Csakhogy ebből a dicső múltból nem sok maradt. Időnként ma is jelentkeznek ezek a vonások Szaúd-Arábia, vagy Kuvait esetében, amikor az oktalan költekezés megbosszulja magát. Az öbölországok azt is helyesen felismerték, főként a szaúdi példa alapján, hogy függetlenül attól, hogy mennyire integrálódnak a globális gazdasághoz és a nyugati politikai keretrendszerhez, továbbra is kívülállónak kezelik őket. Amint azt ma a sokszor teljesen alaptalan, vagy eltúlzott Katar elleni kritika is mutatja. Ha tehát jól ki akarják aknázni a helyzetet és a következő korszak jólétét is meg akarják alapozni, akkor maradandót kell alkotniuk, el kell tudni fogadtatni magukat. Ki kell tűnniük és modernizálódniuk kell. Omán némiképp sajátos utat választott, ám az Emirátusok és Katar – a két örök rivális – saját arculatot épített, hogy “eladhatóvá” tegye magát a világon. Az Emirátusok Dubaj luxusát és az olyan órásberuházásokat választott, mint a Pálma-sziget, Katar a sportra és az oktatásra voksolt.
Elsősorban a visszavonult előző uralkodó, a még ma is élő Ḥamad ibn Halīfa emír (1995-2013) volt az, akinek a sport személyes vágya és víziója volt és neki köszönhető, hogy hatalmas összegeket forgattak be annak minden formájába. Az első nagy lépés még 1995-ben a Qatar Foundation, egy hatalmas államilag támogatott nőn-profit kutatási és oktatási szervezet megalapítása volt. Ez a világ minden részéről toboroz szakértőket, hogy a lehető legmagasabb szintű oktatást nyújtsa nemcsak a katariaknak, hanem az egész térség számára. Számos területen mára ez világszintű kutatóhálózatot eredményezett. Ez segített létrehozni a Qatar Academy-t mára öt külön karral, ami segíti a katariakat, hogy egy széles összeköttetéssel bíró oktatási hálózat keretében beilleszkedjenek a nyugati vérkeringésbe. Ez az akadémia volt az, ami hatalmas lökést adott a sport oktatásnak, miközben az állam hatalmas forrásokat fordított az infrastruktúra fejlesztésére és a legkülönbözőbb rendezvények vendégül látására. Csak 2004 óta Doha 31 nagyobb ázsiai, vagy világbajnokságnak adott otthont különböző sportágakban, amiben például beletartozott a 2019-es és a 2020-as FIFA Club Világbajnokság is.
A lényeg, ahogy most is, épp az, hogy Katar az egész világot vendégül látja és ízelítőt ad saját világlátásából. Ezzel megismeri a világot, miközben első osztályú minőségi házigazdaként mutatja meg még magát. Ez az ún. “finom diplomácia (soft diplomacy)” egyik legszebb példája. S mint ezekben a napokban is, évente fokozatosan egyre nagyobb rendezvényeket tartva “ingyen” publicitásra tesz szert. Ezzel pedig megmutatja, hogy a Közel-Keletet és az arab világ nem feltétlenül egy problémaforrás, hanem lehet megbízható és szívélyes barát is.
Mert amikor ez sikerül és a legkülönbözőbb szinteket hidakat sikerül verni, akkor az üzlet is más keretben zajlik. A nagypolitika kap más olvasatot.
Katar egyben felhasználja szinte kimeríthetetlen anyagi tartalékait, hogy pénzelje ideológiai és politikai programját is, amivel igazi diplomáciai nagyhatalom lett a térségben. Kapcsolatai az olyan ideológiai szervezetekhez, mint a Muszlim Testvériség és befolyása számos térségbeli ország belpolitikájára mind ismert tényezők, ami sok problémát is szült már. Ám azzal, hogy az egész világ előtt magát fejlett, biztonságos és nyitott országnak mutatja, nagyban pozitív irányba tudja alakítani a róla alkotott képet. Márpedig egy olyan időszakban, amikor Katarnak kitüntetett szerepe van a világgazdaságban, mint az egyik legnagyobb gázexportőr, amikor épp kiszorítják Oroszországot egyes piacokról, egyáltalán nem mellékes milyen megítélése van ennek az országnak. Ez egy hatalmas PR kampány. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy most Katar pozitív színben tüntesse fel magát. A világbajnokság megnyitója pedig ezt remekül vissza is tükrözte, ahogy sikerült ötvözni a Nyugatot a Közel-Keletet, pont Dohát helyezve e kapcsolat központjába.
Kiváló alkalom
Egy másik fő kifogás az ellen, hogy Katar rendezze a 2022-es labdarúgó világbajnokságot az volt, hogy szűk két évvel ezelőttig gyakorlatilag blokád alatt állt. 2017 júniusában Egyiptom, Szaúd-Arábia, Bahrein és az Emirátusok megszakították kapcsolataikat Katarral és még katonai beavatkozással is fenyegettek ultimátumot adja Dohának. Amit ha elfogadott volna, akkor másodvonalbeli országgá tette volna a térségben. A blokád olyan komoly volt, hogy egy ideig Katar csak egy szűk, Irán felé nyitott szűk tengeri és légi sávban maradt kapcsolatban a világgal. Ha ez a zárlat fennmaradt volna máig, a szurkolók csak igen nehezen juthattak volna el a bajnokságra, miközben egyes résztvevők bojkottálták volna azt. Óriási botrány lett volna. Ez a probléma aztán 2021 januárjában oldódott meg egy általános kiegyezéssel. Ennek ellenére is a két nagy tábor, az egyiptomi-szaúdi-emirátusi tengely és a katari-török páros közti rivalizálás folytatódott, amit nagyban a Doha és Abū Zabī közti alapvető küzdelem hajtott.
Az utóbbi két év során aztán a katari vezetés nagy gonddal próbálta sarokba szorítani riválisát azzal, hogy igyekezett éket verni annak szövetségesei közé, miközben maga új szövetségi hálót épített ki. Bár a Szaúd-Arábiával és Egyiptommal való megbékülés nem volt éppen egyszerű, ez nagyban annak függvénye volt, hogy Katar elsődleges szövetségese, Törökország ismét elfogadható partner legyen ezeknek az országoknak. Doha egyre szorosabbra húzta baráti szálait Törökország olyan partnereivel, mint például Algéria és minden módon igyekezett kibékíteni egymással Kairót, Rijádot és Ankarát.
Ugyan mi is lehetne jobb alkalom erre a lépésre, mint egy labdarúgó világbajnokság. Bár Tamīm katari emír a november elején Algírban rendezett Arab Liga csúcstalálkozón nem vett részt, mert az kritizálta Törökországot, mégis ellátogatott nagyjából ebben az időben Algériába. Mégpedig, hogy egy sor közös beruházást indítsanak útnak. Algéria, ami az utóbbi pár évben kifejezetten szoros partnerséget ápolt Törökországgal, ma Katar nagyon fontos partnere. Merthogy Oroszországon kívül csak Algéria és Katar képes nagytételben földgázszállításra Európába. Ami fogás az európaiakon. Algériának forrásokra, illetve technológiára és politikai támogatásra van szüksége, miközben Katarnak elemi érdeke, hogy most Algériát közel tartsa magához.
Nem meglepő tehát, hogy épp ‘Abd al-Mağīd Tabbūn volt az első díszvendég Dohában a világbajnokság múlt vasárnapi döntőjének napján.
Ő volt az első, de messze nem az egyetlen kiemelt vendég. Erdoğan török elnök és as-Sīsī egyiptomi elnök is elfogadták a meghívást, akik a katari emír társaságában találkoztak egymással. Illetve egy további vendéggel. Muḥammad ibn Salmān szaúdi koronaherceggel.
Az esti megnyitó ünnepséget aztán a katari uralkodó VIP páholyban aztán Muḥammad ibn Salmān mellett II. ‘Abd Allah jordán király, a kuvaiti koronaherceg és egy népes ománi delegáció nézte végig. Csak két állam képviselői hiányoztak. Az Emirátusok és Bahrein vezetői. Ami nem véletlen. Igazi diplomáciai küzdelem.
Sokkal többről szól
Akit most Katar csinál, az alapjaiban egy önös PR kampány a lehető legnagyobb formában, amivel javítja megítélését, miközben hatalmas üzleteket köt és pénzeli kiterjedt politikai-ideológiai programját. Épp emiatt a hazai csapat szereplése végül lényegtelen is. Csakhogy ennek óriási haszna van az egész térség számára. A nyugati közvélemény főként egy olyan képpel találkozik a Közel-Keletről, hogy az veszélyes, a terrorizmus melegágya, fejletlen és maradi és összességében ellenséges a külvilággal szemben.
Épp ezért ennyire lélekemelő ez a világbajnokság az egész arab világnak. Mert pont ezekre a képekre cáfol rá. Mégpedig minden arab, vagy muszlim ország javára. Éppen itt a lényeg.
Az Arab Tavasz után Katar megítélése kifejezetten rossz volt, főként az arab világban. A katasztrófális események ilyen pusztító sorozata után Doha eljátszotta hitelét a térségben, miközben a rivális Emirátusok ezt a maga javára használta ki. A 2017 és 2022 közötti blokád ebbe a folyamatba illeszkedett bele.
Csakhogy most mégsem az Emirátusok hozza össze a világot a Közel-Keleten. Nem Dubaj tölti el büszkeséggel az arab világot.