Ehét április 17-én ünnepelte Szíria a 74. ‘Īd al-Ğalā’-t, másnéven a “kivonulás napját’. Azt a napot, amikor a francia csapatok végre elhagyták Szíriát és az állam elnyerte szuverenitasát. Ebben az értelemben sokak fejében lett gyakorlatilag a függetlenség napja. Ma, bár az ünnepségek a korona okozta rendszabályok miatt igen korlátozottak, nem érdektelen belegondolni, hogy Szíria, de bizonyos értelemben az egész arab világ is hol tart abban a jó száz éve kezdett küzdelemben, hogy megszabaduljon a gyarmati uralomtól.
Az eredmények nem is lehetnének vegyesebbek idén. Az ország egyes részei még mindig közvetlen külső hatalmak katonai megszállása alatt állnak, melyek közül van aki pont ugyanaz mint száz éve. A törökök még erősen jelen vannak Idlibben és nehéz időket élnek meg, hogy megtartsák az oroszoknak tett ígéreteiket az M4-es autópálya megnyitására. Nemcsak közvetlen jelenlétük folytogató, de az általuk okozott bizonytalanság is, ahogy az Ankara által támogatott és a vele szemben álló fegyveres csoportok brutális leszamolásokat hajtanak végre egymás ellen, ezzel pokollá téve a lakosság életét. Az amerikaiak még mindig aktívak az ország keleti részén, bár egyre nagyobb ellenállásra találnak a szír hadsereg és lakosság részéről. Ezzel együtt is jelenlétük és a szír olajkincsek nagyrésze feletti ellenőrzésük majdnem olyan pusztító, mint az általuk okozott szankciók, különösen a mostani járvány függvényében. Mégis, ehéten még aggasztóbb fejlemények érkeztek délről, a szintén amerikai megszállás alatt álló at-Tanaf vidékéről. Nemcsak egy nagyobb terrorhálózatot sikerült felszámolni Damaszkusz körül, mely a főváros körüli legpusztítóbb robbantásokért volt felelős, de kiderült, hogy az amerikaiktól kaptak kiképzést és támogatást. Legalábbis vallomásaik szerint. Ezek ugyan megkerdőjelezhetőek, de szintén ehéten történt, hogy 27 at-Tanafban képzett és felfegyverzett harcos, akiket pontosan ugyanezen feladatokra képeztek ki, szökött át a szír hadsereghez. S mindehhez még hozzátehetnénk, hogy az utóbbi években felszabadított kiterjedt területek a jócskán megnövekedett orosz és iráni befolyás árán valósultak meg.
Pozitív oldalról viszont, sok jel arra utal, hogy a szír állam nemcsak működőképes, de még komoly leckét is ad a világ nyugati felének az állami felelősségvállalásról. Az, ahogy az állam, de még a szír magánszektor is hozzajárul a koroanvírus elleni küzdelemhez, az kétség kívül irigylésre méltó, dacára a valóban aggasztó realitásoknak.
Fegyverek és fegyveresek
A török megszállás Szíria északi részén gyakorlatilag mint hír eltűnt a nyilvánosságból a Moszkva és Anakra közt legutóbb megkötött egyezmény óta. A török erőknek azonban komoly nehézséget jelent ellenőrzni mindazt, ami fölött hatalmat szereztek. Az első hetekben nagy kihívást jelentett az oroszoknak tett ígéretek betartása és betartatása, ahogy a fegyveres csoportok barrikádokat emeltek az M4-es autópályán, melyet elvileg meg kellett nyitni a közös török-orosz járőrözés és teherforgalom előtt. A török erők több kísérletet is tettek a barrikadok lebontására és az autópálya megnyitására, miután számos figyelmeztetés érkezett az oroszoktól, hogy az autópálya zárva tartásának következményei lesznek.
Ezek a török lépések komoly törést okoztak a különböző fegyveres szervezetek között, mely mostanra kezd teljesen elszabadulni. A csoportok és vezetőik véres merényletekbe kezdtek egymás ellen, de egyszersmind a török egységek ellen is. Április 14-én a hírhedt Abū Bakr Ḥarītān, a Dā‘iš, majd az an-Nuṣra helyi parancsnoka robbant fel Idlibtől északra; aztán április 16-én Ra’s al-‘Ayn közelében egy másik merényletben számos török katona és zsoldos halt meg. Ezalatt a szír hadsereg sem vesztegeti az időt és maga is határozottan visszcsap az időnkénti támadásokra Idlib felől, illetve a hirtelen gyanúsan újraéledt Dā‘iš sejtek részéről. Április 17-én számoltak be arról, hogy egy nagyobb csoportot szórtak szét teljesen Ḥamā északi részén, mely szintén az idlibi zsák felől próbált beszivárogni.
Az amerikai jelenlét semmivel sem kevésbé aggasztó. Bár amint láthattuk korábban, a népi és a kormányzati ellenállás egyre nő az amerikai őrjáratokkal szemben keleten, s mostmár az oroszok is komoly csapatokat helyeznek át ide, hogy gátat vessenek az amerikai portyáknak, ezen a héten sokkal aggasztóbb fejlemények érkeztek délről. Amióta csak az Egyesült Államok bejelentette szándékát, hogy a Dā‘iš ellen harcoljon, folyamatosan kihasználta az alkalmat illegális támaszpontok felállítására Szírián belül. Nyilván a keleten lévők a látványosabbak, melyek elsősorban az olajkutak körül összpontosulnak, de van egy legalább ennyire terhes pont délen is, közel a jordán-szír-iraki hármashatárhoz. Ez az at-Tanaf mellett épített támaszpont, pont a hírhedt ar-Rukbān, az egyik legszörnyűbb menekülttábor tőszomszédságában. Beszámolók szerint az ottani körülmények kibírhatatlanok, noha az ott tartózkodók ellátása és épsége pont az amerikaiak felelőséget lenne, mint megszállóké. Akiknek sikerült megszökniük, azok elmondása alapján sokszor emberi pajzsként használják őket és nem engedik meg nekik, hogy visszaterjének a szír ellenőrzés alatt álló otthonaikba, miközben Washington már régóta politikai fegyvernek használja a tábort és az ott uralkodó állapotokat Damaszkusz ellen. A beszámolók arról is szólnak, hogy a tábor jóideje fedezékkent is működik, melynek árnyékában terroristákat képeznek. Érdemes emlékezni a 2018 július 25-én történt véres támadásra a Dā‘iš részéről as-Suwaydā’ városa ellen, mely szintén innen érkezett.
Ezen a héten azonban új bizonyítékok kerültek napvilágra mindarról, ami ebben a déli enklávéban zajlik. Nemrég a szír biztonsági szervezeteknek sikerült felszámolni egy nagyobb terrorista hálózatot, mely magát Sarāyā Qāsiyūn (Qāsiyūn brigádok) néven illette, s amely a fő felelőse volt a fővárosban és a környékén elkövetett robbantásos merényleteknek az utóbbi bő egy évben. Vallomásaik szerint délen, a jordán határ mellett működő terrorista csoportok szervezték be őket, és főként izraeli kiképzőktől kaptak felkészítést. Bár ezeket a beszámolókat kétségbe lehet vonni, hiszen a csoport tagjai a történteket már a szír állami szervek őrizetében adták elő, ehéten történt más események alátámasztani látszanak az elmondottakat. Április 16 korai reggeli óráiban 27, az amerikai erők által képzett fegyveres szökött át a szír hadsereghez. Mind a Maġāwīr at-Tawra (A Forradalom Vakmerői) csoporthoz tartoztak, aminek más tagjaival össze is csaptak menekülés közben. Ők ugyanarról számoltak be, vagyis, hogy a szír olaj-, és gázhálózat bombákkal való szabotálására képezték őket, pont mint a korábban említett csoport.
Világos, hogy az at-Tanafnál működő amerikai támaszpont komoly biztonsági kihívás a szír államnak és még egy darabig az is marad. Még az amerikaiak és az izraeliek is elismerték, hogy bázis elsődlegesen “Izrael biztonságát” szolgálja, tehát igen messze van a hivatalos indoktól, mely szerint a Dā‘iš elleni műveletet központja lenne. Ám a kiképzett harcosoknak ez a dezertálása, ahogy korábban a menekültek szökése is, bizonyítja, hogy az állapotok az enlkávén belül robbanás közeliek és lassan tarthatatlanokká válnak. Együtt a most zajló iraki kivonulással, ahol egyre több amerikai támaszpontot adnak át az iraki erőknek at-Tanaf kérdése ismét előtérbe került. Immár némi reménnyel, hogy azt előbb, vagy utóbb kiürítik.
A korona elleni küzdelem
A mostani koronajárvány, mely az általunk eddig ismert formájában megbénította a nemeztközi rendszert, még a legfejlettebb országoknak is kihívást jelent. Ebben a tekintetben nemcsak az olyan országok példái jelentenek fontos figyelmeztetést, mint Kína, vagy Irán, mely utóbbi saját régiója mértéke szerint kifejezetten fejlett, de Franciaország, Spanyolország és mindennek előtt Olaszország esetei. Innen fogva nem nehéz elképzelni, hogy egy hasonló szintű csapás milyen puszító eredménnyel bírna egy olyan országban, mint Szíria. Ha még a nyugati országoknak is nehézséget okoz a megfelelő mennyiségű ellátmány buztosítása, akkor ugyan mit várhat Szíria tíz évnyi háború után, mely romba döntötte infrastruktúráját, elpusztította számos kórházát, az alultápláltság már így is legyengítette a lakosságot és a háború meg mindig megterhelést jelent az egészségügyi rendszernek?
Bár a jelek nagyon is aggasztóak, Szíria ismét meglepő ellenállást tanúsít. Március 25-én jelentette be a kormány az első négy esetet, melyek mind Libanonból érkeztek vissza. Ám még egy hónappal később is a hivatalos szám csak 38 eset. Bár ez a szám jó eséllyel távol áll attól, hogy pontos legyen, hiszen Szíria nem rendelkezik megfelelő mennyiségű eszközzel minden eset ellenőrzésére és több halálos áldozatról is csak útóbb igazolódott, hogy a betegség áldozata, s még kevesebbet tudni a még mindig idegen megszállás alatt álló területekről, ahonnan a vírus könnyedén átterjedhet, érezhetően nincs pánik. Valójában a kormány nagyon is szigorúan vette a helyzetet és az első igazolt esetek után teljes kijárási tilalmat rendelt el, melyet meglepően jól be is tartottak.
Miközben a nap nagyrészében és a tartományok között teljesen megtiltották a kijárást, a legmeglepőbb, hogy a kormány központilag irányított kenyérosztást indított az ország egész területén. Ez talán nem sok, de mégis figyelemre méltó annak fényében, hogy számos országban a lakosság teljesen magára maradt a teljes, vagy részleges kijárási tilalom hatásainak leküzdésére. Ki-ki ahogy boldogul. Nyilván a zárlatnak borzalmas hatása lesz a szír munkaerőpiacra, mely már a háborút is megsínylette, de mindennél pusztítóbb a még mindig életben lévő számos szankció. Merthogy ez meggátolja, hogy a szír állam nagyon alapvető orvosi és gyógyszerellátást, teszteket és ellátmányt szerezzen be. Ár árak egekbe szökése pedig már most órási gond, mikor még nincs is konkrét járványhelyzet.
Ezzel együtt is a szír találékonyság megtalálta a problémát megkerülésének útját, még ha csak részlegesen is. Az ismert szír vállakozó, az aleppói iparkamara elnöke, Fāris Šihābī maga állt az élére annak a programnak, mely teljes mértékben Szíriában előállíott lélegeztetőgépeket fejleszt és gyárt. Április 16-án pedig már át is adták az első készülékeket az egészségügyi minisztériumnak.
Mi több, bár bizonyított, hogy az USA-EU szankcióknak milyen pusztító hatásai vannak a szír egészségügyi rendszerre, nagyarányú kampány indult ezek feloldását követelve. Ez megintcsak nem tűnik soknak és elnézve milyen bánásmódban részesült Irán, ahol a járványkitörésnek valóban sokkoló hatásai is voltak, mindennek már így is van politikai hozadéka. Nemcsak a politikai szólamok szintjén, ahogy nemrég az Emirátusok meglepő lépést tett jószándéka jeléül, hanem ennél sokkal konkrétabb eredmények is mutatkoznak. Nemsokkal az elhíresült telefonhívás után Abū Zabī koronahercege és Baššār al-Asad szír elnök között arról érkezett hír, hogy az Orient csatorna, a szír ellenzék egyik legélesebb szócsöve és egyben az egyik legelvakultabb felekezeti megosztottságot szító felület, mely 2009 óta működött Dubajból, hamarosan bezár. S ez áprilisban már meg is történt. Az ok hivatalosan a fogyasztási szokások átterelődése a hagyományos felületekről a közösségi médiára, de széleskörű az egyetértés, hogy valóban a emirátusi vezetés kapcsolta le villanyt.
Mindezek az amúgy apróbb részletek megmutatják, hogy bár a jelen egyelőre sőtéten fest és elég aggasztó a szír lakosság felé, az állam maga már talált utakat helyzete javítására és a kihívások megoldására. Ebben a tekintetben tehát az idei ünneplés egyben nem kevés reményt is hordoz.
Hagyaték
Száz év telt a híres csata óta Maysalūn-nál, ahol a francia csapatok könnyen legyőzték a függetlenségért harcoló szír-arab katonákat, s ma Szíria ugyanúgy küzd területe és népe biztosításáért. Ám míg egy évszázada erőit könnyedén szétszórták egyetlen csatában, mely aztán 26 év francia gyarmatosítást hozott, ma a szír hadsereg fel tudta szabadítani az elveszett területek javát. Aminek kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy mindez jóval nagyobb vetülettel bír, sokkal több ellenséggel szemben sikerült ezt elérni.
Száz éve szír állami intézményrendszer gyakorlatilag nem létezett, ma pedig ott van az egész országban, sok szolgáltatás esetében még a megszállt területeken is. Lehet, hogy ez sokszor nagyon egyszerű szinten valósul meg, mégis elgondolkodtató azt látni, hogy a szír állam felelőséget vállalt és kenyérrel látja el a lakosságot mindenhol, hogy a karantént be lehessen tartani. Nemúgy mint sok, jóval fejlettebb ország esetében.