Ukrajna, Izrael, Törökország és az Öböl államai nehéz helyzetet és keserű választások közepette
Ma a világ nehéz szülés előtt áll, melynek eredményként a két új gyermek szüleik, a Kelet és a Nyugat hagyatékait viszik tovább.
Ahelyett, hogy megpróbálnának egyességre jutni Oroszországgal és Kínával, az Egyesült Államok és a NATO továbbra is a konfrontatív megközelítést erőlteti. Ez nemrég jól megmutatkozott a George H. Bush és Mihail Gorbacsov közt köttetett szóbeli egyezség megszegésében, mely szerint a NATO nem terjeszkedik majd tovább Oroszország, vagy a korábbi szovjet tagállamok irányába, amiért cserébe a Varsó Szerződés megszűnik és a hidegháború véget ér a két fél között. Ez a hozzáállás késztette arra Oroszországot, hogy új politikai és katonai szövetséget, egyfajta Keleti Tengelyt alakítson ki a nyugati tömbbel szemben. E tekintetben Kína, Irán és Szíria több egyéb ország mellett nem pusztán gazdasági érdeket jelentenek, hanem mindez elkerülhetetlenül elvezet egy új tömb kialakulásához. Az itt következő rövid tanulmány sorozatban ennek a szembenállásnak a fő pontjait vesszük sorra. Ennek első részét az Ellenállás Tengelye jelenti.
Szíria
2022 február 9-én Izrael megtámadta Szíriát a libanoni légtér, illetve a megszállt szíriai Golán-fennsík felől, ami egy katona halálát és további öt sebesülését okozta, valamint komoly károkat okozott a polgári lakosságnak Damaszkusz külterületén, Qudsiyya körzetében.
Szíriai Védelmi Minisztérium: “Reggeli 00:56-kor az izraeli hadsereg légi agressziót hajtott végre rakéta sorozatokkal Bejrút déli része felől. Ezt követően 1:10-kor az izraeli hadsereg üjabb agressziót követett el föld-föld rakétákkal a megszállt szíriai Golán-fennsík felől bizonyos állásokat támadva Damaszkusz körzetében. Légvédelmünk befogta az izraeli rakétákat és egy részét lelőtte.” Hozzátették: “Egy katonánk mártírhalált halt és őt megsebesült az agresszió nyomán, emellett pedig anyagi kár keletkezett.”
Ennek és azt ezt követő támadásnak az elemzése azt mutatja, hogy változás állt be a térség politikai és katonai helyzetében, ami ellentmond az izraeli média által hangoztatottaknak. Ez ugyanis az izraeli katonai képességek gyengülését és megingott helyzetét mutatja. Az izraeli 122 légi kötelék felderítő tevékenysége a támadás előtt Szíria déli és középső részére összpontosított, mielőtt teljesen eltűnt volna a radarról. Azon csak egy Oron típusú gép maradt, ami a maga nemében ma az egyik legfejlettebb felderítő repülő.
A szír légvédelem gyors és pontos válasza teljességgel elhárította a rakétatámadás első hullámát, amit négy F-16 taktikai vadászgép indított a libanoni legtérből. A Pantsir és BUK-M2-es rendszerek az összes rakétát lelőtték, miközben az S-200-as rakétarendszer (amit a Szíriai Tudományos Kutatóközpont továbbfejlesztett) az izraeli pilótákat arra kényszerítette, hogy visszahúzódjanak a tenger és Palesztina fölé, azaz a Vaskupola védelme alá húzódjanak. Megszólaltak a szirénák és több robbanást is lehetett hallani Wādī ‘Araba felől a megszállt Palesztina déli és északi részén is. A palesztin al-Jamraq weboldal szerint, ami izraeli forrásokat idézett, az itt becsapódó egyik rakéta tüzeket okozott a “Chumash” telepen és Burqa faluban Nablūs környékén.
Minthogy az első támadás sikertelennek bizonyult és az izraeli légierő nem tudott másodikat indítani, Izrael kénytelen volt a támadást 10 föld-föld rakéta kilövésével befejezni a megszállt Golánról. Ez a damaszkuszi nemzetközi repteret, az aḍ-Ḍumayr katonai repteret, a légvédelmi ütegeket és a Ğamrāya közelében lévő kutatóközpontot célozta Damaszkusz északi részén. Ez utóbbi a legfontosabb kutatóközpont a rakétaképességek fejlesztésére.
A szír légvédelem ezeknek a rakétáknak a 80%-át lelőtte a damaszkuszi nemzetközi reptérre vezető út és a Damaszkusz-Darā‘ autópálya mentén ad-Dīmās, Ğamrāya, Ḥarasta és Qudsiyya települések fölött, ám egy részük eltalálta az egyik S-200-as irányító és jelölő radart, illetve egy kilövőállást az aḍ-Ḍumayr katonai támaszpont közelében. További két raktárt is találat ért a Tudományos Kutatóközponttól nyugatra, valamint komoly kár keletkezett a központ raktárában is.
A február 16-i izraeli agressziót egy izraeli kötelék vezette fel, ami behatolt a libanoni légtérbe néhány percre, ám anélkül, hogy rakétákat indított volna. Tartottak ugyanis attól, hogy ez kiváltja az S-200-as rakéták ellencsapását, amik az utóbbi kevesebb mint két évben legalább négyszer hatoltak át a Vaskupolán. Emellett fel akartak deríteni a szíriai mobil Pantsir és BUK-M2-es légvédelmi ütegeket. Ezek után Izrael 306 mm-es Extra típusú föld-föld rakétákat indított, melyek célja egy Damaszkusztól délre eső célpont volt.
Ugyanez a módszer ismétlődött később még kétszer, amikor Izrael Qunayṭra tartományban támadott célpontokat február 23-án, majd a damaszkuszi nemzetközi repteret február 24-én. Csakhogy ezen támadások előtt az izraeli gépek napokig hisztérikusan cikáztak a libanoni légtér fölött napokig, míg a Nahshon 122-es felderítőgép fokozta tevékenységét.
Ḥizb Allah
Amióta az ellenállási szervezet bejelentette, hogy saját légvédelmi rendszerre tett szert, ami jelentősen csökkentette Izrael felderítési képességeit, legalább három izraeli drónt lőttek le Libanon fölött. Hónapokig is eltarthat, amíg újra izraeli drónok tűnnek fel a Biqa‘a, vagy Libanon déli része fölött. Ez pedig az izraeli vadászgépeket és a Nahshon köteléket készteti fokozott felderítésre.
“Véget értek azok az idők, amikor egy izraeli gép bombázza Libanont, míg az “entitás” közben biztonságban van… Mostantól szembeszállunk az izraeli drónokkal a libanoni égen és azon dolgozunk, hogy leszedjük őket. Jegyezzék ezt fel az izraeliek.”
A Ḥizb Allah főtitkára, as-Sayyid Ḥasan Naṣr Allah, közölte ezt on 2019 augusztus 25-én.
Miután az izraeli támadások 2021 végén fokozódtak és szinte heti rendszerességűvé váltak, teljesen leálltak december 27 és 2022 január 30 között. A gyanús légi tevékenység azonban nem állt le teljesen. Megfigyelők jelentették, hogy ebben az időszakban is izraeli gépek hatoltak be Libanon fölé, de nem támadták ekkor Szíriát.
2022 január 12-én az izraeli légierő egyik köteléke behatolt Észak-Libanon fölé, majd visszatért. Az orosz katonai rendészet is járőrözött 2022 január 17-én, miközben a Nahshon kötelék egy ismeretlen célpontot figyelt meg a Földközi-tenger partvidékén.
لو معي نقيفة كنت نزلتن ليك ما أقربن pic.twitter.com/yc63Vtz3VA
— HUSSEIN SROUR (@HUSSEINSROUR) January 24, 2022
Ellentétben azzal, amit egyesek feltételeznek, az izraeli gépek nem vonultak vissza az utolsó pillanatban, hanem Libanonon belül kerestek valamit. Ezek mellett az amerikai felderítés információkat szivárogtatott arról, hogy a Ḥizb Allah iráni gyártmányú Bāvar-373-as és orosz Pantsir légvédelmi eszközöket szerzett be, valamint az izraeli hírszerzés is olyan információkhoz jutott, hogy minőségi fegyverek jutottak el Libanonba Szíriából egyes földalatti alagutakon keresztül. Ez komoly félelmeket keltett az izraeli vezetésben.
🇺🇸 US intelligence indicates that Hezbollah may has two air defense systems and could be activated soon:
— KI Data (@KiIntel) September 30, 2021
🇮🇷 Bavar-373
🇷🇺 The Pantsir pic.twitter.com/MiDyLvvqhO
Ami igazán mutatja a stratégiai változást, az as-Sayyid Ḥasan Naṣr Allah válasza volt egy az al-Ālam csatornán 2022 február 8-án sugárzott interjúban arra a kérdésre, hogy az ellenállás valóban beszerzett-e orosz SA8-as és SA17-es légvédelmi rendszereket. Az izraeli vezérkar információs részlege is beszámolt erről. Naṣr Allah szavai szerint: “Minden lehetséges… végül az ellenállást úgy kell kezelni, hogy az rendelkezik minden fegyverrel, ami képes megvédeni ezt az országot és népét az izraeliektől”. Egyben megerősítette: “Nyilvánvalóan vannak még rejtett dolgok, amik egy következő háború során meglephetik az ellenséget”.
Ezt követően a “Ḥassān” drón akciója annak minden részletével igazolta mindezt, megmutatva Izrael sebezhetőségét és védelmi képességei visszaesését. Főként azután, amit as-Sayyid Ḥasan Naṣr Allah mondott az ellenállás képességeiről, hogy több ezer rakétát volt képes precíziós rakétává alakítani, valamint immár drónokát is tud maga gyártani.
Emlékeztetőül
2018 február 10-én nyolc izraeli F-16-os vadászgép támadta meg a szíriai T4 repteret. A célpont az irányítótorony és egy drón földi kiszolgáló létesítménye volt, ami korábban sikerrel hatolt be az izraeli légtérbe. A szír hadsereg 16. Légvédelmi Zászlóaljának katonái az aḍ-Ḍumayr katonai reptéren képesek voltak visszacsapni a kötelékre. A kötelék radar bemérése sikeres volt. Tíz S-200-as rakétát lőttek ki és egy izraeli F-16-Sufa vadászgép 60 km-re a megszállt Palesztinán belül lezuhant, egy másik pedig megsérült. Két pilóta súlyosan megsérült.
Ez a bevetés megváltoztatta az erőviszonyokat és véget vetett az izraeli gépek folyamatos behatolásának a szír légtérbe. Ezzel az izraeli gépek arra kényszerültek, hogy a tenger felől, a libanoni légtérből, vagy Palesztina fölül intézzenek támadásokat. Ezek után az egyetlen behatolás a szír légtérbe csakis at-Tanaf fölül sikerült a jordán légtérben áthaladva. Erre válaszul az at-Tanaf támaszpontot támadás is érte később.
Ma hasonló változás előtt állunk, ami Izrael további visszaszorulását jelenti.
Konklúzió
Minthogy az Ellenállás Tengelye egyszerre több fronton is küzd, viszonylag egységes irányvonal mentén, az eddig említettek egyben kapcsolódnak Jemen, Irán, és az Öböl államainak kérdéséhez is.
Az, hogy Szana’a azonnal elismerte a Donyecki és a Luhanszki népköztársaságokat rá fog világítani az orosz-jemeni kapcsolatokra, egyben negatívan fogja érinteni az öbölállamok orosz kapcsolatait. Ezek az államok így nehéz választás előtt állnak. A Jemen elleni további agresszió óhatatlanul vereséghez vezet majd, illetve a óriási veszteségekhez. Ide értendő a Bāb al-Mandib tengerszoros elvesztését is az al-Ḥūtīkkal szemben. Az agresszió leállítása is hasonló eredményeket jelent, csak kevesebb veszteséggel, ám ez kihat majd az Izraellel kezdeményezett normalizálásra. Az Emirátusok, ami most hangsúlyozta a “az Oroszországgal ápolt stratégiai kapcsolatok erősségét”, lesz az első túlélő a változás közepette. Azzal, hogy minden féllel fenntartja diplomáciai kapcsolatait, ez az állam lehet majd az öbölállamok, illetve a régió további konfliktusainak fő közvetítője.
Miközben az iráni atomtárgyalások a végükhöz közelednek és Oroszországot sem sikerül teljesen elszigetelni Ukrajna ügyében, a Szíria elleni tervek is elakadtak. Izrael, az USA és a NATO növelni fogják erőfeszítéseiket a “keleti tömb” országai ellen úgy gazdaságilag, mint politikailag, hogy ezeket az államokat belülről destabilizálják. Főként Szíria esetében igaz ez, hogy ütköző zóna jöjjön létre a Golán biztonságának megőrzésére, vagy további területek elérésére a későbbiekben. Csakhogy ez a nyomásgyakorlás egyre kevésbé kivitelezhető. Azzal, hogy Amerika és Izrael egyre nehezebben tudja korlátozni az Ellenállás Tengely országainak minőségi és mennyiségi gyarapodását katonai téren Tel-Aviv komoly dilemma előtt áll. A háborús tábor és a háború ellenes tábor közt megrekedt. Mindkét eshetőség megítélése rossz, de alkalmasint az izraeli vezetés juthat arra, hogy meg mindig jobb, ha maga indít támadást, mintha bevárja az Ellenállás Tengelye részéről a támadást. Addig is Izrael igyekszik gyengíteni Szíria védelmi képességeit, hogy alkalmas időpontot találjon egy kiterjedt és elsöprő támadásra. Erre utalnak a legutóbbi folyamatos támadások célpontjai is. Csakhogy ezzel egyidőben Izrael egyre nagyobb orosz veszéllyel is találkozik a Közel-Keleten, ami lassanként felér azzal, amit az Ellenállás Tengelye nyújt.
Folytatódik…