Immár három hónap telt el, amióta a legújabb és eddig leghosszabb Gáza elleni háború elkezdődött, hamar átterjedve a Ciszjordánia elleni támadásokra is, csak kisebb fokon. Már az Gáza elleni izraeli szárazföldi támadás is több, mint két hónapja tart. A népirtó mészárlásoknak eddig több, mint 20000 halálos áldozata van. Az elsöprő többséget a polgári lakosság jelenti, nők és gyerekek. Minthogy pedig Tel-Aviv elszántan az emberi élet minden feltételének teljes elpusztítására törekszik Gázában, jó eséllyel ez még mindig csak a kezdet.
Merthogy ezen a mostani ponton Netanyahu kormányának terve minden egyes nappal egyre nyíltabb. A teljes palesztin lakosság erőszakos elűzése a Gázai Övezetből, először Egyiptomba, majd a terület idővel a terület betelepítése és beolvasztása. Ez pedig az etnikai tisztogatás tankönyvi példája. Ezeket a terveket a kormány olyan tagjai vállalják nyíltan, mint Smotrich pénzügyminiszter, vagy Ben-Gvir biztonsági miniszter. Ez sem meglepetés, hiszen főként Ben-Gvir már nyár végén egy nyíltan apartheid államot akart, 2023 júniusában pedig palesztinok ezreinek megölésére hívott fel. Mindez még messze a mostani háború kitörése előtt történt.
Eddig a politikai válasz erre az elképesztő tragédiára végtelenül visszafogott. Nemcsak a nyugati kormányok részéről, de még a Közel-Keleten is. Nemcsak a szomszédos országok, de a Tel-Avivval myíotan ellenséges térségbeli szereplők is eddig nagyon visszafogottan léptek, tartózkodva egy nyílt háborús összecsapástól. A komolyabb választ eddig a Ḥizb Allah felörlő háborúja jelenti Libanon felől, az amerikai támaszpontok folyamatos bombázása Szíriában és Irakban, illetve egy meglepően hathatós blokád Jemen felől. Ezt leszámítva azonban csak nyilatkozatok történtek.
Bár ez a válasz eddig nagyon korlátozottnak és hasztalannak tűnt, az utóbbi két hétben Washington és Tel-Aviv egy sor támadást indított Palesztinán kívül. Olyan nyílt provokációk sora indult meg, mintha a cél egy teljeskörű háború kirobbantása lenne. Merthogy ezeknek a támadásoknak a gyakorisága és mértéke egyre csak növekszik.
Először jött Damaszkusz
December 25-én a mostanra már szinte napi gyakoriságúvá vált Szíria elleni izraeli támadások egyike során, a Damaszkusz külvárosát jelentő as-Sayyida Zaynab negyedben, ami egy síi zarándokhely és éppen ezért Teherán számára kiemelt jelentőségű Teherán számára merénylet érte Raẓī Mūsavī dandártábornok iráni katonai tanácsadót.
Mindez pedig azután történt, hogy Tel-Aviv nyíltan felvállalta, hogy egy másik, december 2-i támadás során ugyanazon a területen meggyilkolta az Iráni Forradalmi Gárda két katonai tanácsadóját.
Már a Forradalmi Garda két tisztjének a meggyilkolása is röviddel a után, hogy Szíria érkeztek jelentős esemény volt. Messze túl a túl a szír polgári lakosság és az állítólagos iráni állások “szokásos” bombázásán. Ám a Raẓī Mūsavī elleni merénylet egy egészen más szintet jelentett. Mūsavī az Iráni Forradalmi Gárda Jeruzsálem Erőinek egyik legkiemeltebb katonai tanácsadója, a 2020 januárjában az amerikaiak által Bagdadban meggyilkolt Qāsem Soleymānī tábornok közeli tanácsadója volt. Tevékenysége azonban kifejezetten Szíriára és Libanonra összpontosult, összekötőként dolgozott Libanon, Szíria és Irán között. Ezt a megbízatását állítólagosan a ‘80-as évek végén kezdte és kifejezetten szoros szálak fűzték a Ḥizb Allahhoz. Ezt a párt főtitkára, Ḥasan Naṣr Allah legutóbbi, január 4-i beszédében nyíltan ki is mondta.
Mūsāvī a Damaszkusz elleni 2011-ben indított háború kitörése után is Szíriában maradt és részt vett a legtöbb iráni katonai támogató misszióban. Az ő halála nem egyszerűen azt jelenti, hogy a Forradalmi Gárda elveszítette egyik legkiemeltebb és legtapasztaltabb parancsnokát, hanem azt az embert, akinek a legnagyobb ismerete volt Szíriáról és Libanonról. Bár 2023 októbere óta megszaporodtak ellene a merényletkísérletek és már a december 2-i támadás is jó eséllyel őt célozta, valamilyen oknál fogva Teherán nem hívta vissza.
Mindez Irán – és egyben Szíria – számára több érzékeny veszteségnél. Bár Tel-Aviv és Washington szók szőr hangoztatja, hogy Szíriában és Irakban számos titkos iráni ügynök által irányított milícia működik, Raẓī Mūsavī Irán hivatalos diplomatája volt, damaszkuszi követségének tagja. Az ellene elkövetett merénylet nem iráni titkosügynök kiiktatása, hanem egy iráni diplomata nyílt megölése.
Egy távoli front
2023 december 31-én az amerikai erők megsemmisítették a Jemeni Fegyveres Erők három rohamcsónakját és megölték annak tíz tagját. Ezek az erők a szana’ai kormány alá tartoznak. A szana’ai kormányt alapvetően az al-Ḥūtīk néven ismert Anṣār Allah Mozgalom irányítja.
Ez elsőre talán nem tűnik jelentős eseménynek, hiszen az utóbbi évtized különösen viszontagságos időszak volt Jemenben. Nem is tűnik úgy, hogy ennek sok köze lenne Gázához. Csakhogy amióta októberben megindult a Gáza elleni háború a térségben az eddig legelszántabb és meglepően sikeres válasza pont a távol eső Jemenből jött, nem a Palesztinához közeli frontokról. Ez a téma önmagában is hosszabb több részletet és elemzést érdemelne, mivel egy nagyon érdekes és összetett kérdés. Itt azonban elég arra rámutatni, hogy Szana’a már a mostani háború elején eldöntötte, hogy amennyire csak tud, visszavág Tel-Avivnak. Amit nem is szabad alábecsülni, ha figyelembe vesszük, hogy a legutóbbi jemeni háború során milyen meglepően pontos és pusztító csapásokat mért Szana’a Szaúd-Arábiára és az Emirátusokra. Október 26-án Jemen csapást mért egy izraeli katonai támaszpontra Eritreában, megölve egy tisztet, majd ezt követően szinte azonnal rakéta és dróntámadások át intézett a dél-palesztinai izraeli állások ellen. Ez a kísérlet a távolság, az egyiptomi légvédelem, majd a Vörös-tengeren felvonuló amerikai és brit tengeri erők miatt nagyon korlátozott volt. Elmaradt a korábban tervezettől.
Szana’a azonban hamarosan új, sokkal hatásosabb módot talált arra, hogy visszavágjon Tel-Avivnak és bejelentette, hogy amíg a Gáza elleni atrocitások nem állnak le és nem érkezik oda kellő mennyiségű segély, a jemeni erők minden a Bāb al-Mandib-szorost átszelni próbáló izraeli, vagy az izraeli kikötőkbe tartó hajót fel fognak tartóztatni. Amit meg is tettek. Azóta számos izraeli hajót foglaltak le, míg másokra drón-, vagy rakétacsapást mértek. A viszonylag kicsiny anyagi kár dacára, és hogy eddig nem volt halálos áldozat, ez a lépés annyira hatékony volt, hogy december végén a Bloomberg is azt taglalta, hogy a térségben működő szállítmányozó cégek fele már elkerüli a Vörös-tengert. Ez persze nagyon messze van Tel-Aviv kiéheztetésétől. Viszont olyan megterhelést jelent a szállítócégeknek, hogy a külföldiek többsége egy időre felfüggeszti itteni működését, az izraelieket pedig a csőd fenyegeti. Tekintve pedig, hogy igen nehéz hosszú ideig ilyen távolságban biztos háttérbázisok nélkül műveleteket végezni a már amúgy is feszített izraeli hadigépezetnek, erre a fenyegetésre Tel-Aviv nem is tudott maga válaszolni.
Pont, mint elején a háború kezdetén, amikor az izraeli hadsereg teljes zavarban volt, Washington azonnal lépett és katonai erőt küldött az izraeli kereskedelem védelmére. Hivatalosan az USA egy nemzetközi koalíciót hozott létre a tengeri hajózás biztonságának védelmére ezeknek a támadásoknak a fényében. Csakhogy az a tény, hogy a térségből egyedül Bahrain – az ötödik amerikai flotta központja – csatlakozott az egyébként csak nyugati országok alkotta koalícióhoz és Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter az akciót pont Tel-Avivban, Netanyahu oldalán jelentette be, kevés kételyt hagy a valódi célról. Arról, hogy vajon Washington legközelebbi térségbeli szövetségesei miért maradtak távol. Szintén érdekes, hogy az a Dzsibuti, amely országot eleve a Vörös-tenger déli kijáratának ellenőrzésére hasították ki és egy sor külföldi katonai támaszpontnak ad helyet szinten megtagadta a csatlakozást. Sőt kereken ki is állt Szana’a álláspontja mellett.
Ez az amerikai vezetésű koalíció egyelőre még csak készülődik és hamarosan ki fog bővülni, de ezzel együtt is különös Washington miért szánta rá magát egy ilyen hosszútávú misszióra. Miden hajó megvédése minden egyes támadástól túl nehéz feladat lesz és nem fogja meggyőzni a szállítmányozó cégeket, hogy ezt megkockáztassák. Az akció kiterjesztése egy Jemen elleni inváziója azonban még nehezebb, költséges feladat lenne, várhatóan ugyanilyen kicsiny eredménnyel. Merthogy az szinte kizárható, hogy Szana’át meg lehet félemlíteni.
Így tehát az amerikai támadás a jemeni hajók ellen, amikor azok egy hajót próbáltak meg elfogni a Bāb al-Mandib közelében váratlan és váratlanul kemény volt. Szana’a máris figyelmeztette Washingtont, hogy az ilyen akciókkal az amerikai erők közvetlen célpontot fognak jelenteni. Ezért különös, hogy az amerikaiak miért hajtották végre ezt a támadást. Miért szélesítik ki a konfliktust egy olyan területre, ami nem életbevágó, de az akció nagyon is költséges? Miért támadnak most, még mielőtt a koalíció rendesen fel nem áll?
Aztán minden felgyorsult
Mindez már intő jel volt, hogy az izraeli-amerikai tandem vagy óvatlanul a tűzzel játszik, vagy annyira önhitt saját sérthetetlenségében, hogy mostmár nyíltan provokálja ellenfeleit, főként Iránt. Bárhogy is, mindez valószínűleg az elrettentést szolgálja, hogy egyetlen front se lépjen közbe, amíg Tel-Aviv hadserege máris túlfeszített, kétfrontos háborút vív. Csakhogy az utóbbi hét során, szinte egyazon napon három olyan támadás is történt, ami után elszabadulnak az események.
Január 2-án egy izraeli drón három rakétát lőtt ki a Ḥamās egy irodájára Bejrútban. Ezzel megölték Ṣāliḥ al-‘Ārūrīt, a Ḥamās Politikai Hivatalának elnökhelyettesét, Ismā‘īl Haniyya Ḥamās vezető katonai tanácsadóját. Ez a merénylet teljesen illeszkedik is a Gáza elleni háború kontextusába. David Barnea Moszad igazgató odáig ment, hogy az október 7-i támadás minden tervezőjét le fogják vadászni, pont mint a müncheni olimpiát történt támadás után. Márpedig a Ḥamās második számú politikai vezetőjének megölése nem kis lépés.
Ami azonban nem illik a képbe, hogy ezzel egyidőben az izraeli vezetés arról beszél, hogy nem tervezik megöli a Ḥamās olyan gázai frontparancsnokait, mint Yaḥyā Sinwār, vagy Muḥammad Ḍayf. Inkább ki akarják utasítani őket Katarba. Mindez annak jegyében, hogy egy későbbi fogolycsere esetén létrejöhet ez a lehetőség, miközben a hivatalos cél továbbra is a Ḥamās megsemmisítése. Amint azt Netanyahu megígérte. Ennek a magyarázatnak vannak alapjai. Az ellentmondás ott van, hogy egy háború és mészárlás közepén az ellenségnek tekintett frontparancsnokokat politikai okokból nem támadják, de a frontvonalaktól messze egy politikai vezetőt megölnek. Hiszen háború van. Főleg a Ḥamās kapcsán van ebben kevés logika, hiszen a mozgalom az alapítók hasonlóan brutális megölése után sem omlott össze.
A hely és az időzítés szintén fontos. A támadásra pont akkor került sor, amikor arról szóltak a hírek, hogy küszöbön áll egy akár végleges tűzszüneti megállapodás a Ḥamās és Tel-Aviv között. A támadás után a Ḥamās ezt visszadobta. Szintén fontos, hogy al-‘Ārūrīt Bejrút déli negyedében ölték meg, ami a ‘80-as évek eleje óta a Ḥizb Allah hátországa. Január 4-i beszédében Ḥasan Naṣr Allah, a Ḥizb Allah főtitkára azt mondta, hogy a támadás után azonnal közvetítőkön keresztül Tel-Aviv megüzente, hogy a célpont csakis al-‘Ārūrī volt és semmilyen szinten sem a Ḥizb Allah ellen irányult. Vagyis az eddig korlátozott határháborút nem kellene, hogy elszabaduljon.
Ez a merénylet, főként, hogy Tel-Aviv nyíltan provokálja a Ḥizb Allaht, amit eddig a szervezet képességeit és elszántságát ismerve eddig elkerült, már önmagában is veszélyes fejlemény. A tét nyilvánvaló lett, mert a merénylet után nem sokkal bejelentették, hogy csütörtökön Ḥasan Naṣr Allah beszédet tart majd a helyzetről. Itt ki kell emelni, hogy a Ḥizb Allah de facto vezetője közismerten jó szónok, aki rendszeresen a tart beszédeket, amiket a térségben élőben szoktak közvetíteni. Egyrészt mert ezek megnyerők, másrészt mert mindig programot jelentenek a térségre nézve. Látszik belőlük, mi várható. Október 7-e óta Ḥasan Naṣr Allah egyetlen beszédet tartott, ami nagyon visszafogott volt és nagyon keveset lehetett kiolvasni belőle. Amikor tehát kiderült, hogy al-‘Ārūrī megölése után beszélt tart majd világos volt, hogy válasz fog következni.
Kiterjedt Irakra is
A helyzet még tovább fokozódott. Január 4-én az amerikai erők Irakban nyomon követték az iraki Népi Mozgósítás egy parancsnokának mozgását, majd amikor az a mozgalom egyik támaszpontjára ért rakétákat lőttek ki rá, megölve őt és a mozgalom hat tagját. A megölt parancsnok Mištāq Ṭālib as-Sa‘īdī, a Mozgósítás an-Nuğabā’ Brigádok nevű szervezetének katonai parancsnoka volt.
Ez a széles ernyőszervezet 2014-ben alakult rögtön azután, hogy a Dā‘iš elfoglalta Moszult és az iraki hadsereg szinte szétesett. Bár erős iráni támogatással jött létre és magja kezdettől több síi frakcióból állt, számos etnikai, a keresztények, de még szunni csoportja is van. Ez volt a fő katonai erő, amim megállította a Dā‘išt, amikor az Bagdad felé nyomult, majd a terrorszervezet legyőzése után is aktív mozgalom maradt. Hivatalosan része lett az iraki hadseregnek, de nagyrészt megtartotta saját belső szervezetét és önállóságát a hadvezetés általános ellenőrzése alatt. Ki kell emelni, hogy a Népi Mozgósításnak olyan belső önállósága és politikai befolyása van, hogy Washington gyakran állítja, hogy ez egy iráni szatellit és nyomást gyakorol Bagdadra, hogy számolja fel. Ezzel pedig az iraki kormányt egy nagyon kényes egyensúlyra kényszeríti.
Október 7. óta a Népi Mozgósítás több frakciója is bejelentette, hogy Palesztinát támogatva ha a háború nem áll le, akkor az izraeli hadi gépezetnek nyújtott támogatás miatt a szíriai és iraki amerikai támaszpontok legitim célpontokká válnak. Október 27. óta pedig ezek a csoportok több, mint száz támadást hajtottak végre a Irakban hivatalos nem is létező, Szíriában pedig teljesen törvénytelenül megszálló amerikai harcoló csapatokra. Elszórt amerikai válaszcsapások eddig is voltak, bár Washington állítása szerint eddig “csak” egy szerződéses polgári alkalmazott halt meg, katonái közül senki. Ez a mostani támadás azonban teljesen új szintet jelentett. Egyrészt mert egy katonai parancsnokot, az iraki katonai intézményrendszer egy ismert alakját ölték meg, másrészt mert ezt az iraki hadsereg egy telephelyén tették. Minthogy pedig a Népi Mozgósítás annak minden szervezetével és tulajdonával az iraki hadsereg részét képezi, ez támadás az iraki állam ellen.
Washington azt állítja, hogy csak az ellene elkövetett támadásokra válaszolt és elejét akarja venni minden további támadásnak, ez a lépés az ellentétes hatást éri el. Egyrészt nem fogja megállítani a támadásokat, melyek Washington szerint nem jelentettek érdemi fenyegetést. Vagy mégis? Másrészt az iraki szuverenitás ennyire nyílt és provokatív semmibe vétele most nyomás alá helyezte az iraki kormányt. As-Sūdāni miniszterelnök mostmár azt mondja, hogy az hivatalos poltikai az amerikai és nyugati csapatok minél hamarabb hagyják el Irakot. Ennél fogva pedig a Népi Mozgósításnak még inkább érdeke, hogy folytassa a támadásokat, ezzel is nyomás alá helyezve a kormányt, hogy az szakítsa meg a kapcsolatokat a “Nemzetközi Koalícióval”.
Sőt, még Irán is
Egy nappal korábban, január 3-án Irán keleti részén, Kermān városában kettős robbantásra került sor, több, mint 200 emberéletet követelve és százakat sebesítve meg. Nyilvánvalóan egy merényletnél többről volt szó. Üzenet volt, hiszen azért ilyen magas az áldozatok száma, mert most volt a negyedik évfordulója, hogy az amerikaiak megölték Qāsem Soleymānī tábornokot. Kermān a tábornok szülővárosa és itt található az emlékhelye is. Az ide tartó zarándokok megölése üzenet, példátlan támadás az egyébként nagyon is biztonságos országban, ahol elszórt támadások is csak a Pakisztánnal közös határ mentén fordulnak elő.
A Dā‘iš felelősséget vállalt a támadásért, de az állítás erősen kétséges. De ezzel együtt is, ismerve az “Iszlám Állam” és az amerikai csapatok közti kapcsolatot Irakban és Szíriában, hivatalosan kimondva, vagy sem, a teheráni vezetés azt fogja leszűrni, hogy a bűntett mögött Tel-Aviv és Washington áll. Ami beleillik a többfrontos támadásra, hogy elrettentsék Teheránt és szövetségeseit.
A tűzzel játszanak
Egy is ezek közli a támadások közli olyan súlyos, ami kemény válaszra kényszeríti az Ellenállás Tengelyét. Folyamatos légicsapások Szíria ellen és egy kiemelt iráni tanácsadó, egy diplomata megölése Damaszkuszban. Nyílt támadás a jemeni erők ellen. Merénylet egy Ḥamās vezető ellen a Ḥizb Allah magterületén. Merénylet az iraki fegyveres erők egy tagja, egy paramilitáris és poltikai csoport vezetője ellen, aki egyben az iraki állam tisztségviselője is, miközben egy katonai létesítménybe lép. Ezzel pedig teljesen semmibe véve az iraki szuverenitást és azt a hivatalos álláspontot, hogy már minden amerikai harcoló alakulat elhagyta Irakot. Majd a több, mind gyanús merénylét Iránban. Miközben folyik tovább a háború Gázában, sőt egyre fokozódik.
Ha a terv az, hogy elrettentik a Tel-Aviv és Washington ellen egyre növő ellenállást a térségben, akkor ez a már bizonyítottan sikertelen politika. Több gondot szül, mint amit megold.
Bármi is legyen a logika mögötte, ez láthatóan egy összehangolt politika Tel-Aviv és Washington között. Ezek a támadások azonban gyengének láttatják Iránt, Irakot, Szíriát és a Ḥizb Allaht, ha nem ütnek vissza. Qāsem Soleymānī megölése után Irán nyíltan bombázta az amerikai erőket az iraki ‘Ayn al-Asad támaszponton, csak hogy erőt mutasson. Most, január 6-án a Ḥizb Allah 62 rakétával megsemmisítette az izraeli Mīrūn támaszpontot, ami Észak-Palesztinában a fő megfigyelő, légiirányító és felderítő állomás. S ez még csak az elsődleges válasz volt.
#بالفيديو |
— الميادين لبنان (@mayadeenlebanon) January 6, 2024
مشاهد من عملية استهداف #المقاومة_الإسلامية في لبنان قاعدة "ميرون" للمراقبة الجوية التابعة لـ"جيش" العدو الإسرائيلي شمال فلسطين المحتلة👇#لبنان #الميادين_لبنان pic.twitter.com/jUzZVpYEie
Ez alkalommal a támadás jóval nagyobb és nagyobb körre is terjed ki. De vajon mi a cél? Milyen válaszokat szül még?