2021 április 22 csütörtök korai óráiban Szíriát újabb izraeli agresszió érte, mely katonai létesítményeket támadott a főváros, Damaszkusz közepében. Tel-Aviv szerint a célpont egy katonai helyszín volt Dummār-ban, ahol – állítólag – az iráni hadsereg is jelen van. Mint sokszor korábban, a kiterjedt támadást többségében visszaverték, azok a rakéták pedig, amik célt értek, minimális károk mellett négy szír katona sebesülését okozták. Az izraeli hadserő ismét agressziót követett el szuverén szomszédja ellen, azzal az ürüggyel, hogy Irán ellen harcol, bár az eredmények ismét ellentmondanak ennek.
A válasz, azonban gyors és világos volt, még annál is jobban sokkolta Tel-Avivot, mint amikor 2018-ban a szír légvédelem lelőtte egyik F 16-os vadászgépüket. A szír rakéta több mint 300 kiométert tett meg többségében ellenséges légtérben és a Negev- (arabul Naqab-)sivatagban ért földet Dimona kisváros közelében, egész Palesztina egyik legérzékenyebb pontján. Először nagyban úgy tűnt, hogy a cél az ottani félig titkos atomlétesítmény volt, de hamar kiderült, hogy az az üzenetnek csak az egyik része. A rakéta nagy valószínűséggel telibe találta a célpontját. Ezen túl pedig sokkot és zavart okozott a telepesek között, hiszen addig a légteret áthatolhatatlannak hitték. Ez a döbbenetes jelzés valószínűleg az utolsó csapás Netanyahunak, aki jelenleg is a kormányalakítással küzd és éppen ezért fűtötte fel az Irán elleni féltitkos háborút. Ami így, vagy úgy, de úgy tűnik, visszaütött.
Az izraeli verzió azt állította egy ideig, hogy a csapás iráni rakétatával történt. Az első órákban még az is terjedt a közösségi médiában, hogy a találat egyenesen Iránból érkezett. Ám ez a váratlan szír teljesítmény nagyban egy embernek, dr. ‘Azīz ‘Alī Isbar-nak köszönhető. Az ő szerepe a történetben maga is üzenet.
A szír csapás megrázta Tel-Avivot, ami után – állítólag – kiterjedt légicsapásokat végzett megszállt szír Ğūlān-fennsík körül a szír ütegek ellen, beleértve azt is, ahonnan a támadás érkezett. Az igazi döbbenetet azonban a rengeteg – sokszor ellentmondó – történet mutatta, amivel az izraeli vezetők megpróbáltak az esetet megmagyarázni, és tisztára mosni a légvédelem csődjét.
Mindez egy olyan időszakban történik, amikor nagy fejlemények vannak Szíria körül. Közeledik az elnökvalasztás. Egyik részről a Dā‘iš növelte létszámát a Szír-sivatagban, az amerikaiak támogatta Qasad szervezet újabb atrocitásokat követett el Kelet-Szíria lakossága ellen, illetve nőtt Damaszkuszon a diplomáciai nyomás és az amerikai szankció. Másrészt viszont a közvetlen fenyegetésekkel leszámoltak, iráni és orosz segítséggel pedig a gazdasági szorítás pusztító hatásai egy részét sikerült orvosolni.
Mindez egyben a Tel-Aviv és Teherán között egyre fokozódó küzdelem alatt történik. Ebben az iráni hajók és a Naṭanz elleni informatikai támadás jelentette az utolsó cseppet Irán számára.
Az eddigi felállás drámaian felborult, s ez rámutatott több olyan folyamatra is, amik már hónapok óta zajlottak.
Az a bizonyos sorsdöntő este
Az április 22-ei este szírek és izraeliek között történt eseményekkel nagyvonalakban már foglalkoztunk. Az izraeli haderő egy újabb előzmény nélkül agressziót hajtott végre Szíria ellen, amire válaszul Damaszkusz rakétacsapást hajtott végre. A rakéta megtett nagyjából 300 kilométert és Dimona mellett ért földet, ami az egyetlen – és hivatalosan tagadott – atomlétesítmény Palesztinában. Több korábbi háborús helyzetben komoly félelem volt, ha ez esetleg csapást szenved, akkor az a teljes telepes kormányzatot elpusztító katasztófát okoz. Ez az egyik fő ok, amiért Tel-Aviv annyira törekedett több légvédelmi rendszert is kifejleszteni. A Vaskupolát rövid, a Dávid parittyáját közép, míg a Nyíl 4 rendszert hosszabb távú eszközök ellen. Ez utóbbit mellesleg nagyrészt a Tomer gyárban készítik, szintén Dimonában. Pont ezt a gyárat érte találat, ami igen beszédes kettős üzenet. Meg kell jegyezni, hogy pusztán egy rakétát lőttek ki, ami tökéletesen telibe talált. Pont ez okozta a zavar az izraeli oldalon.
A magyarázatok széles tára mutatja, mekkora volt – és valószínűleg még mindig az – a zavar. Egy ideig az terjedt az izraeli médiában, hogy rakéta Iránból jött, míg egyes állítások arra a korábbi félelemre hivatkoztak, mely szerint az Iráni Forradalmi Gárda drónokat telepít Jemenbe, a találat pedig esetleg onnan történt. Ezzel a verzióval hamar felhagytak további magrázat nélkül. Könnyű belátni miért. Ha Irán képes lenne ilyen távolságból eléri célpontokat anélkül, hogy az izraeliek, mi több az amerikaiak észlelnék, akkor több mint furcsa, hogy az izraeli vezetés miért foglalkozott nyilvánosan hónapok óta egy közvetlen Irán elleni támadással. Nagyon ostoba kaland lenne.
Egy másik állítás, ami még csak nem is foglalkozott a rakéta ügyével – vagyis pont a lényeggel – a robbanásra összpontosított. Az izraeli Haaretz az állította, hogy ellenőrzött kísérleti robbantást hajtottak végre a Tomer gyárban, ami valamiképp félresikerült és ez okozta a pánikot. Ezzel finoman azt jelezték, hogy a helyiek túlreagálták az esetet, de nincs mitől félni. Bár ez a cikk nem is említi a raktétatámadást, ugyanazokat a képeket használta fel illusztációra, mint a mások által a szír rakétával foglalkozók. Vagyis a két eset valóban összefügg.
Az izraeli források további magyarázatai azt állították, hogy mindez egyszerűen egy az izraeli gépekre kilőtt szír légvédelmi rakéta, ami letért az útjáról és végül Dimonában ért földet. Ezzel azt állították, hogy a szír lövedékek rendkívül pontatlanok, soha nem tudnának ekkor távolságból ilyen pontosan célba találni, hasztalanságuk közismert. Ezt még alá is húzták egy nemrég április 8-án történt vitatott esettel, amikor egy újabb izraeli támadás után a szír légvédelem egyik rakétája – vagy roncsai egy része – libanoni területen értek földet. Ez a magyarazát azonban több oldalról is hibás. A szír légvédelmi rakéták többségében jól eltalálják a céljaikat és hatásosak, amint azt az izraeliek már egy F 16-osuk elvesztésével 2018-ban megtanulták. Soha többé nem is merészkedtek be a szír légtérbe. Az április 8-ai esetet illetően, az izraeli támadás nagyrészt Libanon fölül jött, így logikus volt, hogy rakéta náluk is becsapódjon. Ám az idézett roncs a szír határhoz igen közel zuhant le. Ez az híres rakéta Dinomát elérő rakéta viszont több mint 300 kilómétert tett meg. Egyes izraeli források szerint a levegőben fel is robbant. Ez a távolság azonban túl van a Pantsir, vagy a – 200 km-es hatóköre után elnevezett, bár egyes változásokkal 300 km-ig elérő – S-200 rakéták körén, amiket a szőr légvédelem átalában használ az izraeli csapások ellen. Maga a távolság igen valószínűtlenné tesz egy légvédelmi rakétát. Azonban az a tény, hogy a szír rakéta két órával az izraeli csapás után ért földet azt jelentené, hogy töltetet kilőtték az izraeli gépre, az levegőben maradt több mint két óráig, majd átszelte Palesztinát és mindezt az izraeli légvédelem reakciója nélkül. S mindez egyetlen rakéta volt, nem egy sorozat. Roppant gyenge magyarázatnak tűnik.
Netanyahu egyenesen odáig ment, hogy azt állította, az – eseményeket indító – izraeli támadások a szír rakétára válaszul történtek. Ezzel viszont közvetetten elismerte, hogy ez egyáltalán nem egy eltévedt rakéta volt. Mert azt a tényt semmi nem fedi el, hogy az izraeli légvédelem még csak nem is mozdult. A három rendszer egyike sem. Ami komoly sebezhetőséget mutat.
Ezt a problémát általában emberi hibának tulajdonították, azaz rosszul mérték fel, melyik rendszert kellene alkalmazni. Ez is igen valószínűtlen, hiszen minden izraeli katonai forgatókönyv több száz, ha nem több ezer egyszerre ellenük indított rakétával számol Palesztina, Libanon és esetleg Szíria legkülönbözőbb pontjairól. Ha ezeket az eszközöket egyesével értékelnék ki, annak pusztító következményei lennének. Bárhogy is, egyszerre egy sok sebezhetőség derült ki. Az izraeli magyarázatoknak maga a tömkelege, illetve annak teljes figyelmen kívül hagyása, hogy nem tudták megállítani a rakétát, mutatja mennyire meglepődtek. Kiderült, hogy nincsenek áthatolhatatlan egek.
A rejtélyes rakéta
A legtöbb izraeli forrás szerint, leszámítva az eredeti iráni rakéta történetet, a kérdéses eszköz egy szíriai SA-5, másnéven S-200-as rakéta volt. Egy azóta többször fejlesztett szovjet modell a ‘60-as évekből. Amint láthattuk ez szinte lehetetlen, bár úgy tűnik ez válik most a hivatalos verzióvá a nyugati sajtóban.
Egyes izraeli, de még néhány iráni forrás is ugyanakkor arra utalt, hogy a kérdéses rakéta egy újabb generációs Fāteḥ-110-es volt, annak a szírekkel közösen fejlesztett M-600 jelzésű verziója. A maga 300 kilométeres hatósugarával és 650 kilós töltetével ez már sokkal jobban illik a képbe. Ez egy szilárd hajtóanyagú föld-föld rakéta, amit közepes távolságú célok ellen terveztek. Miután Iránban és Szíriában is hadrendbe állt, valamikor 2011 előtt szállítottak belőle a Ḥizb Allahnak is.
Más, főként a közösségi médiában terjedő szír állítások szerint egy Ğūlān-2 típusú rakéta volt a valószínűleg használt eszköz. Ez az 1989-ben hadrendbe állított szovjet Scud-D rakéta helyi verziója, aminek hatósugara 700 kilométer, töltete pedig közel 1 kilotonna. Ezt Szíriában nagyban fejlesztették, de dacára bizonyos, a 2011 óta tartó háborúban tett állításokra, sosem használták élesben. Ez ugyan sokkal jobban illene a történetbe, de egy viszonylag régi és ismert alapmodell. Függetlenül attól, hogy a szírek mennyit fejlesztettek rajta, ezt az izraeliek bizonyára jól ismerik és nem kifejezetten valószínű, hogy ez ki tudta volna játszani az izraeli légvédelmi rendszereket.
Feltételezhetnénk persze dróntámadást is, hiszen Irán és szövetségesei komoly tapasztalatokra tettek szert etéren és ez tűnik a jővő harcászata irányának. Erre azonban sehol nem történt utalás egyik oldalról sem. Minden forrás kifejezetten rakétáról beszél.
Akárhogyan is történt, több kérdés maradt, mint biztos válasz, a kérdéses rakéta valódi típusa pedig egyelőre viszonylag rejtélyes marad. A “hivatalos” izraeli eltévedt rakéta verzió nyugodtan zárójelbe tehető. Vagyis ez vagy egy iráni rakéta volt – amit mostanra már hangosan ünnepelnének Teheránban -, vagy a szírek terveztek és fejlesztettek egyet, vagy valamilyen közös program.
Ki volt ‘Azīz ‘Alī Asbar?
A Dimonát ért találat után szinte azonnal a közösségi média szír oldalain mind ugyanaz forgott: ma torolták meg ‘Azīz ‘Alī Isbar halálát. De vajon ki volt ő, és mi köze van a mostani eseményekhez?
Ő egy kevéssé ismert tudós, illetve a Maṣyāf városában lévő és a szír védelmi minisztérium alá tartozó Szíriai Tudományos Kutatóközpont igazgatója volt. 2018 augusztusában merénylet áldozata lett a sofőrjével együtt, amikor az autóját felrobbantották. Akkoriban ez egy különös, kifejezetten bizarr eset volt, ami nagyon sok kérdést vetett fel a lehetséges okokról. Elsősorban azért, mert nem számított ismert névnek a közvélemény előtt, és még halála után is szinte semmit nem fedtek fel róla. Minthogy minden jel már akkor is a Moszadra mutatott és fizikatudós volt, úgy hitték, atomtudós lehetett, egyike a szervezet által Szíriában, Irakban és Iránban meggyilkoltaknak. S mert a kutatóközpontot meggyilkolása előtt több légitámadás is érte, igen valószínűnek tűnt, hogy már akkor is ő volt a célpont.
Csak most, ezután a döbbenetes csapás után tűntek fel hírek Isbar-ról, hogy ő volt Szíria rakétaprogramjának egyik vezetője. A programot erősen megrázták a 2011-es és 2012-es merényletek, amikor az ország még az ellene indított háború kezdeti szakaszainál tartott. Isbar halála rejtély maradt, egészen mostanáig. Ám, hogy neve ismét előkerült ebben az ügyben maga is üzenet.
Az üzenet
Ha figyelmen kívül hagyjuk az “eltévedt rakáta” gyenge elmétetét, akkor arra jutunk, hogy Szíria világos szándékkal pontos csapást mért. S minthogy ezt a csapást egy – bizonyos források szerint 5 – rakéta végezte el, világos is, hogy a cél egyáltalán nem a fizikai károkozás volt. Sokkal imkább a sokk, egy üzenet. De mi volt Damaszkusz célja? Úgy tűnik több üzenet is volt egyetlen csomagban.
Először is maga a célpont, Dimona is nagyon szimbólikus. Ez Tel Aviv évtizedek óta ismert Achilles-sarka. A pont, amit ha valaha közvetlen csapás érne, akkor az egész telepes állam romba dőlne. Damaszkuszban azonban pontosan tudják, hogy egy ilyen közvetlen találatra atomcsapás lenne a válasz. Azzal viszont, hogy nem véletlenszerűen odacsaptak a közelébe, hanem egy kulcsfontosságú gyárat találtak el, az üzenet az, hogy Szíria nagyon is pontos képességekkel bír. Nemcsak a rakéták, de a hírszerzés terén is. Lehetett volna a cél az atomreaktor is. S nyilván az üzenetbe beletartozott az is, hogy az izraeli légvédelem sebezhető. A legendásan legyőzhetetlen izraeli hadi gépezet nem mindenható.
Az sem lehet véletlen, hogy hiretelen a közösségi média tele lett ‘Azīz Ibrās nevével, bár korábban nem sokat említettek róla. Logikus feltételezni, hogy az információk egy része szír állami forrásokból jött most. Aminek üzenete, hogy az Ibrās vezette program nem állt le és az általa irányított projektnek máris vannak komoly eredményei.
Ugyanakkor, mi egy ennél fontosabb üzenetet is feltételezünk. Az bizonyos, hogy mindez kötődik a Tel-Aviv és Teherán között egyre gyorsabban elfajuló félig titkos háborúhoz. Még januárban, amikor az izraeliek addigi legnagyobb bombázasukat hajtották végre Szíriában főként annak keleti vidékére összpontosítva, az eset nagyon különös volt. Főként mert a találatot szenvedett célpontok egy része rég elhagyott raktár volt. Azóta az izraeli légicsapások egyre gyorsabban fokozódtak, szinte heti rendszerességűek lettek. Már akkor is azt feltételeztük, hogy Tel-Aviv elkeseredetten kutat valami után. Valami után, ami Iránból jön és esetleg Libanonba felé tart. Valami, amiről tudnak, de nem találják, és ezért minden kicsit is lehetséges célpontra véletlenszerű rendszerességgel csapást mérnek a siker reményében.
Értékelésünk szerint a szír válasz mögötti legnagyobb üzenet épp az volt, hogy a várt küldemény célba ért. Ez nem feltétlenül maga a rakéta, ami Dimonát eltalálta. Az már jó ideje készenlétben lehetett. Erre utal Isbar neve is a történetben. Vagy valami nagyon fejlett eszközről van szó, vagy valamiből komoly mennyiség, ami Szíriát és szövetségeseit képessé teszik, hogy komolyan visszaüssenek Tel-Avivnak és válalják a közvetlen háború esélyét. Valami, ami egyensúlyt teremtett. Akármi legyen is az, jó eséllyel idő kell hozzá, hogy kiderüljön. Ahogy az is közel három évbe telt, hogy megtudjuk mi állt ‘Azīz Isbar halála mögött.
A súlyosbodó szembenállás
Nem szabad a nemzetközi fejlemények szerepét alábecsülnünk az esetben. A konfliktus az USA és szövetségesei közt az egyik oldalon, míg Oroszország és Kína között a másikon egyre nő.
Ezzel egyidőben Washington egyfolytában méregeti Iránt, hogy térjenek vissza a JCPOA-hez – az atomalkuhoz -, vagy írjanak alá egy új verziót belőle. A mostani iráni kormánynak már csak pár hónapja maradt hivatalban, így már nem oldhatja meg a kérdést, de Rōḥānī elnök és a mögötte álló tábor nem akar bukni a következő választásokon és meg akarják előzni, hogy a Forradalmi Gárda vegye át az irányítást.
Április 18-án egy nyilatkozatában Rōḥānī már kifejtette, hogy nem szabad, a hadsereg adja a következő elnököt. Szóval jelenleg Teherán ezzel jelzi készségét a tárgyalásokra. Egyelőre nem feltétlenül egy igazi áttörés mértékéig, de annyira igen, hogy elég teret adjon a kompromisszumra kész politikai erőknek az állam átvételére Rōḥānī után. Akkor lesz majd lehetőség kiegyezésre és egy új JCPOA-re. Ezt az irányvonalat követi most Teherán az iraki közvetítéssel zajló tárgyalásokkal Szaúd-Arábia felé is. S pont ezt próbálja most meg Tel-Aviv mindenáron aláásni. Az izraeli vezetés megpróbálja kiprovokálni, hogy Irán valami meggondolatlant tegyen, ami megmérgezheti ezeket a békekísérleteket és egy új atomalkut. Mindezt pedig nemcsak Tel-Aviv, de maga Netanyahu személyes vélt érdekei miatt is teszik. Merthogy immár négy választás után sem volt képes stabilan kormányt alakítani. Úgy, hogy már függőben van az ötödik, olyan háborús helyzetet igyekszik teremteni, ami eddig mindig szolgálta őt.
A mostani szembenállás legújabb köre 2020 novemberében a Fahrīzāde iráni atomtudós elleni merényléttel indult. Ez is egy amerikai-izraeli közös akció volt – az egyik utolsó a Trump érában -, ami nagy veszteség volt Iránnak. Ezt követték az iráni szállítóhajók, főként olajszállítók elleni támadások. Ez vezetett a “hajóháborúhoz”, amiben Irán is most már visszaütött, s amit még az izraeli elemzők is ostoba és vesztésre álló vállalkozásnak tartanak. Ezt aztán az informatikai támadás követte Irán egyik legfontosabb atomlétesítménye, Naṭanz ellen. Ahogy egyre szaporodtak a provokációk mind közvetlen Irán ellen, mind szövetségesei ellen a szíriai légitámadásokkal, egyre elkerülhetetlenebb lett, hogy jöjjön valamilyen kemény válasz. Annyira, hogy februárban már Oroszország is jelezte, Szíria előbb-utóbb vissza fog csapni.
Az Irán elleni közvetlen megoldás mellett Tel-Avivnak van egy másik kifejtett célja az iráni hajók elleni támadásokkal, ez pedig Szíriához kötődik. Minthogy a szír olajkutak többsége amerikai megszállás alatt áll, fűtőanyaghiány és gazdasági válság állt be az országban. S minthogy az amerikaiakat nem lehet egyszerre kiszorítani, ezt a hiányt valahogy ki kell egyenlíteni. Erre Irán kész is, csakhogy eddig számos tankerét érte izraeli támadás.
Ám most április 22-én három iráni olajszállító – úton további néggyel – érkezett a szíriai Bānyās kikötőjébe, mégpedig orosz fedezet mellett. Erről a fajta együttműködésről Moszkva és Teherán még februárban állapodott meg. Azóta ez az első szállítmány. Eleddig Oroszország kész volt szemet húnyni az izraeli agresszióval szemben Szíriában, feltéve, hogy az csak az iráni érdekeltségek ellen irányult. Merthogy Moszkvának sem volt kedvére az iráni jelenlét. Február óta azonban az érdekeltségeket elhatárolták és egy új típusú együttműködés indult. Ezt jelezte Moszkva azzal, hogy Szíria esetleg hamarosan visszacsap, illetve az iráni olajszállítás fedezésével.
Világos mennyire fontos ez és mennyire bosszúszomjas most Tel-Aviv, mert az iráni hajókat máris izraeli dróntámadás érte, ami három ember halálát okozta és komoly károkat okozott.
Növekvő tétek Szíriában
Egyáltalán nem véletlen, hogy az események most pont Szíria körül szabadulnak el. Nagyjából egy hónap múlva elnökválasztást tartanak, amin Baššār al-Asad elnök jó eséllyel nyerni fog. Nemcsak szír, de nyugati elemzők is elismerik ezzel a szíriai háború gyakorlatilag lezárul majd, és utána minden függő ügy végére lassan pont kerül.
Ez talán jelentéktelennek hat, hiszen Washington máris jelezte, hogy nem fogja elismerni az eredményeket, de ettől a tét még magas. Mert ha Baššār al-Asad-ot sikerül megakadályozni valahogy a győzelemben, akkor a válság még elnyújtható. Éppen ezért a héten gyorsan növekvő nyomást láthattunk Damaszkuszon. Jelentések szóltak arról, hogy Dā‘iš csoportok a Szír-sivatagban hamarosan támadásra készülnek keleten. Erre már korábban is több jel utalt, tudván, hogy az amerikaiak Dā‘iš foglyokat szállítanak Irakból és Kelet-Szíriából at-Tanafba, hogy felhasználják őket. Ezek a jelentések többségben igazolást nyertek. Az amerikai zsoldban működő Qasad milícia is új támadásokat indított al-Qāmišlī városában és Kelet-Szíriában. Illetve szinten a héten, április 21-én az OPCW (Organization for Proliferation of Chemical Weapons – Vegyifegyver-tilalmi Szervezet) egy példátlan lépéssel megvonta Szíria tagsági jogait 2018-as állítólagos támadások ürügyén. Ez nyilvánvaló amerikai nyomásgyakorlás. Amint a sajtójuk pontosan rá is mutatott, a döntés inkább szimbólikus, de ez lehet az első lépése a szír elnök nemzetközi bíróság elé állításának. Eztán pedig következett az izraeli légitámadás.
Mindezeket a kihívásokat azonban viszonylag jól állták. Április 20-án az orosz és a szír légierő elpuszított egy Dā‘iš gyülekezőpontot a Szír-sivatagban 200 terroristát ölve meg. A Qasad kísérleteit megállították és orosz közvetítés indult, ami egyelőre lenyugtatta – bár meg nem oldotta – a helyzetet. Az izraeli agresszióra hosszú idő után válaszoltak. Illetve a gazdaság is most némi javulásának állt.
Új egyensúly formálódik. Az üzenet az, hogy együttes támogatással Szíria meg tudja magát védeni, ha kell nagyon fájdalmasan is. Az ügy minden bizonnyal nem ért véget, szinte biztosan további fokozodás lesz majd a választásokig. De most Damaszkusz sokkal jobb előjelekkel fogadja ezeket, mint 6 hónappal korábban.