Április 7. szerdán II. ‘Abd Allah jordan király, ha nem is közvetlenül, de egy írásos beszédben fordult a lakossághoz amiatt a válság miatt, ami akkor már egy hete, az előző péntek óta tartotta lázban az országot. Azon a péntek estén hirtelen nagyarányú letartóztatások kezdődte, főként a fővárosban, a média pedig puccskísérletről beszélt. Ezt a hatóságok és bizonyos tovabbi csatornák sietve cáfolták, de nagyarányú bizonytalanság uralkodott Jordániában. A legtöbben pedig a király fiatal feltestvérére, Ḥamza hercegre mutogattak. Az egymásnak ellentmondó állítások és forgatókönyvek közepette mint lehetséges trónbitorló, vagy egy esetleges puccs értelmi szerzőjeként ő került a figyelem középpontjába.
‘Abd Allah király beszéde ehét szerdán véget vetett a válságnak, legalábbis egyelőre. Mindenkit biztosított, hogy Ḥamza herceg immár saját személyes felügyelete alatt áll és minden rá vonatkozó kérdéssel a herceg nagybátyját bízta meg. A legfontosabb kérdésekre, hogy pontosan mi is történt és ki állt mögötte azonban nem adott választ. Így tehát ugyan a válság véget ért, de sok kérdést vet fel a királyi házon belüli és a Jordánia körüli regionális ellentétekről.
Minderre pedig egy olyan időszakban került most sor, amikor a viszony egyrészt Jordánia és Izrael között, másrészt Jordánia és az Izraellel “normalizáló” arab országok között kifejezetten feszült. Ehhez járultak a már korábban is létező feszültségek a királyi családon belül. A legtöbb jel tehát arra utal, hogy valódi kísérlet történt a régióban arra, hogy Jordániára az uralkodócsaládon belüli gondok mentén nyomást gyakoroljanak.
Azt valószínűleg még hosszú ideig homály fedi majd, hogy pontosan mi is történt. Ám míg az eset főbb vonalai felvázolhatóak, ez egyben egy tanulságos lecke is, hogy az arab erőpolitika milyen feszültté tud válni.
Egy rövid, de “fájdalmas” válság.
Április 3. pénteken, amikor a világ egy komoly részét még a húsvéti ünnepek kötöttek le, éjjel nagyarányú letratóztatások kezdődtek Ammanban és Jordánia bizonyos további részein. Kezdteben nagyon kevés részletet lehetett tudni, miközben a legtöbb csatorna igyekezett jelentéktelennek mutatni az esetet, vagy egy elfojtott puccskísérletről beszélt. Ám aznap este a szír állami tv-n mutatott képsorok már jelezték, hogy a letartóztatasi hullám komoly és kiterjedt.
A jordán sajtó “kísérletek az ország stabilitásának aláásására” kifejezéssel utalt a helyzetre – amiből sokan puccsra következtettek – és azt közölték, hogy közel 70 embert tartóztattak le. Ezek többségét nem nevezték meg pontosan, de a későbbi beszámolók alapján korábbi politikusok és katonai vezetők, illetve törzsi előkelők voltak. Három név azonban hamar napvilágot látott és ez ad némi betekintést, hogy igazából mi is történt.
E három név egyike Ḥasan ibn Zayd, aki a jordán királyi Hāšimī-dinasztia tagja, bár nem a mostani király közeli rokonai egyike. Ḥasan ibn Zayd, akinek bátyja, ‘Alī a jordan hadseregben szolgálva 2010-ben meghalt Afganisztában, szaúdi kettős állampolgár és döntően Rijádban él. Kevésbé ismert személyiség, inkább vállalkozó, de korábban ‘Abd Allah jordán király személyes megbízottja volt Szaúd-Arábiában. Ismert közeli kapcsolata a mostani rijádi elithez.
A második felmerült név Bāsim ‘Awaḍ Allah volt, a jordán királyi hivatal korábbi igazgatója, aki később ‘Abd Allah király személyes szaúd-arábiai megbízottja lett. Mi több, később Muḥammad ibn Salmān szaúdi trónörökös tanácsadója lett. Ezzel immár két ember is utal arra, hogy bármi történt is, valami köze ehhez Szaúd-Arábiának biztosan volt. Ez már csak annál is inkább lehetségesnek tűnt, mivel a szaúdi koronaherceg és emirátusi pártfogói az utóbbi években más arab országok belügyelibe való beavatkozással igen rossza hírnévre tettek szert. Ehhez a Katar ellen folytatott négy éves blokád kellően keserű emlék.
Pár nappal az állítólagos puccs után Fayṣal bin Farḥān szaúdi külügyminiszter egy kisebb delegáció élén hirtelen Ammanba repült kifejezve a szaúdi támogatást a jordán király iránt. Egyes vélemények úgy találgatták, hogy bár nagyon is lehetséges valamilyen részvétel Szaúd-Arábia részről az eseményekben, az nem élvezte Salmān király támogását és a delegáció pont ezt akarta bizonyítani. Ugyanakkor egyes jelentések arról szóltak, hogy a szaúdi delegáció követelte ‘Awaḍ Allah szabadon bocsátását és kiadatását Szaúd-Arábiának. Nincs arra vonatkozóan biztos hír, hogy ez meg is történt-e, de ha meg is történt, annak számos magyarázata lehet. ‘Awaḍ Allah talán része volt egy puccskísérletnek, a szaúdiak pedig ki akartak menteni védencükét. Esetleg a letartóztatasi hullám közepén kereszttüzbe került, a szaúdiak pedig ki akarták menteni ezt a nekik fontos személyt. Bármi is legyen az igazság, az ő neve hamarosan háttérbe szorult a harmadik és legfontosabb név miatt.
Ez a harmadik személy Ḥamza ibn Ḥussayn herceg. Ő a néhai Ḥussayn király még ma is élő negyedik feleségének, Nūr királynénak a legidősebb fia, aki többségében Anglia és Amerika között osztja meg idejét. Amikor ‘Abd Allah király 1999-ben trónra lépett Ḥamza herceget nevezte ki koronahercegnek, ám minden ilyen címétől 2004-től megfosztották. Ḥamza a családi hagyomány szellemében komoly katonai karriert futott be és viszonylag szürke életet élt esetleges pótörökösként.
A válság éjjelén számos forrás arról számolt be, hogy házi őrizetbe került, vagy akár le is tartóztatták. Ezt a jordán hatóságok hamar cáfolták és azt közölték, hogy a herceg semmilyen módon nincs “feltartóztatva”. Azon az estén azonban a herceg feltöltött egy videó üzenetet, azt állítva, hogy a vezérkari főnök megkereste, felszólítva ne tegyen lépéseket és ne lépjen kapcsolatba emberekkel, ami veszélyeztethetné az állam biztonságát. Később ugyanazon este folyamán egy második hosszabb videót is feltöltött, megmagyarázva a történteket. Ebben azt állította, hogy ismerősei többségét letartóztatták és őt is arra kérték, hogy ne hagyja el a házat, a háza körüli őrséget visszavonták és a kommunikációs csatornákat elvágták. Ez valóban egyenlő a házi őrizettel, még ha nem is hivatalosan kimondva. Később pedig megjelent egy felvétel is a Ḥamza herceg és a vezérkari főnök közötti aznap esti beszélgetésről, ami nagyrészt igazolta a herceg állításait.
Elmondása szerint ezeket a lépéseket a vezérkari főnök és a hirszerzés igazgatója azzal igazolta, hogy olyan rendezvényeken jelent meg és olyan emberekkel lépett kapcsolatba, ami az állam elleni felbújtáshoz vezetett. Ami igazolható is. 2020 agusuztusában már például Ḥamza herceg egy olyan fórumon jelent meg Ammanban, ahol a dühöngő korrupcióról és az állam rossz vezetéséről beszélt, ezzel indokolva, hogy a fiatalok elhagyják az országot. Ugyanez a dacos, a vezetést kritizáló magatartás pedig az április 3. esti második videóból is jól kitűnt, amivel az államvezetést kritizálta, még ha nem is közvetlenül magát a királyt.
Nem sokkal a válság kitörése és a diplomáciai nyilatkozatok első hulláma után egyes államok támogatást ígértek, míg mások élesen ítélték el a Jordániába ügyeibe való külső beavatkozást. Az elemzők nagyrésze is csak találgathatott, hogy vajon pontosan mi történhetett. A legtöbb jordán forrás két különálló – egymásnak nem teljesen ellentmondó – forgatókönyvvel állt elő. Egyesek, főként a külföldön élő ellenzéki személyiségek azt állították, hogy Irán, vagy más térségbeli állam a királyi család egyes tagjait felhasználva megpróbálták kihasználni az egyre nagyobb elégedetlenséget az országban és puccsot próbáltak meg végrehajtani. Ami ugyan eddig elbukott, de még nem ért véget. E verzió szerint Ḥamza herceg felhasználta anyja, Nūr anyakirályné kapcsolatait, hogy trón megszerzéséhez támogatókat szerezzen. A másik forgatókönyv szerint, amit főleg az országon belüli, sok esetben szintén ellenzéki vélemények osztanak, Ḥamza herceget talán felhasználták egy puccskísérletre, vagy talán nem, de mögötte jóval nagyon erők mozdultak meg az Öbölben, akik megpróbálták megingatni a király helyzetét. Mindez esetleg bosszú volt az uralkodó nemrég tett lépései miatt, amiket Palesztina, Izrael és a formálódó izraeli-öböl szövetség kapcsán tett.
Vagyis mind a két tábor arra jutott, hogy bármilyen szerepet is játszott Ḥamza herceg az eseményekben, az másodlagos. Ami valójában történt, az egy puccskísérlet, vagy egy leleplezett manőver elégedetlenség szítására, kihasználva az országban uralkodó gazdasági válságot. A fő különbség köztük az, hogy ez a külföldi beavatkozás az Öbölből az Emirátusok és Szaúd-Arábia, vagy ellenkezőleg, Irán és szövetségesei részéről történt-e. Azt azonban nem lehet kizárni, hogy mind a két tábor dolgozott valamin.
Mind a két forgatókönyvnek van valós alapja. Ám, hogy megérthessük a kapcsolatokat, meg kell néznünk az uralkodócsaládon belüli törésvonalakat, amik mentén a mostani válság kitört.
Királyi viszály
A mostani messze nem az első eset, hogy a Hāšimī családon belüli ellentétek diplomáciai válságot okoztak volna. Először is, bár ‘Abd Allah király élvezi egyetlen teljes fivére, Fayṣal támogatását, viszonya apja másik három feleségének gyermekeivel már kevésbé alakult jól. Ezek a viszonyok még csak feszültebbek lettek, miután a király 2004-ben elmozdította féltestvérét, Ḥamzát a koronahercegi posztról, hogy saját fiának készítse elő az öröklését. Mind a két másik királyi oldalágat, a néhai király harmadik és negyedik feleségének gyermekeit belengte a pletyka, hogy a király ellen szervezkednek.
Az utolsó nagyobb incidens 2019 júliusában történt, amikor ‘Abd Allah király féltestvére, Hayā hercegnő, a dubaji uralkodó felesége gyermekeivel együtt megszökött az Emirátusokból Jordániába, majd onnan Londonba. Akkor nagyon valószínűnek tűnt, hogy Hayā hercegnő édestestvérével, ‘Alīval részt vettek valamilyen szervezkedésben a jordán állam ellen, nagyon hasonlóan a mostani eseményekhez. Hayā hercegnő aztán sosem tért vissza sem az Emirátusokba, sem Jordániába, de az eset akkor komoly feszülséget okozott a két ország között. Később ez lett az egyik fő oka, amiért a két ország útjai különváltak. Bár Hayā hercegnő és ‘Alī herceg – aki ma is Jordániában él és semmilyen kapcsolatba sem hozták a mostani válsággal – nincsenek kifejezetten jóban a királlyal, a mások tábornak, Nūr anyakirályné gyermekeinek sem szövetségesei. Akik közt Ḥamza a legidősebb. Elmondások szerint ennek a tábornak az igazi vezére valójában az anyakirályné.
Mind a két tábor rosszban van a mostani királlyal és közvetlen családjával, ami néha a felszínre is kerül, de ezt mindig gyorsan elfolytották. A mostani válság mindenképpen jól illik az események eddigi láncolatába és talán valóban a családi dráma egyik újabb fejezete volt.
Ezeket a szálakat csak tovább kuszálják a királyi család további oldalági tagjai, akik közül sokan kettős állampolgárok és kiváló kapcsolatokkal bírnak úgy a térségben, mind nyugaton. Vagyis a királyi családon belül számos elégedetlen csoport lehet, akik mind megpróbálják kihasználni a maguk javára a nehéz időket a királyságban. Ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyos külső, vagy belső erők a – szinte teljesen a király köré épült – jordán vezetés megingatására hamar találhatnak egy esetleges trónkövetelőt.
A térség
Fontos megérteni, hogy Jordánia nagyon kényes helyzetben van. Ez volt Egyiptom után a második arab ország, ami Wādī ‘Arabában elismerte Izraelt 1994-ben, de a két állam közt sosem alakult ki szoros kapcsolat. Az I. világháború utáni évtizedekben, a Hāšimī-dinasztia, miután megkapta Jordániát és Irakot megpróbálta visszaszerezni régi birtokait, Mekkát és Medinát, amit az alakuló szaúdi állam vett el tőlük. A kapcsolat Szaúd-Arábiával, főként miután Irakban megdőlt a monarchia, lassan függőséggé alakult át. Jordánia függeni kezdett az amerikai jóindulattól és a ‘70-es évektől a szaúdi-öböl anyagi támogatástól. Ez a függőség egyre nagyobb lett az Öböl segélyei iránt, amit szívesen meg is adtak, nehogy egyszer Jordánia Egyiptom, Szíria, Irak, vagy akár Izrael markába hulljon. Minthogy a jordán gazdaság nem képes kielégíteni az állam minden igényét a meglévő katonai kiadásokkal és ellenfelekkel több fronton is, ez a kapcsolat az Öböl fennhatóságát jelenti Jordánia fölött. Egyben a függőség azt is jelenti, hogy a térség ügyeiben bármi is legyen Amman érdeke, vagy álláspontja, az soha nem mehet szembe Rijád és szövétségesei álláspontjával.
Ugyanezen a szinten kötődik Jordánia az USA-hoz, minthogy az a legnagyobb katonai támogatója és egyben garantálja biztonságát. Ez viszont azt is jelenti, hogy az amerikaiaknak gyakorlatilag szabad kezük van Jordániában, hogy katonai támaszpontokat hozzanak létre akár most Szíria, akár korábban Irak ellen. Ami nyilván sok ellenséget szerzett Jordániának. Ezek egyike Irán, ami kifejezetten paranoiás érzéseket vált ki Ammanban. Ez az elkötelezettség az amerikaiak felé egyfajta biztonsági garancia is volt Izraellel szemben, és bizonyos jogokat garantált jordán uralkodóháznak, hogy Jeruzsálem keleti részének védnőkei maradjanak.
Amman egyik legnagyobb félelme azonban, minthogy lakossága nagyobb része palesztin, hogy egy nap Izrael beolvasztja Ciszjordániát. Ezzel Jordánia “pótország” lenne a palesztinok számára, ahová Izrael át fogja kényszeríteni arab lakossága döntő részét. Minthogy 1973-ban egyszer már valóban történt hatalomátvételi kísérlet a palesztinok részéről, ez az aggodalom érthető is. Ezek azok a körülmények, amik végül 1994-ben kiegyezésre bírták Jordániát Izraellel.
Érzékeny egyensúly ez, amit eddig sikerült fenntartani. Legalábbis Trump hatalomra jutásáig, akivel Jordániának nagyon feszült viszonya volt. Egy elfojtott, de nagyon is éles ellentét volt az utóbbi négy évben Amman és Washington között Trump Izraellel kapcsolatos politikája miatt, illetve amiért erőltette a normalizálási folyamatot.
Az teljesen világos Ammanban, hogy amikor teljessé válik az Öböl és Izrael közti teljes szövetség, akkor többé nem lesz öbölállam, ami gátolná az izraeli “pótállam” tervet. Jordániát éppen ezért nagyon frusztrálta is a normalizálási folyamat, minthogy jól látta benne a veszélyt a saját érdekeire. Csakhogy maga az állam már egyszer kiegyezett Izraellel és eleve nincs is forrása komolyabb ellenállást kifejteni. Ezt a feszültséget pedig folyamatosan tetézte, hogy Trump kihívóan semmibe vette a jordán tiltakozásokat.
Ez nagyjából az a keret, amiben a mostani események értelmezhetőek.
A gyülekező felhők
Trump utolsó pár hetében, amikor már nyilvánvaló volt, hogy vesztett és Washington politikája majd változik, az is világos lett, hogy normalizálási folyamat nem vezet majd el ahhoz a nagy átalakuláshoz, amit elképzelt. Függetlenül attól, hogy ez hogyan hat az izraeli kapcsolatokra Marokkóval, vagy Szudánnal, nem lesz egy az egész térséget átfogó átváltozás. Születik azonban ennek eredményeként egy új izraeli-emirátusi szövetség, amihez talán Szaúd-Arábia is csatlakozik hamarosan. Ez a Jordánia körül fonódó hálózat azonban egyre több gondot okoz most, hogy Washington fogadóképesebb a jordán panaszokra.
Két esemény is folyamatban van most, ami motiválja a térségbeli lépéseket. Az izraeli választások az egyik, mely már a negyedik két éven belül és még mindig nem hozott világos eredményt. A másik a másfél évtized után májusra és júniusra újra kiírt palesztin választások. Az utóbbi jelenti majd az elnökválasztást, amelyen Maḥmūd ‘Abbās jelenlegi elnök már valószínűleg nem indul majd. Mind a kettőnek nagy hatása van a formálódó izraeli-emirátusi szövetségre. Egyrészt a terv támogatóinak fontos, hogy Netanyahu hivatalban maradjon, ami most éppen nem tűnik valószínűnek. Másrészt a legtöbb a térségben érdekelt államnak megvan a maga jelöltje Palesztina élére.
Az Emirátusok nyilván döntő szereplő ebben és Abū Zabī koronahercegének – az állam de facto vezetőjének – tanácsadóját, Muḥammad Daḥlān-t próbálják elnökké tenni. Daḥlān nagyon is szívesen térne vissza a palesztin belpolitikába, miután ‘Arafāt halála után ‘Abbās száműzte. Maga is lelkes támogatója, ha nem egyenesen tervezője az izraeli-emirátusi szövetségnek és átalában véve a normalizálásnak. Az ő irányítása mellett az ún. “kétállami modell” Izrael és Palesztina között átléphető lenne. Az Emirátusok Izrael képében egy új, erős szövetségesre tennének szert, Tel-Aviv megkapná Ciszjordániát és egész Jeruzsálemet, a palesztin kivándorlók új hulláma pedig – Daḥlān vezetése alatt – új otthont kapnának Jordániában.
Pontosan ezért életbevágóan fontos mind a két választás Jordániának. Változást szeretne látni Tel-Avivban, és egy új palesztin vezetést, ami elkötelezett a kétállami modell mellett, hogy Palesztina továbbra is szigetelés legyen maga és Izrael között. Éppen ezért lehet most egy puccs Jordániában több országnak is az érdeke.
A sötét felhők hónapok óta gyülekeztek már. Az első nagy összecsapás a mostani események lancolatában március 11-én történt. Jordánia ma is a jeruzsálemi al-Aksza mecset védnöke és bizonyos jogokat gyakorol a szent helyek fölött. Ez a Hāšimī család fontos kiváltsága, amiben nem egyezkedik és amit Izrael is elismert az 1994-ben Jordániával kötött rendezésben.
Március 11-re be volt tervezve, hogy a jordán koronaherceg látogatást tesz majd Jeruzsálemben meglátogatva a helyi muszlimokat. Ez támogatást akart jelenteni a közelgő választásokon az Amman támogatását élvező jelöltek számára, de egyben része volt a koronaherceg népszerűsítésének is, hogy egy nap király lehessen. Ám az utolsó pillanatban a látogatást törölték. Jordánia szerint az ok volt, hogy az izraeli erők az utolsó pillanatban megváltoztatták a körülményeket azon az alapon, hogy Jeruzsálem biztonsági és egészségügyi okokból lezárás alatt áll.
‘Abd Allah király élesen reagált és ígéretet tett, hogy megvédi a keresztény és muszlim szent helyeket Jeruzsálemben, mondván, hogy ez a kérdés számára “vörös vonal”. Az izraeli vezetés nyílt gúnyolódassal válaszolt Jordániát “összeomlóban lévő államnak” titulálva, utalva arra, hogy az csak Izrael érdekei miatt létezik egyáltalán. Ám a jordán válasz meglepően gyorsan érkezett. Szinte majdnem ugyanakkor, amikor a jordán koronaherceg Jeruzsálembe tervezett látogatni, Netanyahu épp első hivatalos útjára készült az Emirátusokba. Ez nagy lökést adott volna neki a március 23-ra kitűzött választásokon. Jordánia azonban visszavonta az engedélyt, hogy Netanyahu gépe átrepüljön a légterén. Az engedélyt végül mégis megadták, de csak az utolsó pillanatban, amikor találkozót már lemondták. Bár ez csak egy kis sértés, de nagy megaláztatás volt Netanyahunak.
Csakhogy Jordánia húzása nemcsak Netanyahunak ártott. Az Emirátusok is megalázva érezte magát. Mentve a menthetőt Abū Zabī végül bejelentette, hogy eleve nem is akarta megtartani a találkozót “nem kívánva szolgálni Netanyahu választási kampányát”. Nehezen tudható melyik állítás igaz, hogy az Emirátusok valóban nem is akarta ezt a találkozót, vagy ez csak ürügy volt, de mindenképpen kínos jelenet volt ez az új izraeli-emirátusi szövetségnek.
Az érdekek hálója
A szálak ezen a ponton érnek össze. Merthogy a normalizálási folyamat eleve nagy feszültséget jelentett Jordánia és az Emriátusok között. Ez aztán a Hayā hercegnő körüli botránnyal kapott egy személyes szálat is 2019-ben a jordán király és Dubaj uralkodója között. Személyes és politikai szálak és érdekek is voltak abban, hogy feszültséget szítsanak Jordániában, erre pedig meg is voltak az eszközök az Emirátusokban és Szaúd-Arábiában. Itt érdemes utalni arra, hogy puccs során letartóztatott személyek egy része szaúdi kettős állampolgár volt. Aztán mindez további vetületét kapott az Jordánia és Izrael között most egyre növő feszültséggel. Az időzítés is pont alkalmas volt, hiszen hetek óta tüntetések zajlanak az országban az egyre rosszabb megélhetési és gazdasági körülmények miatt, amiket katasztrófálissá tetézett a korona járvány.
A részletek arra mutatnak, hogy bármi történt is április 3-án, abban sok külföldi kéz is érintett volt. Ezt a király április 7-ei nyilatkozata is alátámasztja, amikor arra utalt, hogy a viszály kívülről és belülről egyaránt fakadt. Erre már a legelején is utalt mindenki. Arról is szóltak meg nem erősített híradások, hogy Ammanban az emirátusi követség vesztegzár alá került, de emlegettek szaúdi érintettséget is. Arról is szólt híradás, hogy egy később izraeliként – valószínűleg hírszezési tiszt – azonosított személy kapcsolatba lépett Ḥamza herceg feleségével, Basma hercegnővel, felajánlotta, hogy ha szükséges, családjával együtt Izraelbe menekíti. Ugyanezen források szerint Netanyahu tudott a készülő válságról és szólt is róla Washingtonnak.
A válság kitörése után a nemzetközi reakciók gyorsan érkeztek. A legtöbb állam elítélt minden esetleges beavatkozást Jordánia belügyeibe és kifejezte támogatását. Érdekes módon pont az Emirátusok hallgatott. Mégis a legbeszédesebb Biden elnök reakciója, aki nemcsak támogatásáról biztosította a királyt, hanem azt is kifejezte, hogy Amerika elkötelezett a “kétállami megoldás” mellett. Ez pedig arra utal, hogy Washington tökéletesen tisztában van azzal mi történt és meg akarta erősíteni, hogy fő kérdésben egyetértés van. Jordánia nem lesz “pótállam”.
Mi szűrhető le?
Érdekes körülmény, hogy minden jordán forrás úgy kezeli az esetet, mintha nyílt titok lenne, amiről senki nem akar beszélni. Végül a királyi “megoldás” az ellenzék nagyrészének bebörtönzése lett, beleértve ebben Ḥamza herceget is. Igaz ő “csak” nagybátyja gyámsága alá került.
A jelek arra utalnak, hogy valószínűleg egy izraeli-emiratusi(-szaúdi?) kísérlet történt. Nem feltétlenül ‘Abd Allah király leváltása volt a cél, hanem, hogy megingassák az államot és világos üzenetet küldjenek. Hogy a jordán király hajlíthatóbb legyen. Akár átlátta a körülményeket, akár nem, ennek valószínűleg része volt Ḥamza herceg, aki jó eséllyel jóhiszeműen, de nagyon naívan viselkedett.
A jordán állambiztonság valószínűleg tudta, hogy valami készülődik, de abban nem voltak biztosak, hogy ebben a volt koronaherceg mennyire érintett. Amikor ez valószínűvé vált egy megelőző csapás mellett döntöttek. Valószínű, hogy Ḥamza herceget egs külső hatalom felhasználta egy puccskísérletre, de hogy pontosan melyik, az csak találgatható.
A válság egyelőre véget ért, mivel a puccskísérlet elveszítette kijelölt vezetőjét. Ez azonban nem jelenti, hogy az ügy ne bukkanna fel esetleg újra. A regionális és a gazdasági körülmények továbbra is nagyon rosszak Amman számára. Vannak további Hāšimī hercegek is, akik még szerencsét próbálhatnak. Egyelőre Amman valószínűleg a palesztin választásokra összpontosít majd. Ha azokon Amman számára kedvező eredmény születik, akkor a legrosszabb elkerülhető. Ha nem, akkor ugyanez a válság egyre súlyosabb formában még többször fog ismetlődni.