Az elmúlt hét végére, ami már hónapok óta a levegőben lógott bekövetkezett. Szana’a erői elértek Ma’rib városának kapuihoz Jemen északi részén, ezzel pedig az utolsó komolyabb szaúdi hídfőállás eleste már csak idő kérdése. Ennek valószínűségét csak tovább növelte a helyi szaúdi szövetségesek legutóbbi veresége Ta‘azz körül még csak további eredményeket jelentve az al-Ḥūtī Mozgalomnak; illetve a jemeni erők újabb bombázásai a legfőbb szaúdi létesítménynek ellen mélyen a királyság területén belül.
Rijád elkeseredettsége teljesen nyilvánvaló lett, amikor március 22-én Fayṣal ibn Farḥān szaúdi külügyminiszter egy átfogó szaúdi békekezdeményezést jelentett be. Ez egy azonnal fegyverszünetet irányzott elő ENSZ felügyelet mellett, a szana’ai reptér és al-Ḥudayda kikötőjének – Szana’a fő érintekézési pontjainak a külvilágra – részleges újranyitását és egy átfogó kiegyezést folyamatot az érintett jemeni felek között. Beleértve ebbe az al-Ḥūtīkat is. Rijád kész befejezni katonai szerepvállalását és kivonulni, de még mindig feltételeket támaszt. A kezdeményezést Szana’a kereken visszautasította és az eddigi legnagyobb dróntámadással válaszolt Szaúd-Arábia ellen.
Mindezek a fejlemények egy olyan időszakban következnek most, amikor Washington viszonya a szaúdi királysággal minden korábbinál rosszabb, miközben Rijád fő riválisa, Irán eredményeket ér el a regionális kapcsolatokban. Nemrég Szaúd-Arábia úgy próbált enyhíteni a szorításon, hogy megbékélt Törökországgal és Katarral. Ezek egyrészt nyújtottak is támogatást, másrészt beléptek közvetítőként, de mindez egyelőre kevés segítséget jelent.
A Jemen elleni szaúdi háború, vele pedig a térség fölötti szaúdi hegemónia minden reménye a végéhez ért. Ez szinte biztosan nagy változásokat fog előidézni a térség viszonyaiban, mivel Rijád szerepe visszaesik, miközben Szana’ában egy új erőközpont születik. De ez vajon az egész jemeni háború végét is jelenti? Vagy csak egy még elkeseredettebb küzdelem nyitánya a már amúgy is lepusztított országban?
Ma’rib kapui
Március 22-én a híradások jelentették, hogy Szana’a erői végre elértek magának Ma’rib városának a kapuihoz. Ez már hónapok óta a levegőben lógott, miután a Hādī jemeni elnökhöz hű csapatok összeomlottak és a szaúdi csapatok gyorsan szorultak vissza. Az utóbbi pár hétben teljesen világos volt, hogy nagyobb elszántsággal az al-Ḥūtī erők már lerohanhatták, és valószínűleg el is foglalhatták volna a várost, amit Szana’a félhivatalosan ki is mondott. Az előrehaladást azonban szándékosan késleltetik. A hivatalos ok a veszteségek csökkentése és a civil lakosság kímélése, de valószínűbb, hogy Rijádot akarják politikai engedményekre kényszeríteni. Ami végül meg is történt pont ugyanazon a napon a szaúdi béketerv formájában. Valószínűleg ez az utolsó komolyabb kísérlet a megegyezésre.
Amikor Ma’rib elesik, a frontvonalak ismét nyitottak lesznek és nem lesz közvetlen nyomás Rijádon. Egyben a szaúdiaknak nem nagyon lesz mit veszíteniük már. Vagyis a háború végeredmény nélkül még évekig elhúzódhat annak függvényében, hogy a szaúdi gazdaság mit képes elviselni.
Miközben a Ma’ribért folyó küzdelem a végéhez közeledett, Rijád helyi jemeni szövetségeseit arra bíztatta, hogy nyissanak új frontot Ta‘azz-nál. A támadás napok alatt összeomlott és Szana’a itt is további teret nyert. Az utóbbi két hétben arról is szólnak jelentések, hogy Rijád segítséget kért Törökországtól. Ankarától azt kérték, hogy szállítson modern drónokat, illetve vesse be Szíriában képzett zsoldosait Jemenben, ahogy azt korábban sikerrel tette Líbiában és Azerbajdzsánban is. Vannak arra utaló jelek, hogy ez folyamatban is van, de egyelőre ennek még nincsenek látható eredményei.
A politikai és regionális fejlemények tükrében nagyon valószínűnek hat, hogy Ma’rib mostmár ütőkártya, nyomásgyakorló eszköz Rijáddal szemben. Ha elesik, az a szaúdi katonai gyengeség végső bizonyítéka lesz és elvész minden képessége, hogy érdemben befolyásolja a politikai folyamatokat. Ez a megaláztatás azonban még elkerülhető, ha Rijád képes engedményeket tenni úgy Szana’a felé, mint az egész térségben.
A békekezdeményezés.
Pont azon a napon, amikor először szóltak a híradások összecsapásokról Ma’rib közvetlen közelében, Fayṣal ibn Farḥān szaúdi külügyminiszter egy átfogó békekezdeményezést jelentett be. Az “ajánlat” értelmében azonnali tűzszünet állna be minden jemeni fronton. A szaúdi csapatok leállítanának minden katonai cselekményt és teret engednének az ENSZ ellenőrzésnek garanciaként. Emellett Szana’a reptere – szinten ENSZ felügyelet mellett – ismét fogadhatna gépeket bizonyos korlátozások mellett és bizonyos mértékű fogalom előtt megnyitnák al-Ḥudayda kikötőjét.
Ezzel a szana’ai kormány bizonyos mértékű nemzetközi elismerést nyerne, valamint hivatalos hozzájutást a nemzetközi áru- és személyforgalomhoz. Képviselői tehát megjelenhetnének a nemzetközi fórumok előtt, az ellenrözése alatt álló területekre pedig ismét juthatna ellátmány. Amiből a legfontosabb az élelmiszer és a fűtőanyag. Merthogy az energiaforrás a Jemen elleni szaúdi blokád egyik legszorongatóbb oldala, egyben a Ma’ribért folyó harc egyik fő eleme, ugyanis a tartomány viszonylag gazdag olajban. Szana’a levegőhöz, gazdasági ellátmányhoz jutna, a teljes politikai izoláció pedig véget érne.
E pontok mellett a szaúdi kezdeményezés azonnali és átfogó béketárgyalásokra hív fel nemzetközi felügyelet mellett, azaz olyan jemeni-jemeni párbeszédre, ami nemrég Líbiában sikeres receptnek bizonyult.
Szana’a szinte azonnal visszautasította a kezdeményezést, de jelezte, hogy kész valami hasonlóra feltételek nélkül. Két fő eleme van annak, hogy az Anṣār Allah Mozgalom vezette kormány Szana’aban elutasította a kezdeményezést. Először is a győzelemtől pár lépésre nem akarnak elfogadni feltételeket és teret engedni a nemzetközi gyámságnak. A blokád teljes feloldását akarják a béketárgyalások első lépéseként. Szana’a egyben jelezte, hogy kész tárgyalni Rijáddal és jemeni ellenfeleivel is, de két külön folyamat részeként. Röviden, nem akar szaúdi beleszólást a belső rendezésbe, tudván, hogy így a tárgyalások végtelen ideig elhúzódhatnak és a szaúdiaknak nagy befolyásuk maradna a végeredményre. Ám most, hogy erős csapásokat tudnak végre mérni a királyságra csakis a szaúdi kivonulást fogadják el, semmi mást. A másik fő szempont, hogy Szana’a nem akar teret engedni a nemzetközi beleszólásnak belügyeibe, miután gyakorlatilag megnyerte a háborút. Nemcsak a szaúdi manipulációtól tartanak, de azt is tudják, hogy a háború vége után azonnal egy újabb küzdelem kezdődik majd, ami pedig nagyon kemény csatákat hoz.
A szaúdi kezdeményezés az első beismerése annak, hogy Rijád elveszítette a háborút Jemenben. Ám ellentétben a szovjetekkel és az amerikaiakkal Afganisztánban hasonlóan elveszített hosszú küzdelmek után, nem tudtak felhúzni maguk utan egy bábkormányt. Ezt próbálták meg elérni a Rijádi Egyezménnyel és a nemrég felállított új egységkormánnyal, csakhogy ezek sosem mentek át a gyakorlatba. Ez megértve tehát a szaúdiak a nemrég Líbiában bevált modellt próbálják alkalmazni egy átfogó megállapodás és egy új kormány felállításával. Csakhogy két döntő okból ez is kudarcot vall.
Míg Líbiában a belső front sokkal kevésbé volt aktív és sokkal inkább a Líbiában érdekelt külső hatalmak küzdőtere volt, Jemen nagyon korlátozott nemzetközi figyelmet vonz. Líbiában a közvetlenül érdekelt hatalmak, Törökország, Franciaország és Egyiptom nemcsak patthelyzetet hoztak létre, de az egymás elleni háború küszöbére jutottak. A közvetlen háború egyetlen alternatívája a megegyezés volt. Csakhogy a szemben álló erők sosem szenvedtek vereséget, főleg nem valamely helyi oldaltól. Ezzel szemben Jemenben a feltélezett iráni segítségtől függetlenül is Rijád egy helyi erővel áll szemben, ami vereséget tudott rá mérni.
Az egyetlen útja annak, hogy egy Líbiához hasonló megegyezést tető alá tudjanak hozni egs Teheránnal való alku lett volna, ami rá tudta volna bírni az al-Ḥūtīkat egy tűzszünetre. Csakhogy Szaúd-Arábiának nincs fogása Iránon. Pont az ellenkezője érvényesül.
A kezdeményezés egyetlen előnye, hogy legalább a nemzetközi fórumokon békepartnernek tűnhet fel és kérhet nemzetközi közvetítést egy szervezett kivonulás kidolgozására, így elkerülve egy megalázó vereséget. Ez sem tűnik túl valószínűnek, mert a nemzetközi figyelem nagyon kicsi Jemen iránt. Mindezzel együtt nagyon valószínű, hogy az al-Ḥūtīk még Ma’rib eleste előtt, vagy közvetlenül után el fognak fogadni valamifajta ENSZ rendezési tervet. Szana’ának óriási szüksége van gazdasági és humanitárius segítségre és nem tűnhet fel úgy, hogy pusztán bosszúból kihagy egy kedvező alkalmat az életkörülmények javítására.
A szaúdiakat megverték és ezt tudják is. Hamarosan levonulnak a színről. De utána egy új küzdelem kezdődik majd magán a győztes koalíción belül, illetve a déli szeparatisták ellen, akik máris saját államot állítanak fel. E várható küzdelmek fényében az Anṣār Allah nem engedheti meg magának, hogy további erőket és időt veszítsen egy már lezárult küzdelemben, ha van a lezárásának hasznosabb módja is.
Ám a folyamat felgyorsítására Szana’a most is a Szaúd-Arábia ellen eddig leghasznosabbnak bizonyult eszközéhez nyúl, a pusztító dróntámadásokhoz. Március 26-án a jemeniek az eddigi legkiterjedtebb csapásokat mérték drónokkal és további még súlyosabb támadásokat ígértek. Az olajlétesítményekre koncentrálva az üzenet nem is annyira Rijádnak szól már, hanem sokkal inkább a nmzetközi közösségnek, hogy ideje a szaúdiakat egy feltételek nélküli megállapodásra szorítani.
A fülsüketítő csönd
Miközben a Ma’ribért folytatott harc a végéhez közeledik és az al-Ḥūtīk újabb sikeres cssapásokat mérnek a szaúdiakra, feltűnően kevés reakciót lehet látni Washington és Áden részéről is.
Igaz, hogy az amerikaiak üdvözölték a szaúdi kezdeményezést és az al-Ḥūtīkat annak elfogadására szólították fel, mégis Washington szinte semmit nem tesz. Szó sincs katonai beavatkozásról, újra kiterjesztett támogatásról a szaúdiaknak, vagy akár csak a diplomáciai nyomásgyakorlás átgondolásáról, miután az Anṣār Allah Mozgalmat levették a terrorista szervezetek listájáról. Washington egyszerűen hagyja Szaúd-Arábiát vereséget szenvedni.
Nehéz átlátni, hogy ennek mi a pontos oka. Lehet, hogy a mostani kormányzat azon szándékához van köze, hogy le akarják váltani a jelenlegi szaúdi koronaherceget. Lehet, hogy nem készek egy újabb költséges céltalan kalandra az Afganisztánban elszenvedett hasonló keserű lecke után. Lehet Amerika nem akarja veszélyeztetni a Teheránnal megindult tárgyalásokat a nyári iráni választások előtt. Vagy akár teljesen más számítások is lehetnek az okok.
Legalább ennyire érdekes, de sokkal inkább érthető, hogy az ‘Aydrūs az-Zubaydī vezette Déli Átmeneti Tanács miért engedi Szana’a erőinek, hogy visszafoglalják Ma’ribot. Meg a Ta‘azz körüli frontokon is a déli szakadárok szinte semmilyen segítséget sem nyújtottak, holott még egy éve is kemény harcokat folytattak a területért Hādī erőivel.
Az ok az, hogy az ádeni vezetés most épp a dél-jemeni állam újrafelállításán dolgozik. Emögött máris erős emirátusi támogatást tudhat. Azzal, hogy nem ellenzi a közös izraeli-emirátusi támaszpontokat Szokotrán és nemrég Mayūn szigetén szerezhet némi izraeli támogatást is. Februárban egy az RT-nak adott interjúban az-Zubaydī el is ismerte, hogy Dél-Jemen állama kész elismerni Izraelt és hivatalos kapcsolatokat kiépíteni vele. Pusztán arra utalt, hogy az ügy még túl korai. Amit akár ajánlatnak is fel lehet fogni izraeli segítséget kérve. A jelen helyzetben Áden számára nem az al-Ḥūtī előrenyomulás jelenti a fő gondot északon, és nem is a dróntámadások. Ezek már jó ideje érdekes módon nem súlytják a déli területeket, még a katonai célpontokat sem. A fő gondot a Hādī vezette kormányzat és a szaúdi befolyás utolsó maradékainak a felszámolása jelenti. Ehhez pedig Ma’rib nagyon hasznos eszköz.
Ez a vég, vagy még csak a kezdet?
A szaúdi békekezdeményezés világosan bizonyítja, hogy a Jemen elleni szaúdi háború véget ért. Ezzel hamarosan nemcsak katonai tervei érnek véget és a kormány bukik meg, amit annyira elszántan megpróbált felépíteni, de minden 2011 óta tartó kísérlet is kudarcba fullad, hogy Jemenből egy szatelit államot faragjanak. Ezzel akár az is mondhatnánk, hogy Szana’a győzött, akár Iránnal a háta mögött, akár nélküle. Csakhogy ez messze nem ilyen egyszerű.
Amint a békeszerződést majd aláírják Szaúd-Arábiával, még mielőtt az utolsó szaúdi katonai is elhagyná Jement két új küzdelem tör majd ki azonnal. Az egyik Szana’ában, a másik a déllel.
Bár a legtöbb nyugati és szaúdi befolyás alatt álló forrás a szana’ai kormányt leegyszerűsítve csak úgy említi, hogy “al-Ḥūtīk”. A hivatalosan “Nemzeti Megmentés Kormánya” nevet viselő vezetés valójában kisebb csoportok széles hálózata. Ezen belül az al-Ḥūtīk vezette Anṣār Allah Mozgalom csak egy. Eleddig ezeket a viszonylag heterogén elemeket – sokan közülük a néha aṣ-Ṣāliḥ elnök hívei – összetartotta a háború és a szaúdiak kiszorítása. Ám amint ez megvalósul a régi ellentétek újra elő fognak kerülni és egyáltalán nem biztos az, hogy az Anṣār Allah Mozgalom képes lesz ezeket egyben tartani.
Itt jön képben a másik dilemma. Mit kezdjenek az alakuló dél-jemeni állammal? Eddig Szana’a mindig az egész Jemen nevében nyilatkozott és azt állította, hogy az állam egységéért és teljes felszabadulásáért küzd. Elméletben ez ki kellene terjedjen az Emirátusokra és a nemrég felállított izraeli jelenlétre is bizonyos szigeteken. Vagyis ez háborút jelentene, amint ez már sokszor megtörtént Jemenben minden nagyobb változás után. Ám a déli szakadárok elleni háború nagyon más és sokkal leterhelőbb is lesz. Délen ugyanis sokan támogatják egy önálló állam felállítását. Ugyanakkor itt az al-Ḥūtīknak kevés hívük van.
Egy ennyire pusztító háború után a jelenlegi katasztrófális helyzetben sokan lesznek északon is, akik nem akarják folytatni a háborút dél felé. Holott az az Anṣār Allah érdeke lesz. Itt pedig várhatóan új törésvonalak jelennek majd meg a keményvonal és az “észak pártiak” között.
Bárhogy alakuljon is, miközben talán most éljük a szaúdiak jemeni jelenlétének utolsó napjait, a háború vége még nagyon messze van. Átalakulása, semmint a vége közeleg. Merthogy a mostani helyzetre a dél és az északi közti ellentétek miatt soha nem is volt állandó megoldás. Csakis “erős vezetők” időnként, akik erőszakkal és vérrel össze tudták tartani az államot. Csakhogy jelenleg ilyen személy sincs láthatáron.